Meryl Streep: “Sokkolt, hogy tizenkét éves kortól bármelyik nőt feleségül lehetett venni”

TóCsa | 2015. November 26.
Meryl Streep alig két percet szerepel A szüfrazsett című, a nők választójogáért küzdő mozgalomról szóló izgalmas filmben, mégis szinte minden fesztiválra elmegy, hogy beszéljen róla, és persze a film apropóján a nők mai helyzetéről. Az NLCafé tudósítója Londonban találkozott a színészlegendával.

Októberben egész London teli volt plakátolva A szüfrazsett posztereivel, melyen Carey Mulligan mögött Helena Bonham Carter és az idén hatvanhatodik évét betöltő Meryl Streep volt látható. Utóbbi színésznő – mit színésznő, inkább színészlegenda – magát Emily Pankhurstöt, a mozgalom híres vezéralakját játssza a filmben, és épp ezért érdekes, hogy bár a film 106 perc hosszú, a leghíresebb szereplője alig két percig látható benne. Streep ennek ellenére nemcsak az Oscar-jelölt filmek egyik előszobájának tartott Telluride Filmfesztiválra, hanem Londonba is elkísérte a filmet, és ez a gesztus különösen ritka egy olyan színésztől, aki épp csak egy cameo (rövid jelenés) erejéig tűnik fel a vásznon. Amikor októberben a londoni Hyde Park sarkán – a szüfrazsettmozgalom történetében ez egy ikonikus helyszín – egy hotel konferenciatermében adott sajtótájékoztatót a film készítőinek társaságában, érthető módon a sajtó képviselői erre is rákérdeztek.

A kétperces kérdés

A film forgatókönyvírójának, Abi Morgannek persze volt egy frappáns válasza, miszerint Meryl Streep Oscart kapott A Vaslady főszerepéért, aminek a forgatókönyvét éppen ő írta, így a színésznő jött neki eggyel, de szerencsére nem poénkodták el teljesen a dolgot.

A történelmet sokszor a kivételezett osztályokba tartozók írják, pedig mindig ott vannak mögöttük a tömegek is. Ahhoz, hogy a mai közönség könnyebben azonosuljon velük, szerintem hasznos, hogy nem nagy kalapokba és fodros ruhákba öltözött nőket láthatunk a filmben, hanem olyan embereket, amilyenek mi magunk is vagyunk

– magyarázta Streep, hogy a történet főhőse miért egy ismeretlen, Carey Mulligan alakította mosónő, és nem a mozgalom arcának számító Pankhurts. Streep szerint egy ilyen mozi azért fontos, mert reményt adhat olyan embereknek, akik már nem igazán reménykednek semmiben. Olyan nőknek, akik még ma, 2015-ben is úgy élnek, mint a nők 1913 Londonjában. Ezért gondolta úgy, hogy ha csak egy rövid jelenéssel is, de megpróbál tenni A szüfrazsett című film népszerűsítéséért.

A nők választójoga Magyarországon

Ugyan az 1848-as törvények megteremtették Magyarországon a népképviseleti országgyűlést, a hazaárulók, a gyújtogatók, a csempészek, a gyilkosok és a nők nem kaptak választójogot. A próbálkozások végül 1919-ben hozták meg gyümölcsüket: ekkortól van Magyarországon a nőknek választójoga, de némi igazságtalanság még itt is törvénybe iktatódott: míg a férfiak esetében az írás-olvasás tudománya nem volt feltétele a választójognak, a nők esetében igen, de ez még így is óriási lépés volt a női egyenjogúság irányába.

Kik azok a szüfrazsettek?

Bár a sajtótájékoztatón négy alkotó – a főszereplő Carey Mulligan mellett Abi Morgan forgatókönyvíró, valamint Sarah Gavron, a film rendezője – vett részt, a reflektorfény egyértelműen Streepre irányult. Meryl Streep rendkívül tudatosan beszélt, és a sajtótájékoztatója inkább tűnt egyfajta megtervezett performansznak, melynek során előre eldöntötte, hogy milyen, számára fontos témákról kíván beszélni. Meryl nagy átéléssel mesélt arról, hogy a szüfrazsettmozgalmak a jelentőségük – ők harcolták ki a nők általános választójogát – ellenére mennyire elhanyagolt részei a történelemkönyveknek, és az iskolában nagyjából pár sorban intézik el a létezésüket. Ez vezetett ahhoz, hogy bár az idősebb generáció azért legalább tisztában van azzal, mit takar a szüfrazsett szó, a fiatalok közül sokaknak semmit nem mond ez a kifejezés. Ez a film azért is készült, hogy mindez megváltozhasson. Az egyik legmeghatóbb pillanat az volt, amikor a színésznő elmesélte, hogy ő mikről szerzett tudomást a forgatás közben:

Maryl Streep a Szüfrazsett című filmben

Sokkolt, hogy akkoriban tizenkét éves kortól bármelyik lányt feleségül lehetett venni. Azt sem tudtam, hogy miután egy nő feleségül ment valakihez, a vagyona felett teljes mértékben a férje rendelkezett, és ugyanez igaz volt a gyermekeire is. Nem volt beleszólása abba, hogy hol nőttek fel, hol taníttatták őket – már ha egyáltalán taníttatták –, de abba sem, hogy tizenkét évesen egy lányt gyakorlatilag eladnak-e feleségnek egy férfinak. Ezekről semmit sem tudtam, pedig ez nem a távoli történelem. A nagyanyám már élt és gyermekeket nevelt akkoriban, de még nem volt joga szavazni.

Történelmi film aktuális mondanivalóval

Bár a film a múlt század eleji angliai történéseknek állít emléket, az alkotók nem győzték hangsúlyozni, hogy ez nemcsak egy történelmi film, a mondanivalója szomorú módon még ma is aktuális. Hiába kapták meg ugyan a legtöbb helyen a választójogot, az, ahogy sok helyen még ma is bánnak a nőkkel, vagy ahogyan a fizetésüket megkülönböztetik a férfiakétól, azt jelzik, hogy a teljes női egyenjogúság elérése még nagyon messze van. “A legfőbb gond az, és ez maga a modernkori szexizmus, hogy a döntéshozó helyek többségében főképp férfiak ülnek. Egy olyan fontos helyen, mint a Vatikán, csak férfiak vannak, és ők választanak maguk közül vezetőt. Ez rossz. Ha a férfiak körbenéznek a kormányok padsoraiban, és nem érzik, hogy itt valami nem stimmel, akkor az nagyon nagy baj. Amíg nem fogjuk fel, hogy ez valódi problémát jelent, addig nem fogunk előrelépni. Az Egyesült Államokban a jogi, orvosi vagy az üzleti egyetemeken a hallgatóknak több mint a fele nő, de a vezető posztokra mégis csak nagyon kevesen jutnak el közülük. Miért?” – tette fel Streep a sokakat foglalkoztató kérdést.

Több nőt a döntéshozók, a filmesek és a véleményformálók közé

Amikor a színésznőt megkérdezték, hogy a feminizmus történelmének melyik híres karakterét formálná meg szívesen a vásznon, ő rögtön kijavította a kérdezőt, miszerint olyan, hogy női történelem, nem létezik. Csak történelem van, aminek nagy részéből a nőket erőszakosan kihagyták. Elmesélte, hogy látott egy kiváló, négyrészes tévésorozatot a BBC-n (The Ascent of Woman) azokról a nőkről, akik maguk is formálták a történelmet, de a sorozatot a nagyszerűsége ellenére soha nem mutatták be az Egyesült Államokban. A döntéshozók szerint nincs rá igény, de Meryl Streep másképp gondolkodik erről:

Talán igény még van is, de a döntéshozók, akiknek a pénzére szükség lenne a bemutatáshoz, nem érdekeltek benne. Azt hiszem, a mi dolgunk ebben a szakmában az, hogy felkeltsük az érdeklődést az ilyen témák iránt.

Helena Bonham Carter

Streep Hollywood nagyasszonya, ám Hollywoodban még mindig nagyon kevés nő van a rendezők között (kb. tízből egy rendező nő), és a sajtótájékoztatón az is elhangzott, hogy amennyiben egy nőknek szánt film nem vicces vagy nem romantikus, szinte a lehetetlennel egyenlő pénzt kapni rá. Streep szerint azonban az önmagában kevés, hogy ha több nő filmes lesz Hollywoodban. Arra is törekedni kell, hogy a véleményformálók között is több nő legyen. Erre példaként a rottentomatoes.com nevű, filmkritikákat összesítő oldalt hozta fel példaként, ahol 168 nő véleményformálóra 760 férfi kritikus esik. Márpedig Streep szerint a férfiak inkább a férfias filmeket kedvelik.

Exit mobile version