A szexuális zaklatás gyermekáldozatai

Hazánkban több százezer olyan gyerek él, aki családtag által elkövetett testi, lelki vagy szexuális erőszak áldozata – olvasható a NANE egyesület honlapján, pontos adatok azonban nincsenek, mert ezeknek csak a töredékéből lesz rendőrségi ügy. A zaklatás, szaknyelvi szóval élve az abúzus lélekre tett hatása azonban életre szóló lehet.
Krisztina például csak a legritkább esetben vesz fel szoknyát, vagy olyan blúzt, aminek a kivágása túlér a nyakán. Olyan férfias ingeket visel nadrággal és lapos, krumpliorrú cipővel, amely egész biztosan nem emeli ki az alakját. Az ok azonban nem a stílustalanságából fakad.
Tizenkét éves volt, amikor a szomszéd bácsi felfigyelt rá. Ő szép, kivágott, fodros ruhát viselt, és amikor átment hozzá, hogy kapjon egy kis ingyencseresznyét, a bácsi benyúlt a ruhája alá és megfogdosta. Azt mondta, csak megsimogatja ott „egy kicsit”, mert olyan szép. A legszomorúbb az, hogy ezután Kriszti úgy hitte, ő volt a hibás, hisz olyan csinos kis ruhában volt! Hát soha többé nem vett fel ilyet. Andi is hasonlóképpen járt, csakhogy ő elmondta a szüleinek, mi történt vele. A baj az volt, és ez sokáig nyomta a lelkét, hogy az anyja nem hitt neki, és ha úgy adódott, ugyanúgy be kellett mennie a szomszéd bácsihoz, ahogy annak előtte. Az öreg ugyanis, így hitték, rendes ember, Andi biztos az egészet csak „képzeli”. A gyermeki lélek azonban nem tud ilyet kitalálni. És micsoda feszültséget okoz mindezt úgy viselni, mintha nem történne semmi. De még nagyobb a teher, ha a zaklatást családtag követi el!

El ne mondd soha!

– A gyerek alapvetően jónak látja a szüleit, hiszen az élete függ tőlük, meg kell bíznia bennük. Ha viszont a szülő jó, akkor csak ő, a gyerek lehet a hibás, akár szexuális zaklatás esetén is – mondja Bede Zsuzsa szexuálpszichológus. – Ezzel a logikával magyarázható lélektanilag, hogy miért van a gyerekeknek bűntudatuk, ha áldozatokká lesznek, és miért veszik komolyan, amikor a felnőtt azt mondja, hogy erről aztán ne beszéljenek senkinek. Az egészen kicsik gyakran nincsenek is tisztában azzal, mi történik velük, és sok esetben előfordul, hogy úgy vélik, ilyenkor szeretgetik őket. Később, ha kamaszkorban történik mindez, akkor az egész történetet belengi valami titokzatosság, az a fajta különös, vegyes érzés, hogy mindez nagyon furcsa, de izgalmas is. Közben jelen van a félelem, hogy mi lesz, mit fognak szólni, és mit fognak tenni velük, ha erre fény derül.

A pácienseim, akik felnőttként mesélik el, mi esett meg velük, sokszor úgy emlékeznek, hogy azért volt különösen nehéz a helyzetük, mert az édesanyjuk nem hitt nekik, sőt őket hibáztatták, hogy miért vették fel azt a topot, miért kellett úgy öltözniük. Az élettársukat, a párjukat, a gyerek apját védték inkább, az ő oldalára álltak, mert nem akartak szembesülni a zaklatás tényével, és könnyebb volt a „családi szennyest” így eltakarni. Holott ez bűncselekmény, amiért nem a gyermek vagy kamasz lány tartozik felelősséggel, hanem minden esetben a felnőtt – teszi hozzá a szakértő.

Az anya is fél

A NANE Egyesület önkéntesei nap mint nap találkoznak azzal, hogy azokban a családokban, ahol gyakori a bántalmazás, ott szexuális erőszak is elő-előfordul, és ez bizony a gyermekeket is érinti. A két jelenség közötti átfedés elég jelentős. Az abúzust pedig a legtöbb esetben nem idegen követi el, hanem hozzátartozó, nevelőapa, apa, nagypapa.
– A jelenség azokban a családokban jellemző, ahol a bántalmazó családtag az összes többi családtagjára alattvalóként vagy tulajdonaként tekint – mondja Tóth Györgyi, a NANE egyesület munkatársa. – Hozzánk olyan nők, édesanyák fordulnak leggyakrabban, akik nagyon is sokat próbálnak tenni azért, hogy ennek a tarthatatlan helyzetnek véget vessenek. Többnyire ők maguk is bántalmazottak, akik vagy eleve tudják, hogy a gyermeküket is éri szexuális zaklatás, vagy egy ponton ez kiderül számukra. Amikor a társadalom azt kérdezi, miért nem mentik ki ebből a helyzetből az anyák a lányaikat, akkor látni kell, hogy többnyire maguk is félnek a bántalmazótól, hiszen ők nem egyenrangú, demokratikus párkapcsolatban élnek, hanem rendkívül kiszolgáltatottak, szerepük alárendelt.
Mindeközben a legtöbbször válási procedúra is zajlik, és a tárgyalások alatt a szexuális visszaélés tényére is fény derülhet. A hatóságok azonban ezt a legritkább esetben veszik komolyan, sokszor úgy vélik, az anyák a perben ezzel kívánnak előnyhöz jutni. A valóság közben az, hogy ezzel semmilyen előnyhöz nem lehet jutni, gyakran a puszta tény elismertetése is nehézségekbe ütközik. Mindennek az lesz az eredménye, hogy a láthatást és a kapcsolattartást annak a félnek is megítélik, akiről tudható, hogy szexuálisan zaklatta, bántalmazta a gyermekét.

Tudja, hogy szólhat!

Azért nagyon szomorú ez, mert nemzetközi kutatásokból kiderül, hogy az ilyen jellegű hamis vádak aránya mindössze egy-két százalék. Nemrégiben, június 4-én, az agresszió ártatlan gyermekáldozatainak világnapján a Patent Egyesülettel közösen szervezett akciónkban arra szerettük volna felhívni a közvélemény figyelmét, hogy a mai láthatási, kapcsolattartási rendszer arra kényszeríti a gyermekeket, hogy találkozzanak bántalmazó szüleikkel. Ha az anyák ezt nem hajlandóak biztosítani, akkor komoly pénzbüntetésre számíthatnak. A helyzet tragédiája, hogy a gyerekek közben az anyjukra haragszanak, amiért nem tudják megvédeni őket – jegyzi meg Tóth Györgyi.
A legnagyobb veszélyt a tájékozatlanság jelenti, ezért a legjobb megelőzés, ha már a legkisebbeknek is beszélünk arról, hogy vannak olyan testrészeik, amelyekhez csak ők nyúlhatnak, mert a testüknek is vannak határai. Az egészen kicsiket is ki lehet okosítani erre, és arra is, hogy ha bármilyen

furcsaságot tapasztalnak, akkor szóljanak, mert különbség van jó és rossz érintés között. A Ne Bánts Világ! Alapítvány például 7–12 éves gyerekeknek szóló foglalkozásokon tanítja, mit tehetnek ők maguk azért, hogy ne váljanak áldozatokká. A program egyik fontos gondolata, hogy képesek legyenek nemet mondani a számukra kellemetlen, fájdalmas vagy egyszerűen rossz érintésekre.
– Tudniuk kell, hogy segítséget kérhetnek, és szólhatnak, ha a nagybácsi a kisszobában furcsa dolgokat tesz – hangsúlyozza Tóth Györgyi. – Ha a gyerek ennek tudatában van, akkor könnyebben megállítható a zaklatás folyamata. Igen lényeges, hogy a szülők életkoruknak megfelelő autonómiát biztosítsanak a gyerekeiknek a saját testükkel kapcsolatban. Mert azok, akik olyan légkörben nőnek fel, ahol ezt a jogot nem kapják meg, hiszen más rendelkezik a testük felett, nagyobb eséllyel esnek áldozatul életük későbbi szakaszában idegeneknek és családtagoknak egyaránt.