Az ebola az egy dolog, de úgy látszik, már a növények is ellenünk vannak.
Bár pár évszázada folyik növénytermesztés országunkban, csak mostanság döbbentünk rá, hogy a zeller és a petrezselyem – közvetve – képes súlyos égési sérüléseket okozni. A szerencsétlen napszámosok még meg sem gyógyultak, már fel is ütötte a fejét az újabb latin nevű szörnyűség, a leptospirózis.
Jász-Nagykun-Szolnok megye több járásából kerültek munkások kórházba “nádvágóláz” vagy “disznópásztor-betegség” gyanújával Tiszaszőlősről, Tiszaburáról, Kunmadarasról és Ecsegfalváról.
A betegek elmondták, hogy szinte kivétel nélkül Kisújszállás és Kuncsorba környéki kukoricaföldeken dolgoztak, és a növény címerezését mezítláb, vizes földön végezték. (A leptospirózis bakteriális fertőzés, amit rágcsálók és kutyák terjeszthetnek vizes helyeken, és ha az emberek mezítláb járnak, horzsolásos, sebes lábukon keresztül a kórokozó bejut szervezetükbe.)
A betegség főbb tünetei a magas láz, hányinger és hányás, de egyeseknél a baktérium különböző szerveket is megtámadhat. A kórokozóra nem mindenki fogékony, de az érzékenyebbeket könnyebben megbetegíti.
Ügyükben foglalkozási megbetegedés gyanúja miatt vizsgálatot indított a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal munkavédelmi és munkaügyi szakigazgatási szerve.
Már az is nyomasztó, hogy sokszor éhbérért dolgoztatják ezeket a munkásokat tíz-tizenkét órát, de hogy mindenfajta védőfelszerelés nélkül, sőt mezítláb küldik őket a földekre, az egész elképesztő – városi fejjel felfoghatatlan. Mennyire mást jelenthet olykor a “munka” és a “munka” szó…