Mentés másként: itt a bizonyíték, hogy van kiút a hajléktalanságból

nlc | 2016. Március 30.
Rendhagyó portrésorozatból nyílt kiállítás a Tranzit Caféban. 10 hajléktalan ember sorsát mutatják be a fotókon, akiknek civilek segítettek pénzadományokkal, hogy megvalósíthassák céljaikat. Van, aki laptopot, van, aki láncfűrészt kért, hogy dolgozhasson vagy megírja a diplomamunkáját. A Mentés másként programot három alapítvány működteti: A Város Mindenkié csoport, a Zöld Pók alapítvány és a Van Esély Alapítvány.

László jogosítványt kért, hogy újra dolgozhasson, mert az agyvérzése után nagyon nehéz helyzetbe került nemcsak egészségileg, de anyagilag is. A rokkantnyugdíjából nem tudott megélni, ezért lett hajléktalan. Sok-sok adományozónak köszönhetően megszerezte a B kategóriás jogosítványt, és egy használt autót is vásárolt, így újra munkába tudott állni. László azt reméli, lesz annyi pénze a jövedelméből, hogy bérelhessen magának egy lakást.

 

József 16 éves kora óta dolgozik. Volt már állatgondozó, szőlőhegyi napszámos, fakitermelő munkás. Az utóbbi években főként festőként dolgozott, amit annyira megszeretett, hogy a szakmunkás vizsgát is letette, és állandó munkahelye lett. József festő- és tapétázóeszközöket vett az adományokból, így pluszmunkát is tud vállalni. Nemrégiben baleset érte, agyvérzést kapott munka közben, egyik lába lebénult. Mostanra felépült, újra dolgozik, és hamarosan valóra váltja álmát: elköltözik a hajléktalanszállóról.

 

Mariann fiatal asszony, három iskolás fiával és férjével él. A családnak sosem volt saját lakása. Sokáig egy tolnai kisvárosban béreltek házat, majd két éve a jobb munkalehetőségek reményében Budapesten próbáltak szerencsét. Itt albérletek után Mariann szüleihez, majd családok átmeneti otthonába költöztek. Mariann az adományokból műkörömépítést akart tanulni, de a tanfolyam nem indult el a tervezett időpontban, ezért most takarítónőként dolgozik. A család kapott egy önkormányzati lakást, ezért most nagyon örülnek, mert legalább van hol lakniuk. Végül a tanfolyamot is elkezdte, de közben felajánlotta a munkahelye, hogy dolgozzon főállásban, ezért befejezni már nem tudta. A megmaradt támogatást más hajléktalan pályázati nyertes programjának megvalósítására és szociális munkásának díjazására fordítja az alapítvány.

 

Orsi 18 éves volt, amikor édesapja meghalt, és a családja szétesett. Őt felvették irodalom és pszichológia szakra, de egészsége nagyon megromlott, és abbahagyta a tanulást, hazaköltözött, és egyedül élt egy villany nélküli házban. Egy rosszullét során súlyos vonatbaleset érte, elveszítette egyik alkarját. Élete akkor fordult jobbra, amikor egy civil szervezettől komplex szakértő segítséget kapott. Munkába állt, és bár jelenleg hajléktalanszállón él, folytatni tudta az egyetemet. Orsi az adományokból egy laptopot vett, ami ahhoz kellett, hogy megírja szakdolgozatát, amit várhatóan tavasszal fog leadni. Orsi élete jó úton halad: munkahelyén helytáll, pénzével takarékosan bánik, rendszeres pszichiátriai és szociális terápiában vesz részt, és napi szinten foglalkozik azzal, hogy hogyan tudná elhagyni a hajléktalanságot.

Orsi (Fotó: Bihari Ágnes)

 

Gabi újszülöttként került állami gondozásba, 2 éves korában csípőficamműtéten esett át, az ezzel kapcsolatos egészségügyi problémák egész életét végigkísérték. 15 éves kora óta dolgozik, először szövőgyárban, majd park- és sírgondozóként temetői munkát vállalt. A lakásmaffia áldozataként vált hajléktalanná, amikor férje lakását az árkülönbözet reményében egy kisebbre próbálták cserélni. Gabi csípőprotézisre szorult, emiatt a temetői munkát is fel kellett adnia. Egy ideig albérletben laktak, majd a családot teljesen felőrölte a létbizonytalanság. Férjével elváltak, Gabi jelenleg egy rehabilitációs hajléktalanszállón lakik. Portásként szeretett volna elhelyezkedni, ehhez személy- és vagyonőri képesítést akart szerezni. Nem sokkal az adománygyűjtés után Gabi egészségi állapota megromlott, a képzésről és a tervezett munkáról is kénytelen volt lemondani. Gabi azonban nem adja fel, jelenleg natúrkozmetikum-készítő tanfolyamra jár, hogy alkalmi munkával tudjon jövedelemhez jutni.

Gabi (Fotó: Pápai Áron Gergő)

 

Lajos 14 éves kora óta dolgozik, néhány éve három műszakban karbantartóként, emellett beugró pincéri munkákat is vállal. Feleségével és fél éves kislányukkal családok átmeneti otthonában él, ahol rövid idő alatt kell anyagilag eléggé megerősödniük ahhoz, hogy önálló lakásba, albérletbe költözhessenek. Az adományozóknak köszönhetően közel 230 ezer forint gyűlt össze, mely egyrészt egy személy- és vagyonőr tanfolyam elvégzésére, másrészt a Lajost segítő szociális munkás fél éves költségeire elegendő. Lajosnak a tanfolyam elvégzésével több esélye lesz jobban fizető, biztosabb állást találni, ami mellett családjára is több ideje jutna, és lehetőségük lenne egy albérlet fenntartására.

 

Vilmos édesapja is alkoholista volt, és kamaszévei végére ő maga is az lett.  Vilmos élete gyökeresen megváltozott, amikor kocsmai verekedésbe keveredett, amely egy ember halálához vezetett. 19 évesen, a felnőtté válás küszöbén került börtönbe, és csak 34 éves korában szabadult. 36 éve teljesen absztinens. A börtönből szabadulva vált hajléktalanná, majd a budai hegyekben húzta meg magát, ahol hosszú évek óta egy olcsó bérleményben él, és a környéken adódó alkalmi munkákból tartja fenn magát. Az adománygyűjtés során egy fűrészt és egy kerékpárt is felajánlottak neki, így az eredetileg fűrészre szánt összeget még a hideg időszak előtt kicsi, bérelt háza komfortosítására fordíthatta. Új szerszámaival  fűnyírást, favágást, kisebb felújításokat vállal, ami biztosítja a létfenntartását.

Vilmos (Fotó:Halász László)

A kiállítás április 6-ig tekinthető meg, utána valószínűleg több helyen is látogatható lesz az országban.

Itt olvashatsz még többet a hajléktanokról: 

Exit mobile version