Helló, kerekasztal: nincs gyerekem, és értékesnek tartom magam!

Baranyai Enikő | 2014. Június 04.
A Népesedési Kerekasztal javaslata szerint az lenne az igazságos rendszer, ha magasabb nyugdíj járna annak, aki gyereket nevel, és még több, ha a gyerek sokra viszi.

Igazán imádom, hogy újra az alapján “hoznak ítéletet felettem”, hogy szülök-e gyereket. Miért kell a nők és a férfiak fejébe azt sulykolni, hogy akkor értékes tagjai a társadalomnak, ha szülők? Az nem számít, hogy amíg élek és járulékokat fizetek, addig az adómból hány gyerek jár iskolába, vagy éppen kap gyógyszertámogatást egy időskorú? NEM, nem velük és nem ezzel van a problémám, hanem azzal, hogy megmondják az okosok: kevesebbet érek.

Láthatóan őket nem nagyon érdekli, hogy az én “értelmezésemben” jogom van nem szülni, jogom van szinglinek lenni vagy “vadházasságban élni”, és ha dolgozom negyven évet, jogom van a megélhetést biztosító nyugdíjhoz. Mert én elismerem a kötelességeimet, amit járulék formájában lerovok, nem szokásom törvényt szegni, és ezek alapján vagyok annyira naiv állampolgár, hogy szeretném érezni: jogaim is vannak, méghozzá ugyanolyan jogaim, mint a kétgyermekes, házas barátnőmnek.

Könyvek és kalkulátorok mögé bújt szakemberek engem ne kezdjenek el majd negyven év múlva “kevésbé értékes nyugdíjas állampolgárnak” megítélni csak azért, mert úgy döntöttem: nem vállalok gyereket. Olyan mérgező és ártó magatartás ez, mint amikor a gyereknek azt mondja az anyja, “jaj, olyan csúnya vagy”, csak mert  bohóckodott és grimaszolt egyet. Ha ezek az elejtett félmondatok egyszer belénk ivódnak, elhisszük: csúnyák vagyunk, vagy éppen értéktelenek. HÁT NEM VAGYUNK!

De vizsgáljuk meg ezt a kérdést más oldalról! A javaslat szerint például azoknak a kezdőnyugdíját, akik “egynél több járulékfizetőt állítottak maguk helyett”, 1-nél magasabb, az e szintnél kevesebbel hozzájárulók járadékát 1-nél kisebb szorzóval súlyoznák. Nos az, hogy sikeres lettem a munkámban, és képes vagyok magam után fizetni a járulékokat, vagy éppen a lakáshitelemet, úgy érzem, legkevésbé sem az alkoholista, agresszív apámnak köszönhető. Édesanyámnak igen, a kitartásomnak, meg annak, hogy a főiskola mellett már dolgoztam.

Kisgyermekes kollégánknak is megvan a véleménye a tervezetről. ITT elolvashatod!
Exit mobile version