“Nem a Facebook a hibás a tiniprostitúcióért”

A hír: Ártatlan flörttel indul és a szexiparban végződik a Facebookon, Twitteren és a többi közösségi hálón támadó loverboyok (szerelmes csábítók) tevékenysége. Tudatosan felépített stratégiával ártatlan és naiv lányokat hálóznak be: szerelmet ébresztenek bennük, megértőek velük, elcsábítják őket, végül pedig elérik, hogy a lányok mindent megtegyenek értük, akár testüket áruba bocsássák – írja a német napilap, a Welt. Ez történt a 15 éves Monával is, aki a Facebookon ismerkedett meg azzal a 25 éves fiúval, akibe végül beleszeretett, hatására pedig elszökött otthonról. Mona édesanyja a StopLoverboys (lefordítva: állítsuk meg a csábítókat) szervezethez fordult segítségért, amit egy holland édesanya indított, akinek szintén 15 éves lányát Monához hasonlóan elcsábították, függővé tették, végül pedig börtönbe zárták. A szervezet egy munkatársa kezdett el Mona után kutatni, akit végül egy prostituáltoldalon talált meg, szexuális szolgáltatásait ajánlgatva a világhálón. A rendőrség egy beépített embere a neten keresztül találkozót kért a lánytól, aki egy hannoveri lakásra hívta. S bár a lányt sikerült kiszabadítani a fogságból, egy gyermekpszichiátriára vitték, onnan pár nap után nyomtalanul megszökött, és azóta sem találják. Szakértők szerint a fiatal lányok komoly agymosáson esnek át, gyűlöletet és agressziót ébresztenek bennük családjuk iránt, érzelmeiket megtanulják elnyomni, hűséget és erős ragaszkodást éreznek kitartójuk irányába.

Winkler Nóra különvéleménye: Sok évvel ezelőtt az, hogy telefon van egy lakásban, még nem számított evidenciának. Olyannyira nem, hogy kérvényezni kellett és aztán várni, várni, várni… Ma ez már vicces, mint ahogy az is, hogy az autókkal ugyanez zajlott: igényeltél egy Trabantot vagy Wartburgot, és kitartóan várakoztál, hogy sorra kerülj és meg is kapd. Akinek jó kapcsolatai voltak, az elintézte, hogy ne nagyon sokat, csak sokat kelljen várnia. Amikor családosan átköltöztünk Budára, az új helyen nem volt telefon, és persze az sem ment, hogy a régit csak úgy pikkpakk áthozzuk. Már nem emlékszem pontosan, de valahogy szert tettünk egy CB-rádióra, amin a család pesti ágával tudtunk néha kommunikálni. Őket ritkán, a taxisokat – akik egy másik frekvenciát használtak – gyakran hallottam. Sőt nagyon is bírtam, hogy lehet velük néha beszélgetni. És gyermeki természetességgel meséltem el az egyiknek, hogy na akkor helló, mi most elutazunk, mert most van a szüleimmel a nyári szabadságunk, megyünk a vállalati üdülőbe, úgyhogy majd jelentkezem két hét múlva.

Anyukám e mondatok végére ért be a szobába és dermedten hallgatta, hogy ezt én az éterbe belemeséltem. Nem is értettem, mért ideges, de nagyon az volt. Nem jó, mondta, hogy egy csomó ember, akiket nem ismerünk, tudják, hogy a lakásunk üresen áll. Nekem eszembe se jutott, hogy ebben bármi veszély lehet, az a taxis, akivel addig párszor így beszélgettem, olyan aranyos volt. Lehet, mondta az anyu, de őt se ismered, nem beszélve a többiről, aki ezt hallhatta. Tízéves voltam, és meglepett, hogy a dolgok ilyen veszélyeket rejthetnek. Mert az oké, hogy a zebrán megyünk át, nem az úttesten, meg borús időben viszünk reggel esernyőt, de ott világos a helyzet, látod, mi jöhet ellened, és felkészülsz. De arra nem gondoltam, hogy létezhet ember, aki arra az örömhírre, hogy mi elmegyünk a családdal nyaralni, eljuthat oda is, hogy aha, akkor senki se felügyeli üres lakásunkat két héten át.

Amíg nincs konkrét rossz saját élménye, az ember magából indul ki. De erre vannak a szülei, hogy megértessék, a helyzetekben lehetnek veszélyek, akkor is, ha nem látszanak elsőre.
Ebben a történetben nem a Facebook az új ellenség, az csak egy általunk, emberek által létrehozott és működtetett forma, amiben kommunikálunk, és ahogy másban, úgy ebben is érdemes tudatosnak lennünk. Ez egy felnőttnek könnyebb, és ahogy látom tizenéves gyerekeket nevelő ismerőseimet, rendesen „rajta is vannak” a gyerekeik Facebook-aktivitásán. Már írtam itt korábban Sofi Oksanen Tisztogatás című könyvéről, hogy milyen erős regény. Az egyik történetszál egy hasonló lányról szól, aki a poros kis falu helyett a barátnője példáját követi, mert azt nagy autókban hozzák-viszik a nagyvárosból, és csillog a harisnyája. Ami a hírben említett lánnyal esett meg, az borzalmas, az ismert történet egy újfajta, és a Gonosz számára új lehetőségeket jelentő környezetben. Semmi más nem védhet meg ettől, mint a valódi kapcsolat szülők és gyerekek között, amiben tényleg működik a bizalom. És még így is folyton figyelni kell, mert míg normális, jó szándékú emberek izgalmas lehetőségként élnek meg valamit, addig gátlástalan, megnyomorított agyú veszélyes másikok már rég kitalálták, hova tegyék benne a csapdákat.