Menzaügy: éljen a vasfű, ami alkalmas a só felváltására

Érdekes történet itthon a menzareform.

1. 2009-ben az országos tiszti főorvos szigorú ajánlásokat fogalmaz meg, ami senkit nem érdekel, hiszen ezeket még nem kötelező betartani.
2. 2014. áprilisában – lobbik és jogszabályi harmonizációk eredményeként – megszületik egy lényegesen enyhébb rendelet.
3. 2015. szeptemberétől, a hatóság ellenőrizhet. A közétkeztető cégek panaszkodnak, sok az új szabály, nem mintha nem lett volna elég idejük felkészülni a változásokra.
4. “Íztelen”, “ehetetlen”, “sótlan”, “olyan, mint a moslék”, mondják szülők és gyerekek a menzáról, de mi mindent érint a változás?

Emlékeztetőül a rendelet legfontosabb elemei:

• a sót fokozatos csökkenteni kell
• kevesebb cukrot szabad használni
• több zöldséget és gyümölcsöt kell adni
• több teljes kiőrlésű gabonát kell használni
• és több tejterméket, alacsonyabb zsírtartalommal

De mit jelent mindez a gyakorlatban?

A lekvár egyharmada hozzáadott  cukor?

Nem lehet például az ízesített tejtermékekhez (lásd kakaó) cukrot adni, vagy nem lehet a grízes tésztát meghinteni porcukorral. A lekvárok jöhetnek, de ezek cukortartalma nem haladhatja meg 100 grammonként a 35 grammot. Hogy itt a cukortartalom több mint egyharmada az egésznek? Lévén hogy reformról van szó, az arányokra felkapjuk a fejünket. Nincs némi ellentmondás a dologban? Kiderül, hogy nincs, hiszen ez a cukor előírt napi mennyiségén úgysem változtat. Vagyis, ha van aznap lekváros bukta, az ebéd nem lehet grízes tészta. Arra, hogy miért engedélyezettek magas cukortartalmú lekvárok, érdekes választ kapunk. “jogszabályoknak megfelelően a gyümölcsíz tartalmazhat több cukrot” – mondja Miháldy Kinga, az OGYÉI dietetikusa. 

Sóval, vagy anélkül

A reform leginkább vitatott része. Az előadáson kiderül, hogy a mennyiség drasztikus csökkentése csak a bölcsődei korosztályra vonatkozik (napi 2 grammról beszélünk), ami logikus, hisz a legkisebbek még nincsenek elrontva. Felszólal az egyik bölcsődében dolgozó dietetikus: “olyan alacsony az előírt sótartalom, hogy gyakorlatilag alig tudjuk összeállítani az étlapot – mondja. – Nagyon sósak az alapanyagok. Ha beteszek egy szelet sajtot a menübe, vagy egy felvágottat, már szinte abonettet kell adni kenyér helyett, hogy be tudjuk tartani az előírt adagot. A főételbe – szintén az alapanyagok magas sótartalma miatt – nem jut só. A szülők is nagyon fel vannak háborodva, otthon sokkal több sót használnak.” Többen helyeselnek, valaki itt finoman közbeszúrja, hogy nem a szülők egészségtelen étkezése a megfelelő viszonyítás, vita alakul ki. Három éves korosztály felett a só csökkentése fokozatosan történik. Nem így érzik ezt az érintettek. Szerkesztőségünkbe is érkezett korábban sok panasz arról, olyan, mintha eltűnt volna a menzáról a só.

Jó, jó, de hol van a sószóró az asztalról? 

“A rendelet megengedi a só és cukorszóró kihelyezését, a korosztályhoz igazodó felirattal, szerencsés azonban egy távolabbi asztalra tenni, mert így nincs szem előtt, és talán nem állnak fel külön ezért  a gyermekek – magyarázza Miháldy Kinga. – Ez is a rendelet enyhítésének a következménye, a korábbi ajánlások ebben is szigorúbbak voltak. Elsősorban a felnőttek miatt, ők inkább felállnak a sószóróért, mert jobban hozzá vannak szokva a sós ételekhez. A cél az, hogy először ők is kóstolják meg az egészségesebb ételt, különösen fontos lenne a példamutatás.” 

Paleo, vegetáriánus, vegán: oldja meg a szülő?

Feláll a közönségből valaki, ezzel a jogosnak tűnő kérdéssel: “Mi a teendő akkor, hogy ha valaki Budapesttől 30 kilométerre lakik, a gyermeke allergiás a gluténra, és a legközelebbi cég, ami vállalja a gluténmentes ételek kiszállítását, Budapesten működik? Ráadásul tíz adag alatt nem szállít. Kinek kell vállalnia ennek a költségét?” Ismét többen bólogatnak, látszik, hogy a probléma nem egyedi. Az előadó tanácstalan, ismer ugyan egy céget, ami országos, de abban ő is biztos, hogy az ajánlat nem egy adagra érvényes. “Mi a teendő akkor, ha valaki vegetáriánus, vegán, vagy paleo étrendet kér a gyermekének?” – említ egy másik problémát valaki. “Valahol már az önkormányzat is kardoskodik, pedig ezeket az étrendeket nem kötelező biztosítani, nem is tudnánk megoldani.” “Vigyék be a szülők!” – vetik fel többen. “Nem akarják, azzal érvelnek, hogy így sérül az ingyenes étkezéshez való joguk” – érkezik azonnal a válasz, egy szintén bölcsődei dietetikustól. Abban mindenki egyetért, hogy egy sor kérdésre a diétákkal kapcsolatban egyelőre nincs válasz.

Tej, allergia, pazarlás

A tejjel kapcsolatban is előkerül egy sor probléma. Az új jogszabály hároméves kor felett 1,5 százalékos tejet ír elő, ugyanakkor az iskolatej programban még mindig zsírosabb tejet osztanak. A két program mögött ráadásul két jogszabály húzódik meg, amik egymással egyáltalán nincsenek összhangban. Ennek egyik következménye, hogy rengeteg diák mindkét program keretében megkapja a tejet, ami teljesen fölösleges pazarlás. (A tej jelentős része konkrétan megy a szemétbe.) Ami a mennyiséget illeti, egész napos étkezés esetén napi fél liter tejet vagy ennek megfelelő tejterméket ír elő a törvény. Ez a szakemberek szerint nagyon sok, különösen mivel folyamatosan nő a tejfehérje- és tejcukor-allergiától szenvedő gyerekek száma. 

Zöldség, gyümölcs

Szuper, hogy többet kapnak a gyerekek belőle. Ezt végre senki nem vitatja. Csendben jegyzem meg, hogy a mi óvodánkba a mai napig a szülők gondoskodnak a gyümölcsről, vagyis mintha elfelejtett volna az állam a rendelethez elegendő forrást biztosítani.

Tojásleves, gombaleves, resztelt máj, felvágott?

A kisebbik lányom e heti étlapjával részemről minden rendben. Igaz, a tepertős pogácsát senki nem szereti a családban, szerintem a gyerekek túlnyomó többsége már csak így van ezzel. Ugyanakkor az iskolás lányom rendszeresen azzal jön haza, hogy már megint gomba volt ebédre, vagy tojásleves is, resztelt máj. Vajon a gyerekek többsége ezeket szereti? A felvágottat a magam részéről szintén hanyagolnám, a gyanús összetevők és a magas sótartalom miatt. Miháldy Kinga a felvetéseimmel csak részben ért egyet. “A rendelet előírja a belsőségek használatát. A máj köztudottan egészséges, a vastartalma miatt. Tévedés, hogy nem lehet ízletesen elkészíteni. Majorannával például nagyon finom. A felvágottak fogyasztását mi is ritkán javasoljuk, helyette a szakma a zöldség, hal és tojáskrémeket ajánlja.” A tojáslevesre vonatkozó véleményemet, miszerint a legtöbb gyerek ezt utálja, vagyis semmi értelme beletenni a menübe, a szakember megérti. Annak, hogy ez mégis évtizedek óta kirobbanthatatlan az étlapról, szerinte elsősorban financiális okai vannak. (Értsd, olcsó.) Bár véleménye szerint sok családban tradicionális étel is, inkább a mai fiatalok azok, akik nem szívesen fogyasztják. A gombánál már megint eltér a véleményünk. “Bár nehezen emészthető, nem baj, ha megismerkedik a gyerek az ízével. Tény, hogy a gombás csirkemellet vagy a krémlevest nagyobb eséllyel megeszik a gyerekek, mint a hagyományos gombalevest.”

A délutáni programon eljátszunk még a zöld fűszerekkel (esküszöm, nem tudtam, hogy a vasfű alkalmas a só helyettesítésére), közelebbről megismerkedünk a növényi alapú tejekkel, és megtudjuk, light-nak számít-e margarin, ha 25 százalék a zsírtartalma.

A rendezvényből úgy tűnik, a dietetikus szakma örül az új irányelveknek. Bár kérdések, problémák még bőven akadnak. “Komplex szemléletváltás a cél – mondja Miháldy Kinga. – Egy sor vívmánya van. Senkinek nem lehet például kérdés, hogy a só és a cukor mennyiségét, valamint a zsír mennyiségét muszáj csökkenteni, a zöldség-gyümölcs arányát pedig fontos növelni.” A baj az, teszi hozzá, hogy az élelmiszeripar nem tart kellően lépést a rendelettel. “Bár a pékszövetség vállalta a sócsökkentést, a húsfélék és a sajtok sótartalma nem csökken megfelelően, ameddig pedig ez így marad, a menük összeállításánál bajban lesz minden dietetikus és közétkeztetési szakember.”