A hír: Törvényileg kötelezővé tehetik a szoptatást Venezuelában. A kormány így akarja elejét venni a „szabadosságnak” – egyre több nő mond le ugyanis a szoptatásról.
Soma véleménye: Végtelenül tanulságos a hatalom hatására az emberi torzulás ilyen szintjével, megnyilvánulásával szembesülni, mint amit Venezuela vezetői is terveznek. Úgy látszik, ők (is) már annyira megmámorosodtak a hatalomtól, hogy azt hiszik, ilyen szinten joguk van beleszólni mások életébe.
A nemes törekvést magát értem, és díjazom is, hiszen nem kérdés, hogy az anyatejnek mennyi előnye van a cumisüveggel szemben, sem az, hogy a társadalom számára is optimális, ha lelkileg-testileg (tudjuk jól, a kettő elválaszthatatlan egymástól) egészséges emberek élnek benne, no de ezek az eszközök?!? (Egyébként szerintem nem iktatják majd törvénybe, de már az nonszensz, hogy kormányszinten eljutott a javaslat szintjéig a dolog.)
Gondoljunk csak a 20-as évek Amerikájának alkoholtilalmára: a bevezetése után megnövekedett az (illegálisan) ivók száma. Az, hogy tiltással nem lehet célt érni, régi tapasztalat.
De ez az egyik „csúcs”, amivel az elmúlt időszakban találkoztam: betiltani a cumisüveg használatát.
Elképzeltem az új fekete biznisz erősödését, és a cumisüvegdílerek megjelenését, illetve a zugcumisüvegből etető anyukákat….
Két maffiózó beszélget.
– Mi van most veled, rég nem láttalak.
– Váltottam.
– Hogyhogy? Már nem biznisz a kokain?
– De az, csak egyszerűbbet találtam, és közel annyi pénz van benne. Cumisüvegekben utazom.
Nevetség tárgyává teszik magukat ezek a vezetők, akik egy ilyen ötlettel komolyan kiállnak.
Miközben igen, van abban valami, hogy „közügy”, hogy a babákat miként táplálják, nevelik, szeretik, ugyanis ez mind meghatározza azt, milyen felnőtt lesz belőlük.
Épp ezért én már a középiskolákban elkezdeném felkészíteni a lányokat az anyává válásra, illetve mindkét nemet a szülővé válásra.
Én magam szinte kétségbeestem, amikor az első gyerekemmel megfogantam. (Naptármódszer, úgy jött a fiam, mint derült égből a villám, csak más…) Rájöttem, hogy egyáltalán nem tudok az egészről semmit, fogalmam nem volt, hogy kell jól csinálni, tele voltam kérdésekkel, amikre nem szerettem volna mind az anyukámtól választ kapni (tudva azt, hogy mi mindent másképp szeretnék csinálni, mint ő tette), és az akkor meglevő könyvek (Dr. Spock és némi Vekerdy-irodalom) sem adtak mindenre kielégítő feleletet.
Régi téma az, hogy az iskolákban az önismeret oktatását és az életre való felkészítést be kellene venni a gyökvonás mellé. Szuper, hogy megtanították Európa ásványianyag-lelőhelyeit („hasznát” vettem…), de mondjuk azt, hogy mitől működik jól egy párkapcsolat (ha erre otthon nem lát valaki példát), vagy mitől leszünk elég jó szülők, soha nem tanították. (Most kell egy komolyabb váltásnak jönni az oktatásban, hiszen lassan minden gyerek megnézhet bármely adatot az okostelefonján vagy a komputerén.)
Addig is nem kívülről kell várnunk az útmutatást, hanem meg kell tanulnunk egyre éberebben befelé figyelni.
És még valami ebben a témában. Legalább annyira nonszensznek tartom, hogy a szoptatni nem tudó anyák nem fordulnak lelki segítőhöz (kineziológus, pszichológus, családállítóhoz…), hogy feloldják a szoptatáson való blokkjukat, mint azt, hogy a lombikbébiprogramra jelentkező, fiziológiailag alkalmas párok nem igénylik ezt.
Nincs teje a kismamának, és annyiban marad, hogy: „Ó, elapadt.”
No, tehát a lényeg: segíts magadon, Isten is megsegít!
| Így látja Soma:
Az öngyógyítás lehetőségét dobta el magától Angelina Jolie |