Vasárnap délután 2 óra, a vonaton nagyjából 40 fokban párolódom sokadmagammal. Az ablakoknak csak egy része nyitható, de mindenki békésen tűri, hogy az előző este elfogyasztott alkohol szépen lassan elpárologjon és borgőzként illatosítsa a vonatot. Páran az előző napi élményeiket taglalják, mert Andrisnak végre összejött álmai nője, akit “lehet, hogy megtart”, Szidinek pedig sikerült 3 pólóval végignyomnia az egész fesztivált. Aztán ott ül még néhány pultos lány, akik az elmúlt napokban napi több ezer sört csapoltak, és a fáradtságtól alig tudják tartani a fejüket.
Szóval így utazgatunk, amikor egyszer csak megjelenik a kalauz, és kéri jegyeket. Mindenki nyújtja, ezt itt egy rendes banda, senki nem akar bliccelni. Aztán a kalauznő felfedez egy hibát, az egyik lánnyal véletlenül kétszer fizettették ki a gyorsvonati pótjegyet (eddig azt sem tudtam, hogy ilyen létezik), aztán ahelyett, hogy egyszerűen visszaadná a papírfecnit közli, hogy megpróbálja eladni olyannak, akinek kellett volna venni, de nem tette meg. Nem hiszek a fülemnek! Soha senki nem kérte erre, és ő mégis segíteni akar.
Később vissza is jön és elkéri a papírt, talált ugyanis rá vevőt, majd újabb kör a 40 fokban, és hozza azt a 400 forintot, amivel a lányt korábban megrövidítették. Ha nem a saját szemmel látom el sem hiszem, pedig igaz. Így most már biztos vagyok benne, hogy az ország kedvenc tanára után megtaláltuk az ország kedvenc kalauzát is.
Itt pedig egy másik történet egy másik vonatról… Egy lány keresi segítőjét, aki pótjegyet vett neki aztán leszállt… Olvassátok, könnyezzetek, és segítsetek!
Katt a linkre! https://www.facebook.com/bd.dominika/posts/10203047642911100