Budapesti rúdtánckörkép

Na jó, kezdjük azzal, ami mindenkit a legjobban érdekel. Mi köze a rúdtáncnak a szexhez? Miután két rúdtánciskolában is jártam, azt kell mondanom: semmi. A rúdtánc tulajdonképpen szertorna, ahol az egyetlen tornaszer maga a rúd. Ha őszinte akarok lenni (vigyázzanak, ha valaki így kezdi a mondatot, nagy eséllyel hazudik!), jártam már olyan éjszakai szórakozóhelyeken, ahol láttam a rúdtánc nemsport-változatát. A legtöbbjének persze erősen húspiac-jellege volt, a rúd pedig azért kellett, hogy a színpadon lötyögő, néha kissé ittas lányok bele tudjanak kapaszkodni, és ne zuhanjanak a közönség közé. Őszintén szólva, nem ajzott fel annyira a dolog, mi több, kicsit hervasztónak találtam. Nem úgy azokat a helyeket, ahol a Nők Lapjával jártunk!

Cikcakkspárga

A Belvárosban toporgunk egy körfolyosón, a Pole Dance Fitness rúdtánciskola ajtaja előtt. Ami egyelőre zárva, mert öltözik a csapat, amelyik végzett – és vetkőzik, amelyik most kezd majd. Aztán vagy tizenöt lány özönlik ki az ajtón, egytől egyig nagyon feldobva. Végül beléphetünk, és azonnal ki is derül, hogy miért a belvárosi lakás a legideálisabb ehhez a sporthoz: mert itt fér el a közel négyméteres krómrúd. Két szoba is át lett alakítva, ami annyit tesz, hogy kihordtak belőle minden bútort, és lefüggönyözték az ablakokat. Négy rudat számolok össze termenként – mindegyik a padlótól a plafonig ér. Szabó Liza mastervilágbajnok tartja az órát. Liza 37 évesen kezdte a rúdtáncot – előtte angoltanár volt –, és egy alkalommal, amikor tanítványa végül mégsem indult a vb-n, hát maga szállt be a versengésbe. Hónapok alatt feltornászta magát a világ élvonalába, és tarolt a 40 felettiek (masters) kategóriájában.

Az edzés bemelegítéssel kezdődik. A lányok párokba rendeződnek, és talicskapózt vesznek fel. Aki áll, az guggolással nyit, a talicska “eleje” közben fekvőtámaszokat nyom. Fotós kollégámmal együtt elhűlve nézzük a kemény gyakorlatot, és puszta szolidaritásból mi is leizzadunk. Aztán a lányok felreppennek a rúdra, és elképesztő dolgokat művelnek.

– Csavart kézzel kezdünk – mondja Liza –, aztán zár a láb, és felmész békába! A béka után jöhet a superman, majd a fészek. De a fészekbe skorpióból menjetek bele!

Liza – számomra értelmezhetetlen – szavai hatására női testek feszülnek meg egészen elképesztő ívekben, hogy aztán a gravitációnak fittyet hányva, eszelős dinamikával kezdjenek el forogni és újabb pózokat felvenni. Szinte úsznak ég és föld között – az egyetlen stabil elem maga a huncutul megvillanó krómrúd.

– Na, most jöhet valami pihentető! – csillantja fel Liza a lehetőséget. – Cikcakkspárga!
Hogy a cikcakkspárga olyan nagyon pihentető lenne, azt erősen kétlem. A hölgyek kilencven fokban megdőlve, a rúdon spárgában pihegnek. Megnyikordul a női bőr az egyre forróbb, ezáltal egyre jobban tapadó fémen.

Véraláfutás és eufória

A civilben jogász és marketinges Varga Eszter éppen hangulati mélyponton volt, amikor egy kósza ötlettől vezérelve rúdtáncra adta a fejét. Az első óra után beleszeretett a sportba, rá másfél évre párosban magyar bajnok lett, aztán párosban vb-hatodik és Eb-negyedik. Versenyidőszakban nyolcszor edz egy héten, és saját bevallása szerint is olyan addiktív a rúdtánc, hogy egyszerűen képtelenség abbahagyni.

– Nőiességet, kitartást, sikerélményt kaptam a rúdtánctól – mondja. – És kárpótlást a középiskolai testnevelésórák miatt, mert ma már mindent meg tudok csinálni! A testalkatom is átalakult. Megnyúlt a combom, de a versenyszerű rúdtánctól egy kosárral kisebb lett a mellem – nevet.
Észreveszem a karján a kék-zöld foltokat.

– Ezzel nem foglalkozom. Ha valaki sokat edz, állandóan véraláfutások vannak rajta. A férjem nem is kedveli, ha nyári ruhákba bújok ilyenkor. És amikor orvosnál voltam, ő is gyanúsan méregetett, de megnyugtattam, hogy nincsen szó családon belüli erőszakról.

Az edzés végén Szabó Liza egy darabig fejjel lefelé lóg a rúdon, miközben beszélgetek vele. Ő is megnyugtat: bár nagy a sérülésveszély, mindenkire odafigyelnek. Kisebb zúzódások, apró sérülések mindig vannak, de mentő még soha nem parkolt le a rúdtánciskola előtt. Három hónap kell hozzá, hogy látszódjon az edzések eredménye: “megérkeznek” az izmok a testre. Mindenki erősebb lesz, és megnő önbizalma. Kezdőknek egyébként már az is nagy sikerélmény, ha egyáltalán meg tudják tartani magukat a rúdon. Van, aki megmarad amatőrnek, és azzal is boldog, ha jó kondiba rúdtáncolja magát, de van, aki a májusi Fitt Balance-ra edz, ahol vb-kvalifikációs versenyen lehet indulni.

Humbulumbu

– Snake-ből spárga, aztán humbulumbu! – hallom a vezényszót a Dollhouse rúdtánciskolában a Villányi úton, és már semmin nem csodálkozom. A Dollhouse-ban sincs tollboa, csipkés kombiné és tűsarkú lakkcsizma: mindenki kisnadrágban és vékony felsőben végzi a fizika törvényeivel össze nem egyeztethető gyakorlatokat.

– Dívaülésből jön a bordatörés! – vezényel az edzést tartó Balogh Kata. Rutinos vagyok, már nem ugrom automatikusan az elsősegélydobozért. Katalin a rúdtáncon kívül atletizál is: testnevelési főiskolát végzett, és rúdugró. Színtiszta, saját súllyal végzett sportként tekint a rúdtáncra – amelyet sokan előszeretettel pole-fitnesznek neveznek, ezzel is eltávolítva a szexi asszociációktól.

Nem lehet kivonni a nőiességet

De akármennyire is szeretnénk kivonni a nőiességet a dologból, ez lehetetlen.
– Kétféle vendég jön edzeni – mondja Baboth Írisz, a Dollhouse budai stúdiójának vezetője. – Jönnek a fitneszőrültek, akik már mindent kipróbáltak, túl vannak a kangoon, a zumbán. Ők tulajdonképpen végigturnézzák az új mozgásformákat. És jön az, aki nőies sportágat keres, mert ebben akar megerősödni. Nem akar a tornacipőszagú terembe lejárni, és nem a Margitszigeten rója a köröket a rekortánon. És működik is a dolog! Az első órákon melegítőben és kinyúlt pólóban jelennek meg, a következőn leggingsben és sportfelsőben. Aztán jön a forrónadrág és sportfelső, hogy a króm rendesen tapadjon-melegedjen.

Az egyik lány el is meséli, hogy 12 évig küzdősportolt, de végül feladta a rúdtánc kedvéért: elege lett, hogy ütni kell a másikat, mint a répát, ebben viszont ki tudta bontakoztatni a nőiességét. Egy másikuk viszont még a fotóst is kerüli, és megkér rá, hogy ne szerepeljen a cikkben. Üzletasszony, és nem vennék komolyan az ügyfelei, ha kiderülne róla, hogy rúdtáncol. Mennének a vicceskedő beszólások. Aztán már ugrik is a rúdra, és olyan gyakorlatot mutat, amelyhez képest a helikopter forgó rotorja egy reumás csiga.

Kis túlzással minden héten nyílik egy rúdtánciskola Budapesten, és ma már vidéken is pöröghet a krómrúd körül, akinek kedve van. A sport most éli robbanásszerű kiteljesedését. Milyen egy effajta intézmény belülről? Kik járnak rúdtáncolni? Törvényszerű-e, hogy kékre-zöldre veri magát, aki erre adja a fejét (és egyéb testrészeit)? Utánajártunk.

– Hát ez a titka – mondja Írisz. – A rúdtánc nagyon szórakoztató. Akrobatikus, táncos, csajos. Nincs két egyforma gyakorlat. Nem kell tűrni a monotonitást. És hidd el, gyermeki örömöt okoz, ha valaki fejjel lefelé pörög a rúdon!
Készséggel elhiszem. Olyannyira, hogy egy másik szobában méregetni kezdek egy forró krómrudat, majd meg is markolom.

– Tartsd ki magad! – próbál segíteni egy lány, én pedig szót fogadnék, de a következő pillanatban egy ollózó mozdulattal nekicsapódok a rúdnak. Aki látja a produkciót, beharapja az alsó ajkát, sőt van, aki el is fordul, belém meg olyan éles fájdalom hasít, amilyet nők – az anatómiai különbözőségek okán – nem érezhetnek. Félpercnyi, fejhangú vinnyogás után összeszedem magam, és megpróbálok egy egyszerűbb rúdon pörgést. S láss csodát, sikerül! A kínos incidens után máris fülig ér a szám, és magamban megállapítom, hogy Írisznek teljesen igaza volt – már ami a gyermeki örömöt illeti.