Amikor Ivana Borges megtudta, hogy terhes, egyből közölte szülészével, hogy természetes szülést tervez. Mégis, miután a magzatvíz elfolyt, Ivana orvosa elkezdte győzködni a vajúdó nőt, hogy jobban jár a császármetszéssel. A nő hiába mondta, hogy nem akarja siettetni a folyamatot, az orvosa azzal riogatta, hogy nem tágul eléggé. Hat órával később a magát tehetetlennek és túlterheltek érző nő beleegyezett a műtétbe, ám orvosa ezután is kötözködött vele, sérelmezte, hogy sír. A fiatal nő szerint az élmény annyira megrázó volt, hogy pszichiátriai segítséget kellett kérnie a szülés után kialakult depressziója miatt.
A magánkórházakban végzik a legtöbb császármetszést
Az orvosok és aktivisták szerint az ország magánkórházaiban a gyermekek 82 százaléka császármetszéssel születik. Brazíliában ingyenes, állami egészségügyi rendszer van, ami mellett a tehetősebb lakosokat (az ellátottak mintegy negyedét) magánbiztosítási rendszerben kezelik. A magán-ellátórendszer magasabb ára magasabb fokú kényelmet, és a rövidebb várakozási időt jelent. No meg gördülékeny, ütemezett szüléseket – császármetszéssel. Naponta jól kalkulálható módon nyolcat. Borges szerint a pénz diktálja a tempót és a módszert: az orvosoknak nincs idejük kivárni a vajúdást.
Habár az is igaz, hogy a magánbiztosítás közgazdasági törvényszerűségei is szerepet játszanak ebben; a tehetősebb nők vélhetően nagyobb számban maguk kérik a műtétet. Nem, nem azért, amiért elsőre gondolnánk. A plasztikai műtétek Brazíliában hétköznapos események, azonban az idealizált szépség kultusza kevesebbet nyom a latban, mint az, hogy a szülést sokan primitív, csúnya, kellemetlen dolognak látják, ami nemcsak fájdalmas, de sokáig is tart. Mivel az orvos is felajánlja a gyors megoldást, a legtöbb nő beleegyezik – mondja Simone Diniz, São Paulo egyetemének anyák és gyermekek egészségével foglalkozó docense.
A kevésbé tehetős nőket ellátó állami kórházakban a császármetszések aránya fele a magánklinikákénak.
A nőknek nincs választásuk, az orvosok döntenek
Ami Brazíliában történik, az nem a szabad választásról szól – állítják az aktivisták. Szerintük épp ellenkezőleg, a nők elnyomását mutatja a császármetszések ilyen nagy aránya.
Tény, hogy sok nő maga kéri az eljárást, és Rio és Sao Paulo kerületeiben egymást érik az előkelő “császármetszés resort klinikák”, ahol a nők manikűr- és szobaszerviz-szolgáltatás mellett lábadozhatnak szülés után, azonban a birt egyészségügyi szaklap szerint ennek ellenére a műtét sokaknál továbbra is nem kívánt eljárás, és még a tehetős brazil nők sem kapják meg a választás lehetőségét.
A nők egy része ugyanis fél. A sok előjegyzett császármetszéses eljárás miatt a természetes szülésre vágyó nők szabad ágy nélkül találják magukat. Állítólag vannak orvosok, akik – persze jó pénzért – így is segítenek elintézni a természetes szülést. Vagy sikerül, vagy nem. Aztán sok rémtörténet kering arról, milyen durva bánásmódban van része azoknak az anyáknak, akik úgy döntenek, a hüvelyi szülést preferálják. A szülő nőket, főleg ha természetes szülést akarnak, sok kórházban egyből az ágyhoz kötik. Infúziót kapnak, nem kelhetnek fel vajúdás közben, nem fürödhetnek le, nem ölelheti át őket a férjük. A gyógyszerek használata az összehúzódások felgyorsítására szintén nagyon gyakori. Az orvosok gyakran indokolatlanul alkalmaznak bizonyos fogásokat is, hogy gyorsítsák a szülést. A legtöbb hüvelyi úton szülő nőnél rutin gátmetszést is alkalmaznak. Ismerősen hangzik, igaz? Nem csoda ezután, hogy nem kell sokáig győzködni a nőket, hogy az orvos számára könnyebb utat válasszák.
A szülés módjának megválasztásában a brazil macsó kultúrát képviselő orvosok attitűdje is nagy szerepet játszik. Sokan úgy gondolják, a szülés “legyen csak megalázó”. Úgy is bánnak a nőkkel. Bár a brazil törvények kötelezően előírják, hogy mindenki számára engedélyezett dúla vagy más kísérő jelenléte a szülése alatt, néhány helyen ennek ellenére nem engednek kísérővel szülni.
A szabad szülésért küzdenek
Brazil aktivisták jelenleg nem a műtétek ellen, hanem a nők választáshoz való jogáért küzdenek. Szeretnék elérni, hogy az orvosok ne félemlítsék meg a szülő nőket, és hogy a nők kapjanak nagyobb döntési szabadságot, beleszólást abba, hogyan és kivel hozzák világra a gyermekeiket.
A császármetszések arányának kérdése sok más országban is terítéken van. Bár egyértelműen Brazíliában a legmagasabb a műtéti arány, például Kínában is az összes újszülött közel fele jön így világra, néhányszor csak azért, hogy szerencsét hozó napra essen a kicsi születésnapja… Az Egyesült Államokban a császármetszési arány folyamatosan emelkedik, mára elérte a 30 százalékot. Itt a szakértők azzal magyarázzák a tendenciát, hogy az amerikai orvosok félnek az esetleges pereskedéstől, ami arra ösztönzi őket, hogy használják a szikét. Van, aki nem is tagadja ezt. A növekedés “valójában az intézmény és a magunk védelmében van” – mondja a szülész Peter Doelger.
Mi a helyzet nálunk?
Egyre több a császármetszés Magyarországon is: 2009-ben az OEP adatai szerint 28 996 császármetszést végeztek, 2012-ben már 30 460-at. Ez a csökkenő, stagnáló születésszámok miatt azt jelenti, hogy 32-ről 35 százalékra nőtt három év alatt a császármetszések aránya. 2011-ben az OECD-tagországok között Magyarország a hetedik helyen szerepelt a császármetszések gyakoriságát vizsgáló kutatásban ezekkel az arányokkal.
Az okok sokrétűek: vannak “természetesek”: egyre többen szülnek relatíve idősebb korban, több a veszélyeztetett terhesség (cukorbetegség, ikerterhesség, túlsúly, szívbetegség vagy egyéb okok miatt), és ott vannak az egészségügyi rendszer hibái: a hálapénz, a szülészorvosok túlterheltsége. Az orvosok saját oldalukról nézve az esetleges műhibaperektől való félelemmel szokták magyarázni a császármetszések növekvő arányát, azonban azt sem lehet elhallgatni, hogy bizony sokan maguk kérik a műtétet, létezik a “kívánságcsászár”, épp csak nem szabályozott formában. (Hogy miért probléma, ha a szülés szabadságába nem tartozik bele a császármetszés, azzal korábbi cikkünkben foglalkoztunk.)
A természetes szülést népszerűsítő Születésház Egyesület a császármetszésekről információs portált üzemeltet, amelyen tájékoztatást adnak a műtétek elkerülésének lehetőségeiről, a császármetszés kockázatairól, a betegjogokról, és segítséget nyújtanak azoknak, akiknek testi vagy lelki problémájuk származott abból, hogy műtéti úton hozták világra a gyermeküket. Azt is összegyűjtötték, hogy az ország egyes kórházaiban milyen arányban szülnek a nők császármetszéssel. Ami jól látható, az az, hogy az ország jobb anyagi helyzetű területein, a nagyvárosokban több a műtét, de ezt indokolhatja az is, hogy a városi nők jellemzően később vállalnak gyermeket, illetve az, hogy a komplikáltabb eseteket eleve ide irányítják.
A kérdés ugyanaz a különböző országokban, csak más-más módon. Ahol a születés iparosodott, a férfiak uralják, és nagyon kevés a visszajelzés a nőktől, ott több a szülés közbeni komplikáció – mondják aktivisták, hozzátéve, hogy szerintük orvos és páciense között mindig is alá-fölérendeltségi viszony lesz.