Múlt héten írtuk meg, hogy a Józsefvárosi Önkormányzat kilakoltatott egy daganatos beteg nőt két fiával. Sajnos a történet a jelek szerint nem egyedi. Anna 22 éve lakik a Magdolna utca 12. szám alatt. A szoba-konyhás lakást anno cserelakásként kapta az önkormányzattól, mivel előző lakásának épületét lebontották. Az idős asszony gyerekkora óta súlyos tüdőbeteg. Férje meghalt, ezért Anna hosszú évek óta egyedül tartja el pszichiátriai beteg felnőtt fiát. Jani megszokta ezt a környezetet, nem mellesleg megszokta az orvosokat is, hiszen a Józsefvárosban jár kezelésre.
A család tartozása majdnem egymillió forint. Anna nyugdíjának fele le van tiltva, így kettejük havi bevétele jó ideje kevesebb, mint 60 000 forint. Ebből 21 000 forintot fizet havonta a lakbérre. Az ételt már sokszor Jani testvérei viszik.
“Anyám évente két-három hónapot kórházban tölt a betegsége miatt – meséli Anikó, Anna lánya elkeseredetten. – Nem tagadjuk, volt, hogy elmaradt egy-egy számlával, ezekből mára a kamatos kamatok miatt nyolcszázezer forint lett. Sosem volt kérdés, hogy szerettük volna rendezni az elmaradásokat. De az is egyértelmű volt, hogy anyáék bevételéből ez már nem fog menni.”
Akárki nem törleszthet
Anikó jelezte az önkormányzatnak, hogy részletekben törlesztené édesanyja tartozását. Meglepetésére kérését elutasították. “Beszéltem egy jogásszal, aki azt mondta, hogy jogomban áll átvállalni anya tartozását” – mondja Anikó.
Amikor azonban személyesen próbáltam ezt elintézni, azt mondták, mindegy, hogy kifizetem-e a tartozást, anyuéknak akkor is menniük kell. Nem értettem. Fogja anyám az oxigénpalackot, és lakjon az utcán?
Mi lett az önkormányzattal? Régen olyan emberségesek voltak a szegényekkel. Mondjanak egy dátumot, ha kell, vonják le a számlámról az összeget! Miért akarják kilakoltatni anyuékat? Miért nem adnak lehetőséget az embernek, hogy utolérje magát?”
Jani és a hoppáré
Az idős asszony – érthetően – még jobban el van keseredve. “Én is voltam mindenhol már. Jártam az adósságkezelőnél is, szerettem volna rendezni a dolgot – mondja. – Az önkormányzatnál az utóbbi időben azzal vádolnak, hogy nem működöm velük együtt. Pedig ez nem igaz.
Megnéztem azt a helyet, amit a fiamnak a Dózsa György úti otthonban felajánlottak, de nem értik meg, hogy Jani súlyos pszichiátriai beteg, skizofrén, gyógyszereket szed. Nem olyan egyszerű betenni őt egy többágyas szobába. Mindenkinek az lenne a legjobb, ha továbbra is én gondoznám.
“Amikor rájön a hoppáré, anyuba is beleköt” – teszi hozzá Anikó, Jani pedig bólint egyet komolyan.
Szóba kerül, hogy mit tehetne a család az idős asszonyért. Anikónak ugyan van munkája – a Fazekas Mihály Gimnáziumban takarít, de egy szintén egyszobás lakásban lakik férjével és lányával. “Egész életemben azon iparkodtam, hogy a gyerekeim tanuljanak, és később el tudják tisztességesen tartani magukat – meséli. – A fiam is, a férjem is a BKV-nál dolgozik, a lányom a CBA-ban eladó. Amit lehetett, rendbe hoztunk ezen a lakáson. Az öcsém épített anyáéknak ide egy galériát, hogy több legyen a hely, most ez a pénz is odaveszne.”
Folytatódnak a kilakoltatások Józsefvárosban, ahol amúgy is messze a legmagasabb az utcára kerülő emberek száma. Amennyiben egy idős, beteg asszony november 10-ig nem talál megoldást a lakhatására, az utcára kerül pszichiátriai beteg fiával.
Józsefváros és a szegények
A Város Mindenkié csoport képviselői szerint általános probléma, hogy az adósokkal nem egyeztet időben az önkormányzat. “Számtalan oka lehet annak, ha valaki átmenetileg nem tudja a számláit befizetni – mondja az AVM egyik képviselője. – Tegyük fel, hogy valaki elveszti a munkáját, netán beteg lesz, és kórházba kerül. Anyagi nehézsége támad, elkezd nőni a tartozása, akár az önkormányzat felé, akár a közművek felé. Mit tesz erre az önkormányzat? Felbontja a bérleti szerződését. Ezt követően hiába jelzi a bérlő, hogy rendeződött az anyagi helyzete, és részletekben le tudná törleszteni az adósságát, a rendeletek értelmében részletfizetési szerződést csak azzal kötnek, akinek érvényes bérleti szerződése is van.”
Az önkormányzat legtöbbször széttárja a kezét, és a jogszabályokra hivatkozva elutasítja a lakásszerződések újra megkötését.
“Csak azt felejtik el hozzátenni, hogy a rendeleteket, melyek ezt a kérdést szabályozzák, saját maguk hozták. Jelen esetben a legkiszolgáltatottabb, legrászorultabb lakosok jogaival és érdekeivel szöges ellentétben. Összehívhatnák a képviselő-testületet és módosíthatnák a rendeleteket úgy, hogy a legrászorultabb lakosok jogai ne sérüljenek, de nem teszik” – magyarázza az AVM jogásza.
Törlesztettek, mégis kitennék őket
Szintén kilakoltatás várhat Izabellára és családjára. Az asszony tíz éve lakik ugyanebben a házban, három gyerekével és unokájával. 2013. júliusáig nem volt tartozása, azt a napot, amikor elindult a lavina velük, nehezen felejti el. “Épp állásinterjún voltam egy kertészetben, amikor csöngött a telefonom. Az akkor 14 éves fiam osztályfőnöke hívott, hogy rosszul lett a gyerek. Az első orvosi vizsgálat után szirénázva vitték el a mentők, olyan rossz volt a szíve. Pár nappal később megműtötték. Újszülött kora óta tudtam, hogy szívbeteg, de akkor is sokkolt a hír.” Az asszony mindennap kórházba járt, a munka szóba sem jöhetett. A 26 500 forintos ápolási díjból és a családi pótlékból próbálta eltartani magukat, és némi félretett pénzből, amit korábban megspórolt. “Összeomlott minden, mint egy kártyavár – mondja. – 350 000 forint adósságunk gyűlt össze, de szerencsére megadták a részletfizetést rá.. Amint újra tudtam dolgozni, törlesztetni kezdtem. Mára visszafizettem az egész összeget.“
Hogyan lehetséges akkor, hogy ennek ellenére az önkormányzat felbontotta Izabelláék bérleti szerződését? “A polgármesteri hivatalban azzal vádolnak, hogy nem használjuk megfelelően a közös helyiségeket – magyarázza az asszony elkeseredve. – Nem értem, miről beszélnek, hiszen van a lakásban WC. Talán a folyosón, vagy a lépcsőházban nem közlekedünk megfelelően? Állítólag összeférhetetlenek is vagyunk. Egy telefonos bejelentésre hivatkoznak. Ezt sem értem. Írtam egy papírt, amelyen az áll, hogy a lakóknak nincs problémájuk velünk. A bérlők fele aláírta. Tény, hogy vannak, akik gyűlölnek minket, csak azért, mert cigányok vagyunk. Többször megfenyegették a családomat, a rendőröket is kihívtam nem egyszer. Persze ezt hiába mondtam el az önkormányzatnál, senkit nem érdekelt.”
|
Számok, tények:
(Forrás: AVM adatigénylése) |
Az AVM szerint a Józsefvárosban évek óta tendenciózusan kiszorítják a kevésbé fizetőképes lakosokat az értékes területekről. “Gazdasági szempontból ez érthető, hiszen az értékes telkekre értékes társasházak építhetők, amiknek a lakásait piaci alapon ki- vagy el lehet adni. Kocsis Máté polgármester hajlamos elfelejteni, hogy a bérlő és az önkormányzat egyenrangú fél. Piaci szereplőként kezelik a bérlőket, holott ez képtelenség, hiszen olyan emberekről beszélünk, akik halmozottan hátrányos helyzetű lakosai a kerületnek. A kérdés, hogy mi lesz így azokkal a nyolcadik kerületi lakosokkal, akiket Kocsis Máté ugyanúgy képvisel, mint a tehetősebbeket? Mi lesz így a rászorultakkal? A szociális szempontokkal?”
Az AVM képviselői szerint évről évre egyre több embert fenyeget lakásának elvesztése. “A középosztály is csúszik le, a hiteleket nem tudják törleszteni, az albérletek megfizethetetlenek. A probléma tehát egyre nagyobb lesz.
Folytatódnak a kilakoltatások Józsefvárosban, ahol amúgy is messze a legmagasabb az utcára kerülő emberek száma. Amennyiben egy idős, beteg asszony november 10-ig nem talál megoldást a lakhatására, az utcára kerül pszichiátriai beteg fiával.
Felújítás helyett utca?
Izabella szerint benne voltak a Magdolna programban is. Ez azt jelentette volna, hogy rendbe hozzák a fürdőszobát, kicserélik a padlóburkolatot, és a konyhában csempét tesznek a falra. Helyette most – amennyiben az önkormányzaton múlik, Izabella utcára kerül a családjával. Az asszony jelenleg nem dolgozik, pedig korábban két-három helyen is takarított egyszerre. “Előbb muszáj rendeznem a sorainkat – mondja. – Egész nap rohangálok, próbálok megoldást találni. A csepeli, erzsébeti albérleteket is nézegetem, a legtöbb persze reménytelenül drága, nem beszélve a kaucióról. Korábban is voltak gondok, de ez már nekem is sok.
Én is csak arra vágyom, mint minden ember. Jó lenne eljárni dolgozni valahova, ahol megbecsülnek, aztán hazajönni és együtt lenni békében a családdal.
Izabella nemrég bíróságon fellebbezett az önkormányzat döntése ellen. Még nem tűzték ki a második tárgyalást, vagyis még fordulhat a kocka. Legalábbis elvben.
(Természetesen kíváncsiak lettünk volna a Józsefvárosi Önkormányzat véleményére, mind a folyamatban levő ügyekről, mint általában a kilakoltatási tendenciákkal kapcsolatban. Ám az önkormányzat többször megkeresésünkre sem reagált. Amennyiben ez később mégis megtörténik, frissítjük a cikkünket.)