Jó ideje annak, hogy megorroltam azokra az embertársaimra, akik magasról tesznek a világra, és nem előre megfontolt szándékkal ugyan, de közveszélyessé válnak, mert közlekedés közben is érintőképernyőt masszírozzák: chatelnek, olvasnak, leveleznek, híreket olvasnak – mit tudom én. Amerikában a rendőrök már külön bírságot is kiszabhatnak azokra, akik a “hanyag vakság” (inattention blindness) vétségét kimerítik. A bírság azért volt indokolt, mert az okostelefon matatása nemcsak vicces – fallal ütköző, szökőkútba eső – eseteket idézett elő, de halálos kimenetelű baleseteket is.
Pár hónappal ezelőtt egy okostelefonozó lány áldozata lettem a Margit hídon, aki homo sapiens pózban, fülhallgatóval begyömöszölt fülekkel lépett ki óriás fémparipám elé, és mivel elütni nyilván nem akartam, a csengőt meg úgyse hallotta meg, frontálisan ütköztem a korláttal. Az eseménysorozat legszebb pillanatai azok voltak, amikor a tinilány egyszerűen továbbsétált, mert nem hallott és látott az egészből semmit. Majd amikor újra nyeregbe pattantam, utánamentem és megpróbáltam elmagyarázni, hogy majdnem összetörtem magam miatta, még nekiállt feljebb: Ne b***ogassam!
Az eset óta résen voltam, nagy ívben elkezdtem kikerülni a veszélyes okostelefonozókat, de ma reggel megint betalált egy. Ezúttal gyalog voltam, a járda jobb oldalán haladtam, amikor a bal vállam egy szembejövő fiúéval csattant. Bár előre láttam, ha nem néz fel, és tartja az irányt, koccanunk, én az utolsó pillanatig bíztam benne, hogy felnéz. Az ütközés előtt még rászóltam, hogy Hé!, de meg se hallotta. Csatt! És ebben a szent pillanatban lett elegem mindenkiből, aki úgy hiszi, hogy joga van kivonni magát a közlekedésből, kerülgesse őket az, akinek ez fontos.
Statisztikák még nem születtek róla, de én már nagyon várok egy olyan intézkedést, ami kerek-perec kimondja: aki közlekedik – legyen az gyalogos, autós, biciklista, gördeszkás, korcsolyás –, az ne matasson a telefonján, mert életveszélyes! Nálam ma lett tele a padlás!
- Elegem van abból, hogy állandóan kerülgetni kell a bambákat, és külön figyelni arra, hogy ki ne verjem a kezéből a 70 ezres csodamobilt, mert még én bánom meg.
- Elegem van abból, hogy azért nem férek fel a 9-es buszra, mert a járat olyan zombikkal van tele, akik azért nem lépnek előbbre kettőt, mert fontos chatelnivalójuk van.
- Elegem van abból, hogy vezetés közben is rengeteg olyan sofőrt látok, akik a pirosban ugyan, de előkapják a mobilt. Félek tőlük, miattuk!
- Elegem van abból, hogy míg én biciklisként maximálisan betartom a szabályokat, isten látja lelkem, odafigyelek, addig a mobilos gyalogosok miatt feszülten pásztáznom kell a pályát, nehogy elüssem őket.
- Elegem van azokból, akik mobiljukra cuppanva kelne át a villamosok és a HÉV előtt – a látványtól pedig szívleállás közeli állapotba kerül az, aki látja őket.
Olvasd el ezt is!
- Így uralkodik rajtunk az okostelefon – elgondolkodtató rajzok
- 10 érv a kütyük mellett és ellen – döntsd el, mi jó a gyereknek