Gyerekek egy bostoni általános iskolában, a 19. század végén
Forrás: Augustine H. Folsom/Bostoni városi könyvtár/Flickr CC-BY-NC-ND
Igen, a feladatok némelyike tényleg nehéz volt, és valóban nagyon kevés a megoldásukra 45 perc, de ez egy csak szelete a sok problémának, amit a nyolcosztályos gimnáziumi felvételi rendszer magában hordoz. A matematikát és magyart tanító pedagógusokból ömlött a szó, amikor arra kértük őket, mondják el véleményüket a témáról. Mi kifejezetten a negyedikes gyerekekre (akik most nyolcosztályos gimnáziumba felvételiztek) hegyeztük ki a beszélgetést, de általánosságban is megállják a helyüket a felvetett problémák. A tanárok szerint a legnagyobb gond a következőkkel van:
- annak, hogy valaki bejut-e egy hat- vagy nyolcosztályos gimnáziumba, csak egy – és nem a legfontosabb – szelete maga az írásbeli felvételi. Ott vannak a korábbi jegyei, a személyes felvételi elbeszélgetés, az előkészítők. “Ez a nyolc-, a hat- és a négyosztályos gimikbe való felvételikre is igaz: ha csak magán az írásbeli vizsga eredményén múlna, töredéke jutna csak be a gyerekeknek, mint most. Épp ezért sem szerencsés olyan túlzott jelentőséget tulajdonítani ezeknek a vizsgáknak, mint amekkora cirkusz övezi őket” – mondta egyikük. Ezt a cirkuszt szerinte leginkább a szülők generálják, akiknek sokszor a saját presztízsükről szól, hogy a gyereket felvegyék például egy nyolcosztályos gimnáziumba. Hiába nem akarja a gyerek, mert jól érzi magát az iskolájában, mennie kell, mert a szülő ezt akarja.
- a most felvételiző gyerekek még csak az adott évfolyam félidejénél tartanak. Ugyan negyedikeseknek vannak titulálva, de valójában ők olyan gyerekek, akik már kijárták a harmadikat, és még mellé három és fél hónapot. A negyedikes tananyag júniusban ér véget, most január közepe van. Ez a hiányzó négy hónap nagyon sokat jelent ebben a korban. Mind tudásban, mind a különböző kompetenciák fejlettségében.
- a vizsgahelyzet nem ilyen korú gyerekeknek való. Egy 10-11 éves gyerek jó esetben életében először most került stresszhelyzetbe. Ebbe sem magától, hanem a szülői akarat miatt. Ehhez jönnek még azok a nem túl szerencsés mondatok a szülők szájából, hogy “nagyon sok múlik ezen”, “a jövőd a tét”, “ezt most nem szabad elrontanod”. El lehet képzelni, hogy egy ilyen felvezető után milyen idegállapotban ültek le egyes gyerekek a feladatok elé. Ezek a vizsgák a tanárok szerint ráadásul tipikusan olyanok, amik nem arra világítanak rá, hogy mi az, amit tud a gyerek, hanem arra, hogy mi az, amit nem. Ez pedig nem tesz túl jót az önbecsülésnek.
- a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok szegregálnak, mert kiválogatják a gyerekeket, a jókból is a legjobbak kerülnek be. Egy hátrányos helyzetű gyereknek szinte esélye sincs bejutni ezekbe, így felesleges is arról elkezdeni beszélgetni, hogy egy gyengébb képességű gyerek hogyan birkózhat meg ezekkel a feladatokkal, mert nem is jelentkezik a vizsgára.
- a 45 perces időkeret, amiből a feladatlap tanácsa szerint szerencsés lenne az utolsó, fogalmazásos magyar nyelvi feladatra legalább 10-15 percet hagyni. Egy negyedikes gyereknek még nincs olyan kifejlett időérzéke, hogy be tudja azt osztani, és ez nem is várható el. A hagyományos pedagógiai módszerekkel tanító iskolákban, ahol nincsen csoportmunka, a tanár vezényli le az órákat. Ő adja az utasításokat, jelzi az óra végét, vagy azt, ha egy feladatot be kell fejezni, ezért a gyerekekben nem fejlődik ki az a fajta időérzék, ami egy ilyen típusú vizsgán elengedhetetlen. A tanárok emellett keveslik a vizsgára szánt időt. “Ahhoz, hogy valaki ezeket a feladatokat 45 perc alatt helyesen meg tudja oldani, kell a családi háttér. Nem elég az, amit az iskolában megtanulnak. Olyan családi háttér kell, ahol odafigyelnek rá, foglalkoznak vele, különórákra járatják” – mondták a tanárok. A gyereket meg is tudja riasztani, ha látja, hogy fogy az ideje. Elkezdi megoldani a feladatokat alaposan, a saját maga tempójában, majd egyszer csak felpillant az órára, pánikba esik, és máris nem tud olyan munkát végezni, amire pedig képes lenne.
Az általános problémákon kívül jó néhány feladatra is felkapták a fejüket a tanárok. A magyar nyelvi vizsgában található szövegek szerintük túlságosan hosszúak és elvontak, a matekfelvételi pedig egy-két ponton egy Zrínyi matekversenyen is megállta volna a helyét. De nézzük, hogy konkrétan miket emeltek ki!
- egy negyedikes gyerek mesékkel és mondókákkal találkozik az iskolai órákon, nem pedig az olimpiai mozgalom majdnem egész oldalas történetével. A meséket, mondókákat, közmondásokat megérti, tudja értelmezni. Az olimpiai mozgalom történetét még nem. A magyar nyelvi vizsga egyik feladata egy erről szóló szövegértés volt. Benne ilyen szavakkal, mint: mozgalom, jelkép, szimbólum vagy a kontinens. Egy negyedikes gyerek még földrajzot sem tanul, ezért nem várható el tőle, hogy tudja, mi az a kontinens. “Az egybefonódó karikák az öt kontinens egységét jelentik” – írja egy helyen a szöveg. A gyerek nem tudja elképzelni a karikák egybefonódást, csak akkor, ha már találkozott ezzel a jelképpel. “Ez a szöveg tipikusan azoknak mehetett könnyebben, akik otthon már érintették ezt a témát, sok sportot néznek a tévében, a szülők meséltek az olimpiáról nekik. Egy átlag negyedikes az iskolában szinte biztos, hogy nem tanult még semmit erről” – mondták a tanárok.A szöveg hosszú is volt, egy ilyen hosszú szöveg értelmezése egy ennyi idős gyereknek általában egy egész tanórát vesz igénybe, nem pedig öt vagy tíz percet. A tanárok versenyszintűnek nevezték az olimpiáról és egy másik, a védett madarakról szóló feladatot is. Miután végignézték az összes feladatlapot, még azt a véleményt is megkockáztatták, hogy a nyolcadikos magyar nyelvi vizsgalap könnyebb volt mint a negyedikeseké.
- a tesztekben több olyan feladat is volt, ami olyan kompetenciát, tudásanyagot várt el a gyerekektől, amiknek ők még nincsenek birtokában. Az egyik, negyedikes felvételizőknek szánt magyar nyelvi feladat például így szólt: egy hatszor hatos négyzetben szétszórt betűkből összesen négy értelmes szót kell megtalálni a négyzeten belül. Lehet haladni átlósan, vízszintesen és függőlegesen is. Ezeket a szavakat kellett megtalálniuk a gyerekeknek: ordas, ludas, balga. cifra. Ez nem egy negyedikes gyerek szókincse, és ha olyan szót kell keresnie, amiről még nem is hallott, nem is fogja megtalálni. Egy másik feladatban össze-vissza kavart betűkből kellett öt értelmes szót alkotni. Ilyen volt például a számítógép, Kinizsi Pál vagy a golyóstoll. Külön figyelni kellett rá, hogy a tulajdonneveket helyesen írják le. “Nagyon sok volt a betű, a nyolcadikosoknak szoktak ilyen mennyiségű betűből ilyen típusú feladatot feladni. Én értem, hogy mire voltak kíváncsiak a feladat készítői, de ahhoz, hogy megállapítsák, van-e a gyereknek térlátása, logikája, bőven elég lett volna, ha öt helyett csak három szót kell megalkotniuk”.
- a hatodikosok egy olyan matekfeladattal találták szembe magukat, amiről még nem is tanultak. A háromszög területét kellett kiszámolni, ez pedig csak a hatodik osztály második félévének tananyaga. “Ha rájött a gyerek, hogy a két háromszöget összetolva egy négyzetet kap, akkor így ki tudta számolni, de egyébként nem. Mert még nem tanulta”.
“Ezt a feladatot csak akkor tudja megoldani a gyerek, ha rájön, hogy visszafelé kell gondolkodnia” – mondta egy másik, hatodikosoknak szóló matekfeladatról a szaktanár. Egyértelműen a logikára kíváncsi, de azt nem szabad elfelejteni a tanárok szerint, hogy a gyerekek egyik sajátossága, hogy elölről kezdik a dolgokat, de ebben van ez a csavar, hogy a végéről érdemes elindulni.
Az Index cikke szerint a matekfeladatok olyan nehezek voltak, hogy a szülők tömegesen kezdtek háborogni a közösségi oldalakon. A gyakorlatilag megoldhatatlan feladatsort többen saját maguk is kipróbálták, de még a nagyobb tapasztalatot, vizsgamegoldó stratégiát bevetve sem sikerült elérni a maximális 50 pontot. Az Index megkérdezte a közoktatást felügyelő Emberi Erőforrások Minisztériumát (Emmi), hogy milyen megfontolások vezették a felvételi előkészítőit, amikor ilyen nagy mennyiségű feladatot zsúfoltak a vizsgaanyagba.
A minisztérium közölte, hogy a feladatlapot gyakorlott pedagógusokból álló feladatlap-készítő bizottság állítja össze, “immár sok éve megszokott módon”. Az Emmi szerint a január 16-án használt matematika-vizsgalap is a bizottságok több hónapos mérlegelése, valamint számos lektorálási, ellenőrzési lépés után kerültek a vizsgázók elé. “Aki a korábbi évek feladatsorai alapján készült fel a vizsgákra, azt a feladatok száma vagy nehézsége tekintetében nem érhette meglepetés” – hangoztatta a minisztérium.
A Cikk az Abcúg oldalán jelent meg!
Oktatás és iskolarendszer az NLCafén!
- Nézzétek meg a Down-szindrómás kisfiú, Nándi első napját az iskolában!
- Egy iskola, ahol nincsenek tantárgyak, és nem kell magolni – nagy dobásra készül a Prezi-alapító
- Egy magyar iskola, ahol az órarendbe bekerült a boldogságóra