Pozsony: Nincs metró, de van wifi a buszokon
A szlovák fővárosnak negyedannyi lakosa van, mint Budapestnek, így talán nem lenne jogos felróni, hogy nincs metróhálózata. Persze ettől az agglomerációból bejáró, dugókban szenvedő embereknek még nem lesz jobb, bár az ő életüket egy okosan kitalált, elektronikus bérletrendszer igyekszik megkönnyíteni. Képzeljük el, hogy mondjuk Piliscsabáról bejárva a fővárosba bármilyen tömegközlekedési eszközt (busz, vonat, villamos, troli) használva és váltogatva egyetlen bérlettel juthatunk be a munkahelyünkre.
Igaz, hogy olykor lerobbannak a buszaink, és elfüstölnek a metróink, esetenként nem működik bennük a légkondi vagy a fűtés, de Budapesten azért nem nehéz tömegközlekedéssel eljutni A pontból B-be, a járatsűrűséget pedig kimondottan dicsérni szokták a külföldiek. Igaz, meg is van az ára. A szomszédos fővárosokban ennél jobb vagy rosszabb a helyzet? Új sorozatunk első részében ennek jártunk utána.
A pozsonyiak ezt elérték, és bár én nem lakom az agglomerációban, irigykedem is rájuk. Még úgy is, hogy az ellenőreik legendásan szigorúak. 22 fajta menetjegy és bérlet választható (a jegyek időhöz kötöttek, és a legkisebb, 15 percest leszámítva mindegyik használható átszállásra is), az árak megfizethetők, a buszok, éjszakai buszok, villamosok és trolik hálózata pedig szépen lefedi a várost. Ehhez még annyit, hogy a buszaik átlagéletkora nyolc év, szemben a budapestiek tizennyolc évével (bár ezen a Mercedes buszok érkezése javított valamennyit), és van rajtuk ingyenes wifi, amivel nálunk még csak a Volánbusz próbálkozott meg.
Vonaljegyek és havibérletek ára: 270 Ft (30 perces jegy, átszállással) és 8100 Ft
Bukarest: Épül az 5-ös metró
Bukarest egy méreteiben igencsak Budapestre emlékeztető város (itt is, ott is nagyjából kétmillióan élnek), így remek alap az összehasonlításra. Mivel a román úthálózat és távolsági tömegközlekedés legendásan rossz (simán lehet, hogy egy 140 kilométeres távot csak négy óra vonatozással tudsz megtenni), arra számítottam, hogy a fővárosi tömegközlekedés is hasonló színvonalon mozog. Óriásit tévedtem. Jelenleg négy metróvonal szállítja az utasokat a városban, és már épül az ötödik, ráadásul ők már túl vannak az elektronikus beléptetőkapuk bevezetésén.
A hírek többnyire arról szólnak, hogy az utasok vertek meg egy ellenőrt, és nem a fordítottjáról (persze szintén nem követendő). A metrók teli vannak biztonsági őrökkel (korábban sok volt a zsebelés), amitől jobb az ember komfortérzete.
Igaz, hogy olykor lerobbannak a buszaink, és elfüstölnek a metróink, esetenként nem működik bennük a légkondi vagy a fűtés, de Budapesten azért nem nehéz tömegközlekedéssel eljutni A pontból B-be, a járatsűrűséget pedig kimondottan dicsérni szokták a külföldiek. Igaz, meg is van az ára. A szomszédos fővárosokban ennél jobb vagy rosszabb a helyzet? Új sorozatunk első részében ennek jártunk utána.
Az egyetlen gond, hogy a felszíni közlekedést és a metrókat két külön cég üzemelteti, külön jegytípussal, de ilyen jegyárak mellett ez legyen a legnagyobb gond. A felszínit úgy tervezték meg, hogy egyetlen utasnak se kelljen az otthonától öt percnél többet gyalogolnia a legközelebbi buszmegállóig, ráadásul az utóbbi években beszerzett buszoknak köszönhetően Bukarestnek van az egyik legmodernebb járműparkja a térségben.
Vonaljegyek és havibérletek ára: 260 Ft (egy átszállásra jogosít) és 2000 Ft (30 napra vagy 62 utazásra szól)
Zágráb: Éjszaka inkább ülj taxiba!
A nyolcszázezer lakosú horvát főváros durván feleakkora, mint Budapest, és ez az a pont, amikor egy-két metróvonal már indokolt lenne. Ezzel szemben a város inkább a villamosvonalainak fejlesztésére épít. Tizenöt járat hálózza be keresztül-kasul Zágrábot, és a jellegzetes kék villamosok szinte már dizájnelemeivé váltak a városnak. Hajnali négytől éjfélig járnak, és ezalatt szinte mindenhová el lehet velük jutni, ahová pedig nem, oda elvisz a százharminc buszjárat valamelyike. A járműpark egy része már elöregedett, és furcsa módon a legtöbb helyen az utak szélén futnak a villamossínek, de ezt egy idő után meg lehet szokni.
Igaz, hogy olykor lerobbannak a buszaink, és elfüstölnek a metróink, esetenként nem működik bennük a légkondi vagy a fűtés, de Budapesten azért nem nehéz tömegközlekedéssel eljutni A pontból B-be, a járatsűrűséget pedig kimondottan dicsérni szokták a külföldiek. Igaz, meg is van az ára. A szomszédos fővárosokban ennél jobb vagy rosszabb a helyzet? Új sorozatunk első részében ennek jártunk utána.
A jegyek a budapestinél is drágábbak, de mivel a büntetés is magas, nem éri meg lógni. Sok helybéli úgy ügyeskedik, hogy szorosan a jegykezelő automaták köré áll, hogy baj esetén időben kezelhesse a jegyét – milyen ismerős. Ahhoz képest, hogy a Zágrábnál kisebb Pozsonynak húsz éjszakai buszjárata van (nálunk ez a szám negyven fölött jár), itt mindössze négyet találunk, és azok is csak óránként indulnak, így ha éjfél és hajnali négy között kalandozunk, nem árt, ha félreteszünk egy kis pénzt taxira. (Egyébként a sofőrnél váltott jegyek és az éjszakai jegyek mindig drágábbak a normál jegyárnál.)
Vonaljegyek és havibérletek ára: 456 Ft (másfél órára és akárhány átszállásra) és 14 000 Ft
Bécs: Hétvégén éjszakánként is jár a metró
A kilencvenes évek óta évről évre rekordot dönt Bécsben azok száma, akik a tömegközlekedést választják – ez azért már jelez valamit. Az osztrák főváros már öt metróval szolgálja ki az utazóit, és
A szavazók többségének véleménye szerint:
Átlagos, ahhoz képest viszont baromi drága.
már tervben van egy hatodik is. Úgy tűnik, a budapesti bulinegyedet folyton szabályozó kerületekkel szemben Ausztriában felismerték, hogy az éjszakai élet is fontos része egy főváros pezsgésének, így péntek és szombat éjszakánként, valamint az ünnepnapok éjjelén a földalattik nem állnak le: tizenöt percenként szállítják az embereket.
A zöldpárt javaslatára bevezették a napi egyeurós bérletet (300 Ft!), aminek egyetlen hátulütője, hogy egy évre előre kell megvenni, vagyis egyben kell kifizetni érte 365 eurót. Ezt mindenképp érdemes megtenni, mert egy egyszerű vonaljegy két euróba kerül, így helyi lakosként mindenképp megéri. Lássuk be, ilyen feltételek mellett nem túl okos döntés kocsiba szállni…
Igaz, hogy olykor lerobbannak a buszaink, és elfüstölnek a metróink, esetenként nem működik bennük a légkondi vagy a fűtés, de Budapesten azért nem nehéz tömegközlekedéssel eljutni A pontból B-be, a járatsűrűséget pedig kimondottan dicsérni szokták a külföldiek. Igaz, meg is van az ára. A szomszédos fővárosokban ennél jobb vagy rosszabb a helyzet? Új sorozatunk első részében ennek jártunk utána.
Ahová a metró nem ér el, oda a piros villamosok és buszok biztosan, ezeket pedig Bécs városa rendszeresen korszerűsíti, így régi, ósdi szerelvényekkel csak ritkán találkozhatunk. Az utastájékoztatás korszerű (nálunk is folyamatosan próbálkoznak azzal, hogy minden megállóban ki legyen írva, mennyit kell várni a következő járatra, de a dolog egyelőre kevés járatnál működik – a metrónál „fordítva”), a hangosbemondók jól hallhatók, a járművek pedig tiszták. Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, ugye?
Vonaljegyek és havibérletek ára: 600 Ft (egy irányban korlátlan átszállásra jogosít) és 13 500 Ft
Te mit vennél át a szomszédoktól? Írd meg kommentben!