1. Nem gondolni semmire
Ezreket költünk jógára, relaxációs tanfolyamra, és a fene tudja, milyen varázslásra még, de még a közelében sem vagyunk annak, ami nekik simán megy magától. Náluk beépített funkció a saját világba vonulós, teljes kikapcs. Na jó, esetleg rásegítenek horgászattal, számítógépes játékkal vagy barkácsolással. De azt mondják, erre igazából nem is lenne szükség, mert elég hozzá egy kényelmes fotel. És tényleg. Leül, hátradől, ennyi. De mégis, hogyan?
2. Az azonnali elalvás művészete
Lehet, hogy ez a pont összefügg az előzővel. A fene tudja. Mindenesetre mialatt mi még a takarót igazgatjuk, és megpróbáljuk a legkényelmesebb pózt megtalálni, azalatt ők már a legmélyebb álomban leledzenek. Rosszabb esetben az elégedett horkolás még egy lapáttal nehezebbé teszi az elalvásunkat. Az igazi döbbenet az, hogy a fej vízszintesbe helyezésétől eddig az állapotig nekik elég többnyire kettő, esetleg három perc.
3. Nyilvános vécé? Nem probléma
Nyilván ne álljon meg az utca közepén vagy ilyesmi. De a fő, hogy ha akarná, megtehetné. Síoverall? Gyanús ülőkéjű csésze a kávézóban? Na és aztán! Egy mozdulat, és kész.
4. Fekete és fehér
Miközben mindent agyonbonyolítunk, ők két mondattal egyszerűsítik, és összegzik a helyzetet. Lehet, hogy ezzel totálisan téves következtetésre jutnak, vagy hogy ez a képesség egyes esetekben épp hogy hátrány, de lássuk be, igenis csábító nem agyalni, nem bonyolítani és nem komplikálni a dolgokat. Nem tud úszni a gyerek? Írassuk be egy tanfolyamra! Kicsorbult a bögre? Dobjuk ki! Tényleg, minek itt rugózni azon, hogy vajon nem lenne-e jobb, ha magától fedezné fel a vizet, ha elérnénk, hogy ő kezdjen sóvárogni az úszásórák után, ha mégis megpróbálnánk összeszedni a bögre letört morzsáit, főleg mert (bár nem szép) azt még Edit nénitől kaptuk, aki mennyire kedves volt, amikor nyolc éve utoljára láttuk? A vége úgyis az, hogy beíratjuk, kidobjuk, tök egyszerű.
5. Az érzelmek kiiktatásának képessége
Valahogy egyszerűen eldöntik, és megcsinálják. Mármint a kiiktatást, de legalábbis mellőzést. Nem azért, mert nem éreznek (legalábbis erősen reméljük), és persze nem is mindig sikerül a kivitelezés, de alapvetően valahogy mégis képesek rá. Racionalizálás, elvonatkoztatás, következtetés, döntés: és máris kész az egész. Az elméletet mi is tudjuk, csak hát a kivitelezéssel akadunk el mindig.
6. Erő, izom, izomerő
Az erőszak erőszakot szül, az okos ember nem fizikai erejével győzi le az ellenfelét – persze, persze, sorolhatnánk még a társítható passzusokat, de itt most nem szükséges semmi végletesre gondolnunk. Előfordult már valaha, hogy meg kellett kérni a pasit, hogy nyissa ki a befőttes üveget? Volt már, hogy félórát lihegtünk, mert bevásárlás után megfelelő bicepsz híján nagyjából a földön rugdaltuk hazáig a görögdinnyét? Oké, vannak testépítő nők és puhány férfiak, de lássuk be, a pasik többnyire erősebbek nálunk, ez van. Egyszerű biológia.
7. Szelektív hallás
Halálosan idegesítő? Ó, persze, hogy az. Nőként. Na de művelni viszont mennyire szuperpraktikus lehet!
8. Szőrtelenítés? Ugyan már!
Na jó, a szőrtelenítés azért már előfordul náluk is, de messze nem olyan mértékben, és nem olyan kötelező elemként, mint nálunk. És fogalmuk sincs, mekkora mázlisták emiatt. Még hogy irritálja a bőrüket a napi borotválkozás. Próbálnák csak ki a fazongyantát!
9. Öltözködési egyszeregy
Ha egy férfi felvesz egy farmert és egy inget, ne adj’ isten még zakót is talál hozzá, akkor nagyjából sehol nem lőhet mellé. Kivéve persze, ha szigorú dress code uralkodik az adott helyen. Nyilván a helyükben mi sem értenénk, mégis miért nem édes mindegy nekünk, hogy akkor végül ma este kik is lesznek ott, hova is megyünk, mit vesznek fel a többiek, és lesz-e következő állomás.
10. Egyértelmű ismerkedés
Szögezzük le, egyáltalán nem irigyeljük azokat a pofonokat, amiket a pasik kénytelenek lenyelni, ha ismerkedni kezdenek. A nők egy része ráadásul kifejezetten sportot űz a megalázó lepattintásból. Azt viszont igenis irigyeljük, hogy maga a helyzet jóval egyértelműbb: a pasi kezdeményez, a nő vár. Esetleg jelez. Valahogy így néz ki a klasszikus (na jó, ódivatú) szereposztás, és a pasik nagy része továbbra is erre esküszik. Mások viszont szinte követelik, hogy lépjenek a nők is. Csak hát… akkor most honnan kellene tudnunk, hogy éppen melyik csoportba tartozik az a magas, kék inges, akit másfél hete nézünk a büfében?
