| Húszévesen lett családfő |
A hír: Ha egy nő beteg, azt nemcsak családja, hanem az egész környezete megszenvedi. Épp ezért az esetükben nagyon oda kell figyelni a betegségek megelőzésére – hangzott el Amerikában a nemzeti női egészséghéten. Az alapos kivizsgálásokat a romló gazdasági mutatóknak sem szabadna háttérbe szorítania – állítják a szakemberek – még akkor sem, ha jelen pillanatban világszerte ez történik, a nők többsége úgy érzi nem engedheti meg magának az alapos vizsgálatokat. További veszélyt jelent a nők egészségi állapotára a túlzott szeretetük családjuk iránt: mindenkit előbb küldenek orvoshoz, mint saját magukat. (hír24.hu)
Különvélemény Peller Marianntól 
Egy kedves barátom folyton vitatkozik velem azon, hogy minek igyekszem ennyire – akár időnként önsanyargatás árán is – egészségesen élni. Beleköt, ha véleménye szerint sok vizet iszom (ami köztudottan jó hatással van az anyagcserénkre, sőt minden egyes sejtünknek létszükséglet), vagy ha salátákat, gyümölcsöt rágcsálok, vagy ha edzőcuccal érkezem; illetve, amikor beveszek egy-két szem vitamint. Nem értem, miért jó neki mindenben kifogást találni, ami szaktekintélyek által elismerten egészséges. Az ő kifogásainak alapja rendszerint az szokott lenni, hogy egyrészt minek kell gyötörnöm magam olyasmikkel, amik nem minden esetben esnek jól, másrészt a nagyszüleink a maguk idejében zsíros kenyéren, tokaszalonnán és kolbászon éltek, mégis szép kort értek meg.
Azt hiszem, elfelejti, hogy a nagyszüleinkre még nem helyeződött akkora nyomás, mint ránk, ők nem rohanták végig a napjaikat, egyszerűen azt sem tudták, hogy mit is jelent ez a modern kori kifejezés, hogy stressz, amiről pontosan tudjuk, hogy korunk népbetegsége, és hogy számos igen komoly, testi tünetekkel járó betegség okozója.
Azon gondolkodtam, vajon miért van az, hogy sokkal többre értékeljük az egészségünket és testi épségünket, miután átestünk egy-egy komolyabb betegségen? Addig miért nem követünk el mindent, hogy a testünk, ez az egyébként tökéletes szerkezet mindent megkaphasson, amire szüksége van ahhoz, hogy jól működhessen, és ezáltal szolgálhassa a szellemünket és a lelkünket.
Azt gondolnám, hogy a nők sokkal inkább hajlandók egészségtudatos életet élni, mint férfitársaik. Amióta együtt vagyok a párommal, nagy nehezen sikerült rávennem, hogy időnként bekapjon egy-egy C-vitamint vagy igyon vizet is, ne csak cukros löttyöket egész nap. Állítása szerint sokkal jobban érzi magát a bőrében, amióta odafigyel ezekre az apróságokra (bár lehet, hogy csak nem mert mást mondani…). Amikor viszont elkaptam az influenzát, és otthon feküdtem fájó torokkal és végtagokkal, nem tudtam figyelni arra, hogy beveszi-e magától a szükséges vitaminokat. Mint utólag kiderült, teljesen elfelejtkezett róluk, még vízből is csak egy-két pohárral ivott ezalatt a pár nap alatt. Már ezen a pici esettanulmányon is lemérhető, hogy mennyit számít, ha egy nő egészséges. Nem beszélve arról, hogy az ember tényleg sokkal jobban teljesít, nagyobb erőbedobással és lendülettel képes dolgozni, ha jól szolgál az egészsége.
Egyes ősi kultúrák is tisztában voltak/vannak ezzel, ezért is fektették a gyógyászatban a legnagyobb hangsúlyt a betegségek megelőzésére. Pontosan tudták, hogy sokkal könnyebb és kifizetődőbb egy betegséget megelőzni, mint kikezelni. A kínaiak akupunktúrája például pontosan ezt a célt szolgálja: ezért a legtöbb kínai állítólag azért jár rendszeresen akupunktőrhöz, hogy megtartsa egészségét, vitalitását. Az orvosok pedig nem betegnek, hanem páciensnek nevezik a hozzájuk fordulókat. Ebből is látszik, milyen bölcs ez az életfelfogás. Jó lenne, ha ez ránk, európai emberekre is átragadna!