Közelítsük meg a dolgot a következő módon: vegyünk egy világcéget, amelyik szponzori szerződést köt egy világszerte ismert szupersztárral. A szerződés arról szól, hogy a cég hozzájárul adott sztár koncertjeinek/lemezeinek/filmjeinek/cirkuszi mutatványainak a költségeihez, cserébe a cég logóját adott sztár feltünteti a koncertek/lemezek/filmek/cirkuszi mutatványok reklámanyagain. Vagyis nem arról van szó, hogy a globális cég felebaráti szeretetből ráborít a sztárra néhány milliót, majd visszamegy végezni a dolgát.
A szponzoráció nem erről szól
A szponzoráció a reklám egy formája, ahol az adott cég pénzt fektet egy előadó népszerűségébe, leginkább azért, mert adott előadó munkássága olyan értékeket képvisel, amelyek megfelelnek az adott cég imázsának. Ha ezek után az előadó mondjuk, megveri a feleségét, drogos orgián vesz részt, vagy teszem azt, részegen halálra gázol valakit, a cég jogosan dönthet úgy, hogy egy ilyen emberrel nem szeretne többet egy platformon tartózkodni, mert nem szeretné, hogy úgy tűnjön, mintha pénzzel támogatná az asszonyverést, drogos orgiázást, részegen vezetést.
Na de Ákos semmi ilyet nem tett!
Ez így van, ellenben a következő véleményt fogalmazta meg az Echo Tv-nek adott interjújában: “A nőknek nem az a dolguk, hogy ugyanannyi pénzt keressenek, mint a férfiak. Én így érzem. [A nők dolga inkább a] női princípiumot beteljesíteni, nem? Hogy mondjuk valakihez tartozni. Valakinek gyereket szülni.” Az egy dolog, hogy 2015-ben ilyet mondani Kabultól nyugatra nem szerencsés, de úgy látszik, Ákos kissé rajta maradt a kilencvenes években felépített ezo-Coelho-vonalon, és nem tűnt fel neki, hogy ilyen rémisztően modoros és szexista dolgokat mondani nem annyira oké.
Főleg nem annyira oké, ha egy olyan vállalat szponzorálja, mint a Telekom, amely “elkötelezett abban, hogy nőknek és férfiaknak egyaránt azonos munkafeltételeket és karrierlehetőséget biztosítson és minden körülmények között fenntartsa a vállalaton belüli nemi egyenjogúságot” – ezt írták az eset kapcsán kiadott közleményükben. Ez a hozzáállás egyébként jellemző a globális cégek jelentős hányadára, de ezen a ponton muszáj megemlíteni, hogy a katolikus egyház feje, a világ jelenlegi legcoolabb vallási vezetője, Ferenc pápa is pontosan ugyanezt a véleményt fogalmazta meg idén áprilisban, amikor feltette a kérdést: “Miért tartjuk egyértelműnek, hogy a nőknek kevesebbet kell keresniük, mint a férfiaknak? Nem! Ugyanolyan jogaik vannak. Az egyenlőtlenség színtiszta botrány!”
Minden bűnöm megbocsátható?
Ákos szereti a konzervatív-keresztény-családi értékek háromszögében pozicionálni magát, de persze nem ez az első alkalom, hogy saját értékrendjét köpi szemen. A Díványnak adott 2011-es interjújában még úgy fogalmazott: “nőpárti vagyok, mint az ódivatú férfiak általában”. Nos, a fele igaz. Mármint, hogy Ákos szépen hozza az ódivatú férfi figuráját, aki szépen megmondja, hogy mi lenne szerinte a nők dolga. A nőpártiság ezzel nem igazán összeegyeztethető.
Ha egy ilyen megnyilvánulás után az előadót támogató vállalat úgy dönt, hogy nem szeretné, ha az általa támogatott előadó lekezelő és szexista nyilatkozataival egy kalap alá vennék, nyugodtan megszüntetheti a szponzori szerződést. Hiszen ugyanígy tenne, ha az adott előadó megverte volna a feleségét vagy részegen balesetet okozott volna. Ez nem elnyomás, nem diktatúra, hanem színtiszta üzlet: a két fél kölcsönösen jól járt, az előadó pénzt kapott, a vállalat reklámfelületet egy népszerű előadó koncertjein/plakátjain. Ákos pontosan tudta, hogy milyen szerződést, milyen feltételekkel ír alá, és bár a szponzori megállapodás részletei nem ismertek, az biztos, hogy a szerződés szövege tartalmaz olyan kitételeket, amely szerint a támogatott előadó nem tehet olyasmit, ami az adott vállalat értékeivel szembemegy. Például nem állhat ki színpadra horogkeresztes egyenruhában, vagy nem mondhatja azt nagy nyilvánosság előtt, hogy drogozni jó dolog. Illetve azt sem mondhatja, hogy a nőknek nem dolga, hogy ugyanannyit keressenek, mint a férfiak. Vagyis mondhatja, csak azt már nem az adott cég szponzoráltjaként fogja tenni.
Az, hogy Ákos egy középkori földesúr szintjét hozza, nem meglepő, ezt nagyjából eddig is lehetett róla tudni. Korábban is mondott már olyanokat, hogy ő nem metroszexuális, meg hogy egyáltalán nincs női oldala (erről szerintem érdemes lenne elbeszélgetnie egy jó pszichológussal, esetleg venni egy nagy levegőt és coming outolni egyet, mert aki ilyeneket mond, annak jó eséllyel problémái vannak a saját szexuális identitásával), igaz, korábban a mostanihoz hasonló suttyóságot még nem ejtett ki a száján.
Ami ezek után érthetetlen számomra, hogy miért gondolja ijesztően sok ember, hogy egyrészt a Telekom elnyomó, diktatórikus módszereket alkalmazott, amikor visszalépett egy szexista tahó szponzorálásától, másrészt hogy miért gondolják sokan, hogy egy ilyen lépés mögött a karvalytőke/zsidó szabadkőművesek/szíriuszi gyíkemberek állnak? Illetve ha ők állnak mögötte, akkor vajon hogyan vették rá Ferenc pápát is, hogy az ő kottájukból játsszon?
Amit szintén kevésbé értek, hogy a magyar kormánynak hol gurult el annyira a gyógyszere, hogy az eset másnapján sebbel-lobbal kiadják a közleményt, hogy azonnali hatállyal szerződést bontanak a Telekommal. Egyrészt Ákos és a Telekom ügyéhez semmi közük nincs, illetve mint azt egy Facebook-felhasználó találóan megjegyezte, hogy amikor az Éden Hotel című realityshow-ban nemi erőszak történt, és másnap a Vodafone leállította a TV2-n futó hirdetéseket, akkor miért nem kiáltottak véleménydiktatúrát és judeoliberális elnyomást? A kérdés főleg abból a szempontból pikáns, hogy egyébként az állami mobilflotta nagyjából egy éve már a Vodafone-nál van, most pedig csak a telekomos mobilinternet-előfizetéseket mondták fel. Szóval ez picit ilyen, jól odamondunk, de csak úgy magyar módra, hogy súlya azért nincsen, de kifelé jól hangzik. Amíg persze a döntéstől megdöbbent németek úgy nem döntenek, hogy hát akkor szépen elvisszük a Telekomot az országból, auf wiedersehen.
A lényeg valahol ott volna, hogy ha a Telekom – nagyon helyesen – nem asszisztál nevezett előadó szexista megnyilvánulásaihoz, az nem véleménydiktatúra, nem alkotmányellenes és nem is elnyomás. Hiszen Ákos is megmondta: “A nőknek nem az a dolguk, hogy ugyanannyi pénzt keressenek, mint a férfiak. Én így érzem.” Erre pedig a Telekom azt válaszolta: “Itt nincs helye az efféle lekezelő bunkóságnak. Én így érzem.”
Szerintem maximálisan igazuk van, elvégre 2015-öt írunk, nem 1952-t. Én így érzem.
További cikkek szexizmusról az NLCafén:
- Ilyen a jóindulatú szexizmus – tapasztaltad már?
- Mellbevágó fotók a hétköznapi szexizmusról
- Szexizmus csupa jóindulattal