„Igazából nem is hallottam az abortusztablettáról, hiszen az egész kérdés nem foglalkoztatott addig, míg nem voltam benne érintett” – mondja a 26 éves Tímea, aki a hatodik terhességi hétben van. „Bonyolult párkapcsolatban” él, ezért fel sem merül a jelen helyzetben, hogy megtartsa a terhességét. Szeretne gyereket, és sosem volt még eddig abortusza.
„Már bejelentkeztem orvoshoz. A neten olvastam utána a lehetőségeimnek. Sok rosszat hallottam az abortuszról, a lelki megpróbáltatásoktól kezdve a testieken át, mindenről. Eddig nem féltem ettől, de nem szeretném azt érezni, hogy a döntésemet mások felülbírálhatják. Konkrétan a kétszeri kötelező védőnői tanácsadásra gondolok, nekem ehhez nagyon nincs kedvem. Itthon viszont nincs lehetőség a tablettás abortuszra. Egyelőre még nem tudom, hogy emiatt kimegyek-e külföldre, vagy a műtétet választom-e Magyarországon, de biztosan nem tartom meg ezt a terhességet.”
Dühösek a rendszerre?
Magyarországon nem végeznek tablettás abortuszt, a terhességmegszakításnak csak a sebészi útját választhatják azok a nők, akik ezt a döntést hozzák. A gyógyszeres módszert hozzánk legközelebb egy bécsi klinikán alkalmazzák. Amire Tímea a védőnői tanácsadással kapcsolatban utalt, az nem csak az ő félelme. Christian Fiala, a bécsi klinika vezetője legalábbis azt mondja a Nők Lapja Cafénak, hogy a nála megforduló magyar páciensek többnyire azért mennek hozzájuk, mert Magyarországon nincs olyan ellátás, amilyet szeretnének. „Sok nő számára a gyógyszeres abortusz jelenti a megoldást. Vagy azért, mert szeretnék elkerülni a sebészeti beavatkozást, vagy azért, mert a terhességük olyan korai szakaszánál tartanak, hogy az orvosok nem vállalják a műtétet, vagy egyszerűen azért, mert egy kevésbé megterhelő utat választanának”- mondja.
Fiala szerint sokan dühösek a hazai, általuk patriarchálisnak mondott rendszerre. „Sokan jelzik, hogy a kötelező védőnői tanácsadást megalázónak érzik, hogy a védőnőket egyáltalán nem érdekli a helyzetük. Arról is sokan számolnak be, hogy a védőnők kifejezetten győzködik őket a terhességük megtartásáról, nem kezelik őket felnőtt, felelősségtudó embernek. Ha a páciens mégis kitart az elhatározása mellett, akkor barátságtalanok lesznek.”
Néhány élménybeszámoló azoktól, akik már jártak a hazai tanácsadáson:
„A védőnői »tanácsadás« abból állt, hogy a már egyébként is szörnyű érzéseimet és a padlón lévő önbecsülésemet még jobban a sárba tiporta, látható élvezettel. Elmondta – engem egy tíz éves gyerekként kezelve – a védekezési módszereket, majd második alkalommal adott egy csekket. Nem érdekelte, hogy az ember nem passzióból hoz ilyen döntést, sőt tudta – orvos igazolta -, hogy folyamatos gyógyszeres kezelés alatt állok, férjemmel tényleg lelkiismeretesen védekezünk, mégis az eljárás és a hozzáállása gusztustalan és megalázó volt.”
„Kicsit rosszulesett, hogy az ultrahangos orvos leszidott (anélkül, hogy bármit is tudott volna a körülményekről), mondván, felelőtlenül védekeznek a mai fiatalok. Én meg megkérdeztem, hogy azon kívül, hogy minden nap mindig ugyanabban az időben veszem be a tabit, mi egyebet tehetek még?!”
“Harmincegy éves voltam, mikor abortuszom volt. Szörnyű élmény volt, hogy bár védekeztünk, mégis terhes lettem, ráadásul egy igen bizonytalan kapcsolatból”- mondja a most 35 éves Eszter. “Elmentem a nőgyógyászhoz, aki jófej volt, nem hibáztatott, nem éreztem, hogy plusz lelki terhet pakolna rám. És bár nagyon féltem a védőnőz elmenni, mert sok rosszat hallottam róluk, de a nő úgy viselkedett, mintha a lánya lennék: megértő és támogató volt, sőt, még azt is mondta, ne aggódjak, majd jön egy baba, ha készen leszek rá.”
“A védőnők sem egyformák”
A Magyar Védőnők Egyesületének elnöke, Csordás Ágnes hangsúlyozza, hogy a krízishelyzetben lévő nőket a nőgyógyász nem a területileg illetékes, hanem a családvédelmi szolgálatokban dolgozó védőnőkhöz irányítja.
„A törvény két kötelező találkozást ír elő: az elsőnél elbeszélgetnek a nővel, ekkor történik a krízisfeltárás” – mondja. “Szeretjük, ha nem csak a nő, hanem az érintett férfi is elmegy, elmondják, miért döntenek így, mi az ok. Ezután kapnak háromnapos gondolkodási időt, majd a második találkozáskor megkapják a műtéthez szükséges papírokat.”
Csordás Ágnes azt mondja, “a védőnők sem egyformák”, de alapvetően senkit nem szabad sem elbizonytalanítani, sem rábeszélni a terhessége megtartására, csakis az objektív tanácsadás a megengedett.
„A nők sokszor félreértik az objektív tájékoztatást. Lehet, hogy a kolléga érzelemdúsabban fogalmaz, de az is elképzelhető, hogy abban a felfokozott érzelmi állapotban, amiben a krízishelyzetben lévő nő van, meg sem akarja hallani a védőnőt.”
Bécsbe egyébként évek óta járnak magyarok, és a számuk egyre nő. „Heti öt-hat nő az átlag, de van, hogy tízen is megfordulnak itt”- mondja az orvos. A klinikát külföldi országbeliek közül a magyarok keresik fel a legtöbben: ők főleg Budapestről és Nyugat-Magyarországról jönnek. Érkeznek Lengyelországból is, ahol a magyarnál jóval szigorúbb a szabályozás. Jönnek még arab országokból is, olyan nők, akik kimondottan az abortusz miatt repülnek ide.
Mi a baj a tablettával?
Az orvosnak határozott véleménye van arról is, hogy Magyarországon még mindig nem engedélyezik a tabletta használatát. „Kiterjedt nemzetközi tapasztalat áll a gyógyszeres abortusz mögött. Az általunk is alkalmazott módszer már 1988 óta használatos Franciaországban, 1991-ben Nagy-Britanniában, 1992-ben Svédországban is bevezették. Mára egész Nyugat-Európában legális és bejegyzett, kivéve Írországot, ahol eleve tiltott a művi vetélés. A terhesség megszakadását előidéző gyógyszert az Egészségügyi Világszervezet felvette az alapvető szerek közé, mert biztonságos és hatásos. Vannak azonban olyan országok, ahol sokan gondolják, hogy ez valami ördögtől való. Mivel azonban nincsenek tapasztalataik, véleményüket a fantáziáik és hiedelmeik táplálják, nem a tények.”