“Még most sem tudom felfogni, hogy ez történt”

Öt gyermeke van, 7, 9, 17, 19 és 25 évesek. Amikor kisfia, Lázár bekerült a 33 kívánság akcióba, és megkérdeztük, mit szeretne leginkább, testvéreivel egyszerre vágta rá: „egy kerítést!” Hogy lehet, hogy egy hétéves kisfiúnak ez az álma?

Négy éve hagyott el a férjem, azóta egyedül próbálok boldogulni velük. Korábban háztartásbeli voltam, így minimális pénzzel maradtunk itt. Létfontosságú, hogy munkát szerezzek, ezért most hetente háromszor esti iskolában tanulok szociális gondozónak. Ilyenkor a gyerekeket kénytelen vagyok egyedül hagyni (a nagylányok kollégisták). Persze elmondom nekik, hogy mihez nem szabad nyúlni, de nem lehet mindenre felkészíteni őket. Az a baj, hogy erdőszélen lakunk, saroktelken, és nincs kerítésünk. Ezért mindent el kell pakolni esténként, nem lehet kint hagyni semmit. Bedobálják hozzánk a szemetet, a szomszéd kutyája átjár, mi viszont pont a kerítés hiánya miatt nem engedhetjük el a mienket. Annyi segítséget azért jelent, hogy jelez, ha jön valaki. De mindig félek így otthagyni a gyerekeimet. Sajnos árverezik a házunkat, mert építési hitel van rajta, és mostanra egyáltalán nem tudom fizetni. Már három árverést tartottak, de elég rossz állapotú, eddig nem vette meg senki. Nagyon sokszor jönnek behajtók, végrehajtók, a gyerekek sokszor megélték, hogy verik az ablakot. De az engem is nagyon meglepett, hogy egy kerítést kértek. Lázár fiam azt mondta, azért, hogy anya boldog legyen.

Mit gondolt, mit fognak kérni?

Nem nagyon gondoltam semmire, mert már nem szoktak kérni. Bár Lázár most, hogy megtudta, bekerült az akcióba, azt mondta, „anya, ha lehetne, azért egy fénykardot is szeretnék…”, mindene a Csillagok háborúja.

Mennyi pénzből élnek?

25 800 forintból és a családi pótlékból. El vagyok maradva a villanyszámlával, huszonnégyezrével kéne havonta törlesztenem. Fizetős mérőt szereltek fel, előre kell megvennem az áramot, az havi nyolcezer. Most néztem, még 2500 forint van rajta. Csak hát ebből a körforgásból nem lesz kiút, mert ha a tartozást fizetem, akkor a havit nem tudom. A vizünket most pénteken teljesen leszűkítették. Kiszámoltam: hatunknak az ötven liter napi víz tizenkét óra alatt folyna ki. Tavaly egyáltalán nem volt víz, a kerti csapra szereltünk fel slagot, fazékban melegítettem vizet a fürdéshez. De befagyott a csap, ki kellett mernem az aknát, az még egy férfinak is megerőltető. Akkor azt mondtam, nem megyek így neki a harmadik télnek. Most a szolgáltatónál megengedték, hogy utoljára még feltöltsem a kazánt, de ha ennyire lemegy a víznyomás, nem lesz fűtésünk. Kérdeztem, mi lesz velünk ősszel… azt mondták, ezzel jár, ha valakinek tartozása van.

Mire lenne leginkább szükségük azon a bizonyos kerítésen túl?

Szégyellem, hogy így vagyunk, de a zárunk nagyon rossz, bárki be tudja nyomni az ajtót. Van két ablak, ami csak kampóval van behajtva, az égőkön nincs lámpatest. Az ágyban nincs betét, két paplant tettem be. Mosógép van, csak vödörrel töltöm bele a vizet.

Mennyi a tartozás a házon?

Most adta ki a végrehajtó az igazolást, 9 millió forint. 4,7-et vettünk fel a férjem nevén, én voltam az adóstárs. Nem akartunk mi ennyit, de a vállalkozó, aki egy készházat ígért nekünk, végül eltűnt a pénz egy részével. Ma megyek ügyvédhez, megpróbálom megfeleztetni az adósságot, hogy legalább ne tőlem vonják az egészet, mert akkor hiába sikerül elhelyezkedem.

Az ennivalót hogyan oldja meg?

Hét közben szerencsére kapnak a gyerekek az iskolában, csak a hétvége nehéz, meg majd a nyári szünet. Hónap elején megveszem a krumplit, a hagymát. Karácsonykor sok lisztet és tésztát kaptunk, abból még van. Hónap végén a kenyeret már nem boltban vesszük, hanem csak élesztőt vásárolok, és otthon sütöm. A levest leveskockából készítem hús nélkül. Nagyon sokszor van tészta, főzelék meg vajas kenyér. Elég szégyen, de van egy olcsó habfürdő, két liter háromszáz forint, azt használjuk mosogatni, fürdeni, mosni, mindenre. Gond még a ruha… annyira szétmentek a zoknik, hogy muszáj volt már venni, hét párat fejenként, minden napra egyet. De így meg nem maradt buszbérletre a lányoknak, azzal még nem tudom, mi lesz.

Tud bármi mással foglalkozni azon kívül, hogy azon gondolkodik, hogyan ossza be a pénzt?

Mit mondjak… kardiológiára járok, éjszakánként dobog a szívem, szorítást érzek a torkomban, halálfélelmet, nem tudom másképp mondani. Ez csak azóta van, hogy egyedül vagyok. Anyáék is meghaltak…

Hogyan ment el a férje?

Előtte már vagy egy éve nem járt haza rendesen. Mindig azt mondta, hogy túlórázik, hogy vasárnap is dolgozni kell. Mikor kérdeztem, hogy akkor van-e túlóra-kifizetés, mindig azt mondta, átveri a vállalkozó. A végén már teljesen biztos voltam benne, hogy becsap, végül kiderült, hogy van valakije. Aztán négy éve, karácsony előtti nap is vártam haza. Pont fizetést hozott  volna, de csak éjfélkor jött meg. Mikor szóvá tettem, nagyon megvert, a szomszéd hívta a mentőt. Egy kilencvenkilós ember, ahogy közeledett felém, én már feladtam az egészet, azt gondoltam, most meghalok. Az alkarcsontjával ütötte a fejemet, fojtogatott, hörögtem, nem kaptam levegőt. Az ágyra dobott, a bordámat úgy benyomta, hogy most is másképp áll, mint a jobb oldali. Régen focista volt, kékre rúgta a combomat, a karomat kimarta véresre. A kicsik aludtak, a nagyobb lányom rohant be, hogy apa, hagyd abba… De ez már nem fáj, inkább az bánt, hogy hogyan tud élelmiszert venni magának, vagy fizetni, ahol lakik, hogyhogy nem gondol arra, hogy a gyerekek mit esznek?

A 33 kívánság akcióban gyerekek kérhetnek dolgokat. Ha valaki kivételesen önt kérdezné, mit kívánna?

Hogy tudjak dolgozni, és hogy egyszer nullára kerüljek.

Nyaralni voltak valaha?

Soha.

És ha semmi nem számítana, és minden ki lenne fizetve… úgy igazán, csak magának, mit szeretne?

Hogy egyszer bemenjek egy nagy ruhaboltba, akár mondjuk a C&A-ba is, és ha tetszik egy farmernadrág, azt megvehessem. Ne úgy legyen, hogy adnak valamit az adományos csomagból, hogy na, ez jó a derekadra. Sokszor járok a hivatalokba, és ilyenkor érzem, hogy végigmérnek, de végül is hozzászoktam már.

Egy társra nem gondol?

Hívő ember vagyok, úgy gondolom, majd ha az Úr ad, annak örülni fogok, és akkor az a valaki biztosan hozzánk illő lesz. Sosem gondoltam volna, hogy egyedül maradok. Mindig kérdezték, nem félek-e, hogy ennyi gyerek jön egymás után, és én mindig azt mondtam, hogy nem, mert szeretjük egymást. Még most sem tudom felfogni, hogy ez történt. Valahol el is jut a tudatomig, meg nem is, de hát látom a mindennapokban.

Kérem, mondja rá az adatait a diktafonra, hogy ha netán sikerül valahogyan segíteni, el tudjuk érni önt.

A címem: Miskolc, …………… utca………, a számom……………

A pontos nevét is legyen szíves.

Regős Zoltánné, még mindig. De nagyon szeretném, ha visszakerülnék a lánynevemre, mert nagyon nyomasztó így. Az, hogy elváltunk, a férjem döntése volt; nem értem, hogy miért vagyok köteles viselni a nevét.

Köteles?

Nem, csak hát illetékbélyeg kell hozzá…