Ha rá akarok jönni, ki is vagyok valójában, mit jelent az egész életem, meg kell ismernem a múltamat; tudnom kell, hogy honnan jöttem és hová megyek.
Pörögnek a pillanatképek a szemem előtt a múltamból. Nagy lépésnek tartom, hogy idáig eljutottam, azt tanulom, amit szeretnék, és mellette abban dolgozom, ami éltet. Biztos vagyok benne, hogy nem jutottam volna idáig, ha a szüleimre támaszkodom. Sok mindenből kimaradtak az életem során, és ezek többségben vannak azokhoz képest, amikben részt vettek. Jó lett volna, ha nem így történik, ha nem ilyenek lettek volna, ha az alkohol nem lett volna fontosabb.
Nektek írok most, szüleim.
Kiskoromban még nem értettelek titeket, furák voltatok. Egyre távolabb kerültetek.
Még csak általános iskolás voltam, amikor tisztázódott bennem a betegségetek. Voltak dolgok, amikben igazán szükségem lett volna a véleményetekre, segítségetekre, iránymutatásotokra.
- Az első nap az iskolába menet jól jött volna, ha ott vagytok.
- Amikor az öcsémet kisgyerekként én vittem óvodába, jó lett volna, ha ott vagytok.
- A matekleckéket könnyebb lett volna megoldanom, ha ott vagytok.
- Az első egyes után nem segítettetek, csak megdorgálni tudtatok.
- Kinéztek az osztályból, mert tudták, milyenek vagytok. Szégyelltem magam az iskolában, de eltitkoltam ezt is, csak némán szenvedtem. Nem voltak igaz barátaim, jó barátnőim, csak egymagam voltam.
- Szarul éreztem magam, amikor a napközibe én mentem az öcsiért vagy a húgiért, mikor nektek kellett volna. Miért nem jöttetek?
- A központi felvételitől nagyon féltem, jó lett volna, ha ott vagytok mellettem, s nem az alkohol a fontosabb.
- Életem első és egyben sorsdöntő kérdésében, a pályaválasztásnál sem számíthattam rátok. Miért az osztályfőnököm volt mellettem, és nem ti?
- Nem gondoltatok bele, milyen érzés volt nekünk gyerekotthonról gyerekotthonra járni, mert nem volt fedél a fejünk felett? S mikor harmadjára bekerültünk az otthonba, nem éreztétek a súlyát?
- Miután végleg elkerültünk tőletek, miért ittatok továbbra is a kapcsolattartások alkalmával?
Sok minden van még ezek mellett. Jó lett volna, ha vagytok, ha sikerült volna elhagyni a szenvedélyeteket. Már a magam ura vagyok. Megtanultam idejekorán felnőttként viselkedni, és ami a legnehezebb, dönteni. Egyre jó volt az, amit láttam tőletek. Arra, hogy tudjam, hogyan NE neveljem majd a gyerekeimet.
Több hasonló történetet is olvashattok gyermekvédelemről az SOS Gyermekfalvak által működtetett a Gyereksorsok blogon.