Még nem segítettek a tejesdobozok az eltűnt gyerekeken

Szeberényi Adrián | 2011. Június 15.
Ha valakinek eltűnik a gyermeke, az mindent megpróbál: riadóztatja a rendőrséget, átkutat minden helyet, rokonokhoz, ismerősökhöz telefonál. Vajon segíthet-e az elveszett gyerekeken a legújabb hazai mentőakció? Utánajártunk.

Még senki sem lett meg az eltűnt gyerekek közül, akiket pár hete a tejesdobozokra feltett fotóik segítségével is keresnek. Arról sincsenek adatok, hogy legalább a rendőrségre befutó telefonhívások száma nőtt volna – tudta meg a Nők Lapja Café a kampány szervezőjétől, Kárász Róberttől.

Őket keresik a tejesdobozokon:

  • Gödöllei Dominika, 8 éves volt 2008-ban
  • Ackermann Dávid, 18 éves volt 2009-ben
  • Till Tamás, 10 éves volt 2000-ben
  • Strehó Gergő, 17 éves volt 2006-ban

Magyarországon 2010-ben 97 kiskorú tűnt el úgy, hogy azóta sem derült ki, mi lett velük. A nemrég indított tejesdoboz-akció keretében első lépésként négy, már több éve eltűnt, és azóta is eredménytelenül keresett fiatalkorú arcképét nyomtatták a tejeskartonokra, arra kérve a vásárlókat, hogy aki felismeri őket, az telefonáljon a rendőrségre, és mondja el, amit tud. Több száz elkeseredett család kapott most új reményt, várakozik és fél egyszerre: vajon segítenek-e a tejesdobozok?

Fotó: MTI

Sajnos a szervező nem szolgált jó hírekkel: a közfigyelem felkeltésén túl más konkrét sikerről még nem tudott beszámolni. A vele együttműködő Országos Rendőr-főkapitányságot is felhívtuk, vajon az akció kezdete óta többen telefonálnak-e az eltűnt gyerekekkel kapcsolatban, de mint megtudtuk, a rendőrség nem méri a  hívásokat, így a kérdésünkre nem tudtak érdemben válaszolni.

A kampány elindítója mégsem csügged, sőt éppen ellenkezőleg: lelkes és derűlátó, mert mint elmondta, még az elején tart a küldetés: december végéig mind a 97, tavaly eltűnt gyerek arcképét dobozokra nyomtatják, és majd csak jövőre összegzik, milyen sikerrel jártak. Mindenesetre Kárász Róbert már annak is örül, hogy az emberek figyelme erre az ügyre terelődött. Ennek köszönhetően több olyan szponzor is jelentkezett nála – egy matricagyártó cég, egy reklámfelület-tulajdonos, sőt még egy magánnyomozó-iroda is –, akik segíthetnek a közfigyelem fenntartásában és talán még a gyerekek felkutatásában is.

Máshol segített?

A tejesdobozos keresésről már egy regény is született Arc a tejesdobozon címmel.

A könyv 1990-ben jelent meg, és egy olyan lányról szól, aki önmagára ismer egy sok éve eltűnt gyerek portréját látva. A történet akkora sikert aratott, hogy 1995-ben filmet is forgattak belőle.

A nyolcvanas évektől kezdve voltak hasonló kampányok az Egyesült Államokban, de ezek eredményessége máig erősen vitatott. Az egyik főszervező, a National Center for Missing and Exploited Children (NCMEC) bő egy évtizeden át próbálkozott a tejesdobozokra nyomtatott arcképekkel, de aztán fokozatosan felhagyott ezzel a módszerrel, és más, hatékonyabbnak remélt akciókra tért át – ma már elsősorban az internetet használja ilyen célokra. Mint gyorskutatásunkból kiderült: 1985 óta mindössze 1435 gyereket sikerült a tejesdobozok segítségével megtalálni, ami bár nem elhanyagolható, mégis nagyon kevésnek tűnik ahhoz képest, hogy az USA-ban naponta(!) 2000 gyerek eltűnését jelentik be a szervezet adatai szerint.

Az EU válasza a problémára a Missing Children Europe (MCE) nevű ernyőszervezet létrehozása volt, hogy általa az összes uniós országra kiterjedő gyermekvédelmi projekteket indíthassanak. Ilyen például a nemzeti gyermekvédelmi központok létrehozása, vagy az EU-n belül egységesen hívható 116-000 segélyszám üzemeltetése.

Fotó: MTI

Sokan nem is tudják, hogy ha Magyarországon ezt a számot tárcsázzuk, akkor a hívásunk a Kék Vonal Gyermek és Ifjúsági Telefonszolgálathoz fut be, ők elvileg az év minden napján 24 órában fogadják a telefonokat. Mi ezen felbuzdulva tettünk is egy próbát, de sajnos azt tapasztaltuk, a dolog egyáltalán nem működik zökkenőmentesen: pünkösdhétfőn kora este telefonáltunk, de akármilyen kitartóak is voltunk, mindig visszapattantunk arról a géphangról, mely unásig azt állította, hogy minden vonaluk foglalt, próbálkozzunk később, majd lebontott.

Később megtudtuk Táler Orsolyától, a Kék Vonal szakmai vezetőjétől, hogy jelenleg csak egyetlen vonalon tudják fogadni a 116-000 kék számra befutó hívásokat, így amíg valakivel beszélnek, mindenki másnak várakoznia kell. Mint a szakember elmondta, már évek óta küzdenek azért, hogy növelni tudják kapacitásukat, de ennek komoly anyagi akadályai vannak: a hozzájuk befutó hívások árát ugyanis ők fizetik a szolgáltatónak, és arra már nem marad pénzük, hogy több párhuzamos vonalat is fenntartsanak.

Ha tehát valaki közületek, kedves olvasóink, úgy érzi, hogy segíteni szeretne, az forduljon a Kék Vonal, Oltalom, vagy bármely más, gyermekvédelemmel foglalkozó egyesülethez, akik tárt karokkal várják az önkénteseket és az anyagi támogatást. És persze figyeljétek a tejesdobozokat, ha csak egy gyereken is segítenek, már érdemes volt…

 

Exit mobile version