Sajtótájékoztató az Országos Rendőr Főkapitányságon. A téma: a dizájner drogok veszélyei. Milyenek az újabb szerek, ártalmasabbak-e ezek, mint a régiek, és mit tegyünk az ellen, hogy évről évre egyre több fiatal gondolja úgy, ezek nélkül nincs éjszakai élet.
Idén kétezer-kétszázan kerültek kórházba kábítószer-probléma miatt, ez éppen 10 százalékkal magasabb szám, mint a tavalyi adat.
De nemcsak a drogfogyasztók száma nő! 2005 óta majdnem háromszáz új drog került piacra. A szintetikus anyagok jelentős részét Kínából rendelik, de itthon is vannak titkos laboratóriumok. Por vagy tabletta, mindegy, csak a név is, a csomagolás is legyen minél dizájnosabb, hogy könnyen el lehessen adni, a többi igazán mellékes.
Egy friss felmérés szerint a drogfogyasztók egyharmada azért tartja jónak az új szereket, mert olcsóbbak, és „sokkal nagyobbat ütnek”, mint a régiek. Érthető, mert az újak akár három-hat hatóanyagot is vegyítenek, melyek együttes hatásait senki nem ismeri, legfőképp nem ismeri a díler vagy a fogyasztó. Utóbbit érdekli vajon, hogy ha rövid távon megússza is, hosszabb távon mi lesz az egészségével? Úgy tűnik, nem. Hiába kampányol a rendőrség még az iskolákban is.
Nem gondolják, hogy ők is
„A 90-es évek voltak a boldog békeidők – állítja dr. Zacher Gábor toxikológus, a Péterffy Sándor utcai Kórház Toxikológiai Osztályának vezetője. – Akkoriban még tudni lehetett, hogy mi mit tartalmaz, és azt is, hogy mi honnan származik. Jóval nagyobb biztonságban voltak azok, akik akkor drogot fogyasztottak.”
Németh Ágnes rendőralezredes (ORFK, bűnmegelőzési osztályvezető) szerint a prevenció a szülők, gyerekek felelőssége is. „Sokszor tapasztaljuk, főleg vidéken, hogy a szülők közömbösek a téma iránt, mert egész egyszerűen nem gondolják, hogy az ő gyereküket ez a dolog érintheti. Ha baj van, persze hirtelen sok kérdésük támad. Pedig bármelyik településen könnyen hozzájuthatnak a gyerekek a szerekhez. Ugyanakkor az ő felelősségüket sem szabad elhanyagolni. El kell mondanunk nekik mindent, és aztán fel kell hívni a figyelmüket, hogy a döntés az ő kezükben van. Tudniuk kell, hogy nemcsak bűncselekményt követnek el, a drogfogyasztás végzetes lehet az egészségük szempontjából is. Gyakorlatilag emberkísérletek folynak, senki nem tudja, hogy az összekutyult szereknek mik lesznek a hosszú távú káros, vagy végzetes következményei.”
A sajtótájékoztatón az NLCafé is kérdezett, Zacher Gábort interjúvoltuk (vagyis inkább ő minket).
Hupikék csodaország
NLC: Nézzük ezt az egész kérdést a szülők szemszögéből.
Zacher Gábor: Van gyereke?
Van. Kettő is.
Hány éves a nagyobbik?
Kilenc.
Akkor már elkésett.
Talán még nem.
De. Biztosan. Beszélt már vele?
A drogokról? Még nem.
És találkozott már drogokkal a gyerek?
Biztos, hogy nem.
Fogadjunk, hogy találkozott. Egy nagyobb összeget teszek rá, hogy igen.
Úgy gondolom, az iskola, ahova jár, megfelelően védett közeg.
Semmi köze ennek az iskolához.
Arra gondol, hogy biztosan fogyasztottam alkoholt vagy rágyújtottam előtte? Mert azért ez előfordult néha az elmúlt évek alatt…
Nem.
Akkor arra, hogy hallhatott valamit a hírekben?
Még csak arra sem. Szokott mesélni neki?
Szoktam. Bár ma már inkább egyedül olvas. De rajzfilmeket együtt nézünk.
Hófehérke? Hupikék törpikék? Alice Csodaországban? Utóbbi például egy hallucináció. Írója egyike volt a leghíresebb meszkalinfelhasználóknak.
De remélem, ez nem jelenti azt, hogy növeltem az esélyeit annak, hogy a lányom drogfogyasztó legyen.
Nem, csak épp kihagyta a magas labdákat. Nem kell a gyerekeknek előadást tartani, de a mesék kapcsán szóba lehet hozni, hogy léteznek drogok, és azt is, hogy ezek mit okoznak. Az biztosan nem érdekes, hogy hogyan hatnak ezek a szerek a szerotonin nevű boldogsághormonra, de egyetlen dolgot mindenképp mondjon el neki: a drogok megváltoztatnak, és úgy változtatnak meg, hogy magába a változás folyamatába nem lesz beleszólása. Az egyetlen megoldás, ha nemet mond rá. Ezt kell tudnia róla a gyerekének.
És később? Nehéz elképzelni, hogy szülőként nagyobb befolyásom lehet a kamasz gyerekemre, mint a haveroknak.
Pedig lehet. Kérdés persze, hogy milyen a társaság, amibe jár az a kamasz. És meg lehet tanítani őt arra is, hogy jó döntéseket hozzon. Persze addigra tudnia kell minden fontos információt. Ide tartozik a felelősség kérdése is, ami végső soron a kamaszé, ebben egyetértek a rendőrséggel. Amikor majd unszolják, hogy „próbáld ki, baromi jó”, tudnia kell nemet mondani. És végül, ne felejtsük el a szociális mintát sem. Mit lát a gyerek otthon. Vezet ön autót?
Vezetek.
Ismeri azt a táblát, amin egy piros szélű körben 30-as szám van. Például a Ferenciek terén.
Persze.
Na, és hánnyal megy, ha ezt meglátja?
Talán 40-nel.
Ha ön nem tud ellenállni a csábításnak, miért várja el, hogy a gyereke majd megtegye? Ezek a minták sokkal fontosabbak, mint az, hogy az MDPV vagy a mefedron mit jelentenek. Ha a gyereket úgy vértezi fel, hogy lát minden fontos mintát otthon, semmit nem kell megkérdeznie tőle egy buli előtt, maximum azt, hogy szüksége van-e pénzre.