| Magyar asszonyi pornó – Bárdos András különvéleménye |
A hír: A nők is néznek pornót
A szexiparban dolgozó női filmrendezők szerint nincs mit csodálkozni azon, hogy a felnőttfilmek többsége elsősorban a férfiak igényeit elégít ki. Szerintük a szakma ugyanúgy, mint a politika vagy a bankszféra erősen elférfiasodott, ezért átrendezésre szorul. Az, hogy a nők nem néznek pornót, szerintük csak sztereotípia, úgy vélik, minden bizonnyal néznének, ha nem csömörlöttek volna meg azoktól a sablonos jelenektől és figuráktól, ami a felnőttfilmek többségét jellemzi.
Különvélemény Peller Marianntól
Ne legyünk álszentek! Természetesen a nők is néznek pornót. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy napi vagy épp heti rendszerességgel, de hogy mi is kíváncsiak vagyunk – persze, egészséges mértékben –, és előfordul, hogy izgalmas élményt nyújt, az biztos. Ahogy az is, hogy van olyan nő, aki passzióból is bele-belekukkant egy-egy szaftos filmalkotásba, akár egyedül van, akár éppen a párjával tölti az idejét. Az első felnőttfilmet általában haverok, barátnők, a testvérünk vagy – mint az én esetemben – az épp aktuális párja mutatja meg a gyanútlan nőpalántának. Sőt olyat is ismerek, akit gyakorlatilag a párja szoktatott rá a rendszeres, közös pornófogyasztásra.
Gondolatban gyorsan átfutottam távoli és közelebbi élményeimet, milyen helyzetekben volt szerencsém pornót nézni. Azt hiszem, kivétel nélkül mindegyik komoly kapcsolatommal előfordult, hogy egyszer-kétszer néztünk, általában az ő javaslatukra. Kivétel a mostani, mert őt én kértem meg, hogy mutassa már meg, amiről beszélt (amit természetesen az egyik haverja küldött neki e-mailben), mert nem hittem el, hogy ilyen furcsa verzió is létezhet. Azt hittem, csak el akarja hitetni velem, hogy létezik olyan, hogy két nő meztelenül ölre megy – birkóznak, miközben tomboló közönség figyeli őket a ring körül, aztán a győztes megbüntetheti a vesztest, de persze valahogy mindkettejüknek „jó” lesz a végén. Rá kellett jönnöm, hogy rettentő alulművelt, tájékozatlan és naiv vagyok a témakört illetően. Másnap ugyanis döbbenten meséltem a rádióban a kollégáknak előző esti vizuális élményeimet, mire kivétel nélkül mind a hárman kissé szánakozva néztek rám, amiért én eddig nem is hallottam a szerintük minden normális ember számára közismert dolgokról.
Egy kedves szexuálpszichológus ismerősöm azt mondta, az a fő különbség a férfi és a nő pornófogyasztási szokásai között, hogy amíg a férfiak vizuális típusok, és látni akarják naturális közelségből a lényeget, addig a nőket inkább a filmek története, az aktushoz vezető rész, illetve a lelki töltet és a két főhős közötti izzó szenvedély hozza lázba. Így nem csoda, ha nehéz olyan filmet gyártani, ami mindkét nemet ugyanazzal, ugyanakkor hozza izgalomba.
Be kell vallanom, tud izgalmas lenni, bár valahogy nekem sokkal izgalmasabb az igazi, hús-vér együttlét, de még az arról való fantáziálás is, mint hosszasan bámulni másokat, akik bármilyen „tehetségesek” is, nem képesek mindig elhitetni velem, hogy tényleg élvezik, amit éppen csinálnak (velük). Kukkolni időnként mégis jólesik és izgalmas, és ezt a vágyunkat is kielégíthetik a felnőttfilmek, ráadásul ezzel nem ártunk senkinek.