A fukusimai állatok védőangyala – csak így emlegetik az 54 éves farmert, aki egyedüli emberként él a lezárt övezetben. Családja már generációk óta rizstermesztéssel foglalkozott Tomiokában. 2011. március 11-én azonban vége szakadt mindennek. Egy földrengés, majd az azt követő szökőár miatt megsérült a fukusimai atomreaktor, és bekövetkezett a világ egyik legnagyobb nukleáris katasztrófája. A reaktor húsz kilométeres körzetéből egy nappal a katasztrófa után mindenkit kitelepítettek. Matsumura is délre ment családjával, ám később visszatért Tomiokába, mert nem akarta állatait sorsukra hagyni. Mások is megkérték, hogy lássa el a kutyájukat, macskájukat, amíg vissza nem térnek. Akkor még mindenki úgy tudta, erre hamarosan sor kerülhet. A napokból azonban hónapok, majd évek lettek. Kezdetben macskákat és kutyákat etetett, később felfedezte a többi ott hagyott állatot is, teheneket, disznókat, kacsákat, libákat és még struccokat is. Volt olyan túlélő kutya, melyre Matsumura egy évvel később talált rá. A végletekig lesoványodott állat egy rövid pórázra volt kötve, és az elpusztult marhák húsát ette egy éven keresztül.
A japán Tomioka városának néhány éve még 16 ezer lakosa volt, mára csak egyetlenegy maradt. Naoto Matsumura három évvel a fukusimai katasztrófa után is ugyanott él, hogy gondját viselje a sorsukra hagyott állatoknak.
Tomioka, az óceánparti városka, mely egykor gyönyörű cseresznyefáiról volt híres, évek óta szellemváros. A reaktor közelében, ott, ahol Matsumura is él, az átlagosnál mintegy tizenhétszer magasabb a radioaktív sugárzás szintje. Bár szervezetében olyan magas a radioaktív cézium szintje, hogy ezzel világrekorder, ennek hatását a férfi most még nem érzi, a szakemberek szerint a sugárzás következményei csak évtizedek múltán fognak jelentkezni nála.
A farmer bár teljesen egyedül van, nem unatkozik, naponta hat-hét órát tölt azzal, hogy körbejárja a városban élő háziállatokat. Mindehhez a világ számos pontjáról kap segítséget, adományok nélkül aligha tudná etetni az állatokat. Matsumura házában nincs elektromos áram és fűtés sem, napenergiát tud csak használni, este pedig gyertyával világít. Saját élelmezése sem egyszerű, mivel semmi olyasmit nem ehet, ami Tomiokában terem meg, hisz a zöldségek, gyümölcsök is szennyezettek, így az ételt a radioaktív zónán kívülről szerzi be, és azoktól kapja, akik időnként, rövid időre beléphetnek a lezárt területre.
A japán Tomioka városának néhány éve még 16 ezer lakosa volt, mára csak egyetlenegy maradt. Naoto Matsumura három évvel a fukusimai katasztrófa után is ugyanott él, hogy gondját viselje a sorsukra hagyott állatoknak.
Idén tavasszal, a katasztrófa harmadik évfordulóján Matsumura Európában járt, hogy felhívja a figyelmet a nukleáris energia veszélyeire. Párizsban környezetvédő szervezetek képviselőivel találkozott, beszélt Strasbourgban, az Európai Parlament előtt, és Fessenheimben, Franciaország legrégebbi atomerőművénél is, majd Németországba és Svájcba is ellátogatott. “A katasztrófa mindent elvett tőlem, ami fontos volt számomra. Az, hogy maradtam, és segítek az állatokon, az én személyes harcom a nukleáris energia ellen” – mondta egy interjúban.
Hogy valaha is visszatérhetnek-e az emberek Tomiokába, ma sem lehet tudni. Matsumura bízik benne, de ha kell, egész további életét egyedül fogja tölteni, mert az állatoknak szükségük van rá.
|
Mivel mostanában nálunk is tervben van egy újabb atomerőmű építése, év elején körbejártuk, hogy vajon kell-e nekünk egy második Paks 3000 milliárd forintért. A kérdésre sima igennel vagy nemmel nem is lehet felelni, és az sem mindegy, milyet építünk és hogyan. Mindenesetre az atomerőmű mellett szól például, hogy nem termel szén-dioxidot, így nem növeli az üvegházhatást, és viszonylag olcsó tud lenni. Ellene szól, hogy egyetlen baleset is komoly, hosszú távú következményekkel járhat. |