Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Életmód

“Nem vagyunk rosszlányok, de mindenre felmászunk”

Nem volt sportolói múltja, mégis kétszeres rúdtáncvilágbajnok lett. Civilben tájépítész, és reméli, hét hónapos terhesen ő is a rúdon fog pörögni. Interjú Bardóczy Ilkával.

– Tájépítész az eredeti szakmád. Kétszeres világbajnok rúdtáncos vagy, marad az eredeti foglalkozásodra is időd?

Amikor elkezdtem komolyabban rudazni, akkor szabadúszó kerttervező lettem. Aztán annyira berántott ez a rudas világ, hogy a mérnök lét most teljesen háttérbe szorul. Színházi darabokat is szeretnék csinálni, a rúd és a kínai rúd mellett légtornász rekvizitekkel is dolgozunk.

– Hogy habarodtál bele a rúdtáncba?

2010-ben, teljesen laikusként mentem el az egyik stúdióba. Untam az aerobicot, mindig szerettem volna valami akrobatikus dolgot is kipróbálni. Mielőtt elmentem, megnéztem a honlapot, rettentően tetszett, hogy mennyi akrobatikus elem van benne haladó szinten. Nagyon türelmetlen is voltam, mert az első órától kezdve arra vágytam. Persze, erre azért várni kellett.

Fotó: LÁNG Photography
Fotó: LÁNG Photography


– Ebből még nem következik, hogy valakinek a rúd lesz az élete.

Egyre többet jártam le, egyre nagyobb hatással volt rám. Öt hónap után volt az első verseny, amire beneveztem, az hatalmas siker volt, hogy dobogóra állhattam. 2011-ben jött Alma részéről (Pirner Alma – a szerk.) a megkeresés, hogy párosban induljak Pálmaffy Barbival, a hazai rendezésű világbajnokságon. Amikor megvédtük a címet, már nem volt kétséges, hogy ezzel szeretnék foglalkozni.

– A környezetedben mindenki tudomásul vette? Nem mondta senki a családodban, hogy nem ezért taníttattunk?

A környezetem elfogadta, édesapám volt a szűk keresztmetszet. Először még a képeket sem rohant megnézni, de idővel ő is látta, hogy elég könnyű kapcsolódási pontokat találni például a szertornához. De az idő és az eredmények engem igazoltak. Azóta ő is feltétel nélkül áll mellettem.

– A rúdtánccal kapcsolatban érzékelhető szerinted némi ellenérzés?

Bár egyre kevesebben, még ma is vannak, akik a rúdtáncot összekeverik a bártánccal. Tény, hogy néhányan jönnek az én edzéseimre is, akik ki akarnak menni külföldre táncolni, és egy-két kombinációt szeretnének előtte elsajátítani. De nem ez a jellemző. Nem vagyunk rosszlányok, csak mindenre felmászunk.

– Annak, hogy valaki profi legyen, van bármilyen fizikai kritériuma?

Mindannyian a saját testsúlyunkkal dolgozunk. Ez egy kemény sport. A szintrendszer úgy van felépítve, hogy fokozatosan erősödik az ember a gyakorlatokhoz, így lehet feljebb lépni. Olyan a mozgásanyag, hogy mindenki tud látványos és élvezhető elemeket csinálni.

– Mit lehet még elérni?

Edző vagyok, szeretném átadni a tudásom. Nem zárom ki, hogy fogok még versenyezni, de most elsősorban a színházi előadások izgatnak. A Vaserdő című előadásunkat az Artus Stúdióban mutattuk be, ami nagy siker volt. Nem szeretnék sokat kihagyni, akkor sem, ha egyszer babát várok. Van olyan rúdtáncos, aki hét hónaposan még simán rudazott, és két héttel a szülés után újra. Szerintem majd én is ez leszek. Bízom benne, hogy a szervezetem jól fog ezekre reagálni.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top