A kenyér egyik nap 11, másnap 16 hrivnya – 1265, illetve 1840 forint. Attól is függ persze, hogy hol veszi az ember, de az árak mindennap változnak, már semmi nem biztos. Ezt Makuk János, a Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat elnöke mesélte, miközben épp Magyarországra tartott, hogy megbeszéljék, hogyan koordinálják a kárpátaljai segítségnyújtást. Mert a segítség igencsak elkél.
Most hétvégén 500 tartós élelmiszereket tartalmazó csomagot osztanak szét nagycsaládosok és nyugdíjasok között. Amikor Makuk János megkereste a hipermarketláncokat, döbbenten tapasztalta, hogy ők nem tudnak összeállítani ötszázat. Az országban ugyanis nincs olaj, cukor és liszt. Még raktáron sem. Mióta a helyi valuta, a hrivnya árfolyama összeomlott, az értéke két nap alatt 13 százalékot zuhant, elszabadultak az árak. Az emberek, ami pénzük volt, ezekre az élelmiszerekre költötték, feltöltötték a spájzokat, a helyi boltok készletei pedig azóta elfogytak. Vagy ami van, az megfizethetetlenül drága.
Egy nyugdíjas azzal szembesül, hogy vagy ételt vesz, vagy gyógyszert, vagy fizeti a rezsit – mert mind a hármat egyszerre képtelenség. Egy 1000 hrivnyás nyugdíjból (8690 Ft) hogyan is lehetne ezt megoldani? De nincsenek jobb helyzetben a családosok sem: a minimálbér 1218 hrivnya (ennél alig keresnek többet például a tanárok), így napi alig több mint egy euróból kellene megélni. Makuk János hozzáteszi: Ukrajna jelenleg a világon a negyedik helyen áll a legnehezebb gazdasági helyzetben lévő országok listáján. Még Bangladesben, Ghánában vagy Zambiában is többet keresnek.
Az árak viszont nőnek, akár naponta többször is. A gáz és a villany ára a háromszorosára nőtt, így vele együtt minden más is. A fizetéseket és nyugdíjakat ellenben befagyasztották. Az állam tartalékraktárai kiürültek – a Kelet-Ukrajnában állomásozó katonák élelmezésére kellett a készlet. A falusiak kicsit szerencsésebbek, a kert és a jószág ad élelmet. A városokban hosszú sor áll az ételosztásokon. A máltaiak naponta 40 embernek tudnak meleg ételt biztosítani. A közbiztonság jó, a közszolgáltatások, ha kimaradással is, de működnek, ahogyan az egészségügy is – bár a működés a korábbi állapotra nézve is erős túlzásnak számít.
Makuk János és kollégái, valamint a többi segélyszervezet azon dolgoznak, hogy hosszú távú stratégiát dolgozzanak ki. A helyzet egy-két hónapon belül biztosan nem oldódik meg. Makuk János csendesen hozzáteszi: lehet, hogy még akkor sem, amikorra ő nyugdíjba megy. Ez ugyanis nem olyan katasztrófa, mint amilyen árvizekkor sújtja a lakosságot – Kárpátalján már kétszer volt ilyen, és egy éven belül visszaállt az élet a korábbi kerékvágásba. A gazdaság talpra állásához nagyon sok idő kell. És ha még a kereskedelem be is indul és megszűnik az áruhiány, sokkal nagyobb baj lesz, hogy az embereknek nem lesz pénzük, amiből vásárolhatnának.
Aki tud, elmegy Ukrajnából. A magyar ajkú fiatalok, családok Magyarországra, az ukránok Csehországba, Szlovákiába, Lengyelországba. Nemcsak a megélhetés miatt: el akarják kerülni, hogy besorozzák őket az ukrán seregbe, hogy elvigyék őket harcolni egy olyan háborúba, amelyet értelmetlennek tartanak.
A legjobb segítség: pénz és munka
Segélyszállítmányokat nem küldenek Magyarországról Ukrajnába, mert a bürokrácia miatt hónapokba is telhet, hogy elérje a rászorulókat.
- A Máltai Szeretetszolgálat ezért elindította adományvonalát, és a számlaszámra is lehet adakozni.
- A Magyar Református Szeretetszolgálat vagy a Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítvány is a rászorulók ellátásán fáradozik.
- Sok családon segítene, ha Magyarországról kaphatnának távmunka-lehetőséget. Már havi 40-50 ezer forint nagy segítséget jelentene a mindennapokban.
A helyzet nemcsak Kárpátalján siralmas, Ukrajna más területein is hasonló nehézségekkel küzdenek.
Mi lesz a gyerekekkel?
Giovanna Barberis, az UNICEF ukrajnai képviselője szerint a gyerekek az érintett területeken óriási stressznek vannak kitéve az elhúzódó konfliktus miatt. “Leginkább azok veszélyeztetettek, akik kénytelenek egészségtelen, zsúfolt és jéghideg pincékben és óvóhelyeken menedéket keresni, akik az utcán élnek, illetve akik szegény családból származnak, vagy akiknek súlyos kár keletkezett az otthonában.”
Az UNICEF adatai szerint szeptember óta a folytatódó harcokkal sújtott területeken több ezer ember tölti napjai legnagyobb részét és minden éjszakáját óvóhelyen. Itt alig vagy egyáltalán nem jutnak vízhez, megfelelő higiéniai feltételekhez, egészségügyi ellátáshoz vagy élelemhez. Bár az óvóhelyek méretei és a bennük uralkodó körülmények változóak, becslések szerint csak Donyeck városában 1000 gyerek keres menedéket rendszeresen az óvóhelyeken a nehéztüzérségi bombázások alatt – a lassan csendesülő helyzet remélhetőleg hoz ebben változást. Tavaly márciusa óta több mint 1,5 millió ember kényszerült elhagyni a konfliktus sújtotta területeken található otthonát, ebből közel 1 millió Ukrajnán belül. Köztük több mint 130 000 gyermek.