2012. Április 17.

Miért marad a nő, ha verik?

A legtöbb nő, aki bántalmazás, erőszak áldozata lesz, hallgat, nem jelentkezik a hatóságoknál. Hallgat és marad.

Czvitkovits Judit

A szexuálisan bántalmazottak 83 százaléka nem tesz feljelentést, 29 százalékuk pedig a szűk családon belül sem tesz említést az esetről; az elkövetők kétharmada az áldozat környezetéből kerül ki, írja az angol nyelvű hírportál, a Telegraph. Magyarázat a hallgatásra: a bántalmazottak több mint a fele szégyenből néma, míg a kétharmaduk egyáltalán nem hisz az igazságszolgáltatás erejében, illetve úgy érzi, a média, a társadalom ellenszenvvel fordul az erőszak áldozatai felé.

A nő, aki felállt

Valahogy így érezhetett Filus Erzsébet is, akinek történetét a napokban, Lakatos Márk Én is szép vagyok című műsorban ismerhették meg a nézők. A fiatal nő nemcsak azt vállalta, hogy egy egész ország szeme láttára alakul át, de – talán akaratlanul – egy olyan téma követe lett, amiről nem tudunk, nem beszélünk, és ami ellen nem teszünk eleget: ez a családon belüli erőszak.

„Azért jelentkeztem Márk műsorába, mert ki akartam bújni a bőrömből” – kezdi a közgazdász, kétgyermekes édesanya, aki nemcsak stílusát, nőiességét szerette volna megtalálni, de a múltját is végleg a háta mögött akarta hagyni.

„A műsor nagy lépés volt a számomra. Rendkívül nehezen beszélek ezekről a dolgokról, de tudom, hogy ezzel is foglalkozni kell – meséli halkan Erzsébet, aki szó szerint a poklot járta meg, s amire törött orra minden áldott nap emlékeztette. Élettörténete hátborzongató: férje őt és két kislányát több mint tíz éven keresztül bántalmazta. – Eleinte csak én szenvedtem, de a bántalmazások folyamatosan fokozódtak, idővel már nem csak én, a lányaim is célpontjává váltak az agressziónak.”

Erzsébettől sokan kérdezik: miért marad a nő, ha verik? De aki nincs benne, az nem értheti, egyedül kimászni az egészből szörnyen nehéz, magyarázza.

Az bánt, akinek szeretnie kellene

A családon belüli erőszak nő és gyerek áldozatai számára a gyógyuláshoz nem elegendő az erőszakból való kilépés. Az otthon megélt erőszak olyan sérüléseket okoz, amelyek túlmutatnak a testi sérüléseken, a pofonokon, a zúzódásokon, a bőrszíj okozta hurkákon, a töréseken, a megalázáson vagy az elveszített szüzességen. A bántalmazott gyerekek és nők azt élik meg, hogy olyan ember bántja őket, akit szeretnek, és akinek éppen az lenne az életükben a feladata, hogy szeresse és minden rossztól megvédje őket. Ezt a hatalmas dilemmát egyedül nagyon nehéz feldolgozni. A gyógyulást különösen megnehezíti a családon belüli erőszakot övező hallgatás és eltussolás, ezért a gyógyulás alapfeltétele az erőszak megszűnése és a történtek őszinte, átélt kimondása. (Forrás: NaNE)

„Szerencsétlenségemben én szerencsés voltam, sokfelől kaptam támogatást. A rendőrség is sokat segített, bátorítottak, de a legnagyobb erőt az a kolléganőm jelentette, akinek a lánya hozzám hasonló cipőben járt. Fontos, hogy volt valaki a környezetemben, aki tudta, átérezte a helyzetemet. Ha gyenge voltam, föladtam a harcot, ő volt az, aki megrázott. De másoknak is sokat köszönhetek. Egyszer a lányomat vittem be az ügyeletre, súlyosan bántalmazta a férjem, az orvos pedig addig nem engedett haza bennünket, amíg fel nem vettem a kapcsolatot egy alapítvánnyal. Rajtuk keresztül kerültem kapcsolatba a NaNE-val, akiktől rengeteg jogi és lelki segítséget kaptam. Egyedül még a perköltség megfizetésére sem lettem volna képes. Irányt mutattak, megtanítottak, hogyan lehet továbblépni.”

Bántalmazott nők, akik a hallgatást választják

Erzsébet ismeri a nemzetközi kutatásokat, és pontosan tudja, hogy ezek a nők mit is éreznek.
„A NaNE kapcsán rengeteg sorstársammal találkoztam, és minden alkalommal felzaklatott ezeknek a
nőknek a tragédiája. Ami leginkább megrázott, hogy úgy tűnt, mindannyian ugyanazt a szörnyűséget
éltük át, szinte még a szófordulataink is azonosak voltak.”

Családon belüli erőszak: ha nem beszélünk róla, attól az még van, sőt legtöbbször itt, a közvetlen környezetükben. Nem kell messzire menni, lehet, hogy éppen a szomszédban éli át ugyanezt valaki.
„Tudok egy családról, ahol erőszakos a férj, de külvilág felé mást mutatnak. Istenáldotta jó embernek tartják, akiről senki sem tételezné fel, hogy kezet emel a családjára.”

Mi jelentene segítséget, kérdezzük kívülállóként. „Jó kérdés. Vannak alapítványok, csoportok, melyek felkarolják az ügyet, de ez szörnyen kevés. Ráadásul a témát olyannyira elbagatellizálják, hogy feláll a hátamon a szőr. Sokan szórakoznak és ítélkeznek. Maga a bírósági procedúra is megalázó, nekem kell bizonyítanom, hogy áldozat vagyok. Nagyon kemény ellenháborúra kell számítani, és borzasztóan hosszú a bizonyítás folyamata. Egy 2008-as büntetőperben (kiskorúak veszélyeztetése) a héten hozzák meg első fokon az ítéletet. 2012-t írunk.”

Erzsébetre ezen kívül még polgári perek egész sora vár, de már nyugodt, kislányai ennek már nem részesei, volt férjétől megvonták a láthatást. A történtek egy életen át elkísérik, de rengeteg bántalmazott nőnek most ő jelenti a kapaszkodót.