Tizenöt éve húzza meg magát a Fűrész utca és az Ilosvay Selymes Péter utca környékén Pista – az ott élők jelentik számára a családot –, és ez idő alatt intézménnyé vált. Ő tartja rendben a kerteket, ülteti, gondozza a fákat, bokrokat, összegereblyézi, begyűjti a lehullott leveleket, kéretlenül hányja el a havat a házak elől, amiért a környékbeliek lelkesen támogatják. Meghívják reggelire, ebédre, uzsonnára, adnak neki meleg ruhát, forró teát, ágyneműt, takarókat, intézik az ügyeit is – például azt, hogy a ledolgozott évei után nyugdíjat kapjon –, és megalakították a “Pistáért Aggódók Szövetségét”, a PIASZ-t. Gyermekpszichológus, orvos, tanár, grafikus, nyomdamérnök, fiatalok, középkorúak, nyugdíjasok. Tőlük kaptam levelet magam is, és ők kérték az önkormányzatot, hogy biztosítsanak valamiféle lakhatási lehetőséget a hajléktalanjuknak, mert a példásan viselkedő, hatvan feletti férfi egy fűtetlen, sufniszerű kalyibában húzza meg magát. A kérelmet negyvennyolcan írták alá, a szerkesztőségbe érkező levelet szintén.
Sok olvasónk reagált a cikkre. Nagy örömünkre egyetlen levélírónk sem tartotta jogtalannak a Pistáért aggódók kérését, és többen írtak arról, hogy remek közösség állhat mögötte, mert a története bizony rendhagyó. Nemigen jellemző, hogy egy hajléktalan patronálókra talál… Nem véletlen, hogy a cikkben megszólaló Dudás Krisztián Sándor, a Menhely Alapítvány munkatársa is azt nyilatkozta, hogy tíz éve dolgozik szociális munkásként, de ilyesféle történettel még soha nem találkozott. De az örvendetes végkifejlet sem tipikus! Néhány hete kaptam boldog levelet a Pistáért Aggódók Szövetségétől, amelyben arról értesítettek, hogy az önkormányzat egy parányi udvari lakással járul hozzá a férfi sorsának rendbetételéhez. Csoda? Az. Igaz, egy évre kapott fedelet a feje fölé, igaz, rengeteg munkát kell a lakásban elvégezni – festés, mázolás, vezetékek cseréje, szigetelés –, de tizenöt év után otthona lesz. Azt pedig az önkormányzat két munkatársától tudtam meg – akik elkísérték a lelkes csapatot “lakásnézőbe” –, ha rendesen fizeti a lakbért és a számlákat, akkor az egy évre szóló szerződése meghosszabbítható.
Mindenki segíti. A legfőbb mentora például abban, hogy okosan gazdálkodjon a kevéske nyugdíjával, mások munkával vagy pénzzel járulnak hozzá ahhoz, hogy a kicsi lakás otthonossá váljon. “Én még többet fogok dolgozni, mint eddig, minden rendben lesz velem” – mondta Pista csöndesen, amikor bezárta a lakás ajtaját, majd megemelte a nagy nap tiszteletére felvett kalapját. “Köszönök mindent a sok jó embernek, az önkormányzatnak meg a Nők Lapjának is” – dörmögte zavartan.