Mikor rendelhet el a munkáltató túlórát? Milyen korlátokkal teheti meg? Mekkora összegű a díjazás? Mit tehet a munkavállaló, ha nem kapja meg a rendkívüli munkavégzés ellenértékét? Mit tekintünk rendkívüli munkavégzésnek?
Ami a köznyelvben „túlóra” elnevezés alatt ismert, az a tételes jogban rendkívüli munkavégzést takar, de a munka törvénykönyve a rendkívüli munkavégzés fogalmának meghatározásával adós marad. Ehelyett azt a megoldást választja, hogy körülírja azokat az esetcsoportokat, ahol a munkavégzés rendkívülinek számít. Rendkívüli munkavégzésnek minősül a munkaidő-beosztástól eltérő, a munkaidőkereten felüli, az ügyelet alatti munkavégzés, készenlét alatt elrendelt munkavégzés esetén a munkahelyre érkezéstől a munkavégzés befejezéséig terjedő időtartam. Nem minősül rendkívüli munkavégzésnek, ha a munkavállaló az engedélyezett távollét idejét a munkáltatóval történt megállapodás alapján ledolgozza.
Egyöntetű a bírói gyakorlat abban, hogy jogellenes a rendkívüli munka „betervezése”. A munka megszervezése során a munkáltató tehát nem alkalmazhat olyan módszert, amellyel a munkavállalók rendszeres túlmunkára kötelezése révén elégíti ki a megnövekedett munkaszükségletet.
A gyakorlatban sokszor előfordul, hogy a megrendelői igények megnövekedése miatt a termelés felfuttatására van szükség. Ha ez váratlanul és előre nem tervezhetően következik be, akkor jogszerű a túlmunka elrendelése. Ha viszont a munkáltató eleve számol azzal, hogy ügyfeleinek a megfelelő mennyiségű terméket a meglévő munkaerő-állománnyal nem tudja előállítani, akkor köteles gondoskodni újabb munkavállalók felvételéről vagy alvállalkozók bevonásáról. Jogellenes azonban az a magatartás, ha a munkáltató a fentiek helyett betervezi a munkavállalók többletmunkáját.
Mik a rendkívüli munkavégzés korlátai?
A munkáltató rendkívüli munkavégzést csak különösen indokolt esetben rendelhet el. A rendkívüli munkavégzés elrendelése nem veszélyeztetheti a munkavállaló testi épségét, egészségét, illetőleg nem jelenthet személyi, családi és egyéb körülményeire tekintettel aránytalan terhet.
A munkavállaló számára naptári évenként legfeljebb kétszáz, kollektív szerződés rendelkezése alapján legfeljebb háromszáz óra rendkívüli munkavégzés rendelhető el. Megjegyzem, hogy a munkáltató és a munkavállaló legfeljebb egyéves határozott időre írásban megállapodhat a munkáltató által meghatározható éves kétszáz órán felül legfeljebb száz, összesen legfeljebb háromszáz óra időtartamú rendkívüli munkavégzés elrendelésének lehetőségéről.
Rendkívüli munkára nem vehető igénybe
– a fiatal munkavállaló,
– a nő terhessége megállapításától a gyermeke egyéves koráig,
– a gyermekét egyedül nevelő férfi a gyermeke egyéves koráig, valamint
– a munkavállaló, ha foglalkoztatására jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között kerül sor.
A gyermekét egyedül nevelő munkavállaló – gyermeke egyéves korától négyéves koráig – csak beleegyezésével vehető igénybe rendkívüli munkára.
| A legfrissebb állásokért kattints ide! |
A túlmunka ellenértéke
Rendkívüli munkavégzés esetén a munkavállalót rendes munkabérén felül a következő ellenérték illeti meg:
– A munkaidő-beosztás szerinti napi munkaidőt meghaladóan, illetve a munkaidőkereten felül végzett munka esetén a pótlék mértéke ötven százalék.
– A munkáltató előírhatja, hogy ellenértékként – pótlék helyett – szabadidő jár, ami nem lehet kevesebb a végzett munka időtartamánál.
– A munkaidő-beosztás szerinti pihenőnapon (pihenőidőben) végzett munka esetén a pótlék mértéke száz százalék. A pótlék mértéke ötven százalék, ha a munkavállaló másik pihenőnapot (pihenőidőt) kap.
Az előzőektől eltérően a rendkívüli munkavégzés ellenértékeként – a rendes munkabéren felül – átalány is megállapítható.
A főszabály alól kivétel, hogy a vezető állású munkavállalót a rendkívüli munkaidőben történő munkavégzésért ellenérték nem illeti meg.
A cikk folytatásáért kattints ide!