Baj van: nyakunkon a csokiínség

A világ legnagyobb csokoládégyártói közül ketten a közelmúltban jelentették be, hogy baj van: hamarosan globális csokihiánnyal fogunk szembenézni, ugyanis úgy tűnik, túl sokat eszünk belőle.  A Bloomberg elemzése szerint a világ lényegesen több csokoládéra tart igényt, mint amennyit elő tud állítani. Ha a mostani tendencia folytatódik, akkor a különbség aközött, hogy mennyi kakaót fogyasztanánk, és ehhez képest mennyit termelünk, 2020-ra el fogja érni az évi egymillió tonnát – állítja a Mars és a Barry Callebaut, a világ két nagy csokoládégyártó cége –, 2030-ra pedig túlléphetjük a kétmillió tonnás csokoládédeficitet és így tovább.

Az élet csokoládé nélkül

Eszerint az egészen belátható jövőben csokoládééhségtől fogunk szenvedni, és egyre kevesebb esélyünk lesz rá, hogy csokihoz jussunk. A kakaófákat ugyanis egyrészt a szárazság, másrészt betegségek tizedelték az elmúlt hat évben, a farmerek pedig egyre szívesebben termelnek inkább kukoricát vagy gumit, amelyek nagyobb és biztosabb profitot hoznak. A csokoládétermelés az ágazatot az elmúlt években sújtó problémák miatt nem tudja tartani az iramot az emelkedő kereslettel: 2013-ban a világ 70 ezer tonnával több kakaót fogyasztott annál, mint amennyit megtermelt. És hiába az idei, váratlan rekordtermés, a tendencia ennek ellenére egyértelműnek látszik.

Mit jelent mindez az átlagos csokoládéfogyasztó számára?

Nem csupán azt, hogy ez az édesség egyre drágább lesz, hanem azt is, hogy a gyártók a kakaót más összetevőkkel (növényi zsírokkal és adalékanyagokkal) fogják pótolni. És ott van még a harmadik, nyilvánvaló megoldás arra, hogyan lehet egyszerre óvni a kakaótartalékot és stabilan tartani az árakat: csökkenteni fogják a csokoládék méretét. (Ez a folyamat már el is kezdődött: a Bloomberg jelentése szerint például a brit Cadbury cég már 10 százalékkal csökkentette ikonikus terméke, a Dairy Milk méretét.) A jövőben ugyanakkor egyre több olyan csokoládészelettel fogunk találkozni, ami kevesebb csokoládét és több mogyorót, nugátot vagy más tölteléket tartalmaz.

Miért nem tudja a kínálat tartani az iramot a kereslettel?

A probléma egyik része – a korábban említett szárazságon és betegségeken túl – magában a kakaóban rejlik, a kakaóültetvények ugyanis csak kivételesen hosszú idő alatt képesek termést hozni. Mindez pedig nemcsak lassú előállítást jelent, hanem azt is, hogy a magas hozamú növények genetikai szelektálása sem olyan egyszerű. Összehasonlításképpen, egy kukoricanemesítő egy év alatt akár három új kukoricagenerációt is fel tud nevelni, ami három esélyt jelent a vágyott tulajdonságok kiválogatására. Egy új kakaócsemete azonban legalább két évig nem hoz termést, és tíz évbe telik, amíg kiderülnek azok a tulajdonságai, amelyek miatt érdemes termesztésbe vonni. Remény mindenesetre van rá, hogy még időben sikerül olyan vadonatúj kakaófajtát előállítani, amely ellenáll a betegségeknek, magas terméshozamot eredményez, és nem mellesleg az íze is élvezhető. A hírek szerint a közép- és dél-amerikai kakaótermelőknek már sikerült olyan új kakaónövényt nemesíteni, amelynek a termése állítólag már nem olyan ízű, mint a “savas piszok” – a többi korábbi próbálkozás ugyanis messze elmaradt ízében az eddigi fajtáktól. Amíg a világ kakaótermő régiói megoldást nem találnak a kérdésre, addig a csokoládéhiány egyre csak nőni fog, az ára pedig tovább emelkedik: 2007 és 2012 között 73 százalékkal nőtt a kakaó világpiaci ára, 2012 óta pedig további 60 százalékkal emelkedett, ami állandó áremelésre készteti a csokoládégyártókat is. Ha nem állnak elő a tudósok egy új kakaófajtával, kénytelenek leszünk átszokni a kelbimbóra.

“Szóval ezt eszik a gazdag fehérek?”

A “kifogyunk a csokiból” mondat minden bizonnyal ráhozza a frászt minden csokirajongóra. Érdemes azonban megemlíteni, hogy a csokoládé tipikusan az az élelmiszer, amelyet jellemzően a harmadik világban termelnek meg, és amelyet kizárólag a fejlett világ lakosai élvezhetnek. Egy holland televízió munkatársai idén nyáron riportot készítettek Elefántcsontpart egyik kakaóültetvényén, és a filmből kiderült: az ottani kakaóbab-termelők életükben nem ettek még csokoládét, és arról sem volt fogalmuk, milyen íze van a kakaóbabból készült termékeknek. Amikor a holland tévés átnyújtott nekik egy-egy darab csokit, az afrikai kakaómunkások teljesen megdöbbentek. “Biztos, hogy ez kakaóbabból készült?”, “Nem gondoltam volna, hogy a kakaó ennyire finom”, illetve “Szóval ezt eszik a gazdag fehérek” voltak a tipikus reakcióik, és a riportból az is egyértelművé vált, hogy a munkásoknak elképzelésük sem volt arról, mi történik a kakaóbabbal, miután ők leszüretelik, és mire használják fel később a vevők.

Akcióban a világ első csokoládéfuturistája

Ugyanakkor a világ másik végén, az amerikai Hershey csokoládégyár a klímaváltozásra és az előttünk álló csokoládéhiányra válaszul alkalmazásba vette a világ első csokoládéfuturistáját. Az illető hivatalos titulusa persze nem hangzik ilyen jól: senior managernek hívják, akit az Előrelátás Aktiváció osztályon alkalmaznak, feladatköre pedig “a létező trendek, előrejelzések és lehetséges forgatókönyvek átültetése stratégiai lehetőségekbe”.  Az “előrelátás” mindenesetre szó szerint azt jelenti, hogy megpróbálnak a jövőbe látni, azaz a csokifuturista elnevezés teljesen helyén való.

Az persze, hogy egy vállalat igyekszik előre gondolkodni, nem újdonság.  A csokoládégyártás azonban a jelek szerint az elkövetkező években egyre inkább olyan ágazattá válik, ahol nagy szükség lesz olyan emberekre, akik képesek új ötletekkel előállni egy drámai gyorsasággal változó környezetben.