Reméljük, hogy nem engedik szabadon, mert még 2008-ban egy interjúban azt nyilatkozta: “Ha újrakezdhetném, akkor is ugyanezt csinálnám.” Mi az az ugyanaz? Bene László és Donászi Aladár 1989–1994 között tíz emberre rálőtt, közülük négyet meg is öltek közös pályafutásuk alatt.
A felállás szerint Bene olyan bűnöző volt, aki csak akkor ölt, ha az ügy érdekében muszáj volt, míg Donászi számára a rablások és gyilkosságok a saját vérszomja csillapítására és hatalmi vágyának kiélésére is kellettek. Bene László így írt róla:
Donászi az öldöklésből merítette a bátorságot. Áldozatai haláltusája és a vér látványa nyújtotta számára a biztonságot. Véleményem szerint bűnözni csak tisztességesen és becsületesen lehet.
Donászi gyilkolt először
Mindketten már fiatalon elhatározták, hogy bűnözők akarnak lenni. Pedig a családi hátterük elvileg rendezett volt, jó gyerekkorból érkeztek, mégis valami hiba csúszott a rendszerbe a fejükben, amitől úgy gondolták, hogy számukra az a helyes út, ha rablásból élnek és babérokra törnek az alvilágban. Donászi például annyira készült erre az életre, hogy ezért állt be katonának is, hogy ott megismerkedjen a fegyverekkel és kezelésükkel.
Donászi 1979-ben követte el az első bankrablását, amiért elkapták és 12 évre ítélték. Benét pedig 1980-ban küldték börtönbe, visszaeső tolvajként. Így talált egymásra a két gyilkos a börtönben, ahol eszük ágában sem volt elgondolkodni azon, hogy új életcélt találjanak maguknak, inkább arra használták a bent töltött időt, hogy kitanulják a kriminalisztika csínját-bínját, hogy a kikerülésük után tervezett bűntetteik miatt ne tudják majd őket elkapni a rendőrök.
Benét 1985-ben, Donászit pedig 1989-ben engedték szabadon, rögtön összeálltak és elkezdődött az 1994-ig tartó ámokfutás, ami négy ember életébe került. Elsőre dohánylerakatokat vettek célba, milliókat gyűjtöttek a fosztogatásból. 1991-ben Donászi Bene nélkül indult Győrbe, hogy kirabolja a győri vízművet, mert egykori börtöntársától megtudta, hogy a vízmű alkalmazottainak fizetését nem őrzik szigorúan szállítás közben. A rablás során a három pénzkísérő nem állt ellen, átadták a pénzt, ám Donászi mégis tüzelni kezdett, Ősz Zsigmond rendőrt megölte, Hollós Jánost pedig megsebesítette. Mindezt csupán 870 ezer forintnyi zsákmányért.
“Tíz embert megpisztolyoztunk, ebből négy meghalt”
1992-ben történt a skálás gyilkosság, aminél értelmetlenebbet nem nagyon láttunk még, hiszen a végén Bene és Donászi egy forintot sem szerzett a rablásból. A Budai Skála bevételét akarták megszerezni: Bene elállta autóval a pénzszállító taxi útját, Donászi pedig kérdés nélkül fejbe lőtte a zsákok mellett ülő huszonéves egyetemistát, Sádt Győzőt. Bene csatlakozott a lövöldözéshez, de az általa meglőtt sofőr és a mellette ülő pénzkísérő megúszta lőtt sérülésekkel az ámokfutást. A végén azonban a gyilkosok rossz zsákot kaptak fel a taxi padlójáról, pont azt, amiben nem pénz, hanem a többi üres zsák volt begyömöszölve.
Ez az értelmetlen, felesleges gyilkosság sem tántorította el attól a gyilkos párost, hogy folytassák a rablásokat. Következő akciójukra készülve mentek Székesfehérvár környékére 1992 novemberében, hogy lőgyakorlatot tartsanak. Két vadász, Izsó László és ifj. Tóth Tamás figyelt fel a lövésekre, azt hitték, orvvadászokkal van dolguk, ezért odamentek, hogy leállítsák őket. Vesztükre a bűnözők tüzelni kezdtek rájuk, mindketten meghaltak. Bene László egyik nyilatkozatából arra következtethetünk, hogy szerinte ők ketten Donászival harcosok voltak, az általuk meggyilkolt emberek pedig hősként haltak meg:
Bátor harcosok voltak azok a vadászok, különösképpen a vékony arcú Tamás. Tulajdonképpen párbajoztam vele, nekem volt szerencsém, hogy életben maradtam. Utolsó töltényig harcoltunk Tóth Tamással, szülei büszkék lehetnek rá, még a vállamat is átlőtte. Én is harcos vagyok, nem akartam embert ölni egyébként, csak védekeztem, különben is a vadászok kezdtek először tüzelni. Tóth Tamás lelke nem halt meg, velem van a Csillagban, a barátom lett, gyakran beszélgetünk.
Ez a katonai tévképzet Donászi fejében is élt, ő hadifogolynak tartotta magát, amikor elkapták őket. Ünnepeltetni akarta magát a börtönben, azt hitte, majd a börtönlakók mind felnéznek rá borzalmas tettei miatt, de ezt sosem élhette át, mert magánzárkában tartották egészen öngyilkosságáig.
1993-ra Donászi és Bene között kezdett megromlani a viszony, Bene profinak tartotta magát, aki nem a vérengzésért öl, míg Donászi akkor gyilkolt, amikor épp kedve volt hozzá. Mégis újra akcióba lendültek, az újpesti Alfa áruház pénzszállítóját akarták ugyanazzal a módszerrel kirabolni, mint a skálás esetnél. A rablás félresikerült, lövöldözés lett belőle, ami közben a pénzkísérők mellett Bene is súlyosan megsérült Donászi miatt, aki rálőtt az ő autójára is. A sérüléseit egy orvos ellátta titokban, jó pénzért.
Az utolsó tánc
1993-ban állt össze utoljára a sorozatgyilkos pár, hogy kirabolják a soroksári postát, sikeresen, emberáldozat nélkül szereztek is 15 millió forintot a postáról. A nyomozók azonban eddigre már összekötötték a vadászgyilkosságot a többi rablással, ráadásul még egy napilaphoz eljuttatott névtelen levél is a segítségükre volt, amiben Bene és Donászi összes rémtette részletesen le volt írva. Épp jókor kapták el a gyilkosokat, mert újból ölni készültek: egykori tettestársukat, Szegvári Gyulát akarták meggyilkolni, amiért beszélt róluk és a gyilkosságokról a barátnőjének.
1995-ben ítélték Benét és Donászit életfogytiglanra, 20 évvel később kerülhettek volna szabadlábra, ám addigra Donászi már öngyilkos lett a börtönben, Bene László szabadlábra helyezését pedig elutasították. Most, két évvel később újra itt lebeg a levegőben, hogy visszaengedik a társadalomba ezt a veszélyes embert, aki az interjúi alapján nem bánt meg semmit, és továbbra is azt képzeli magáról, hogy nagy harcos, holott “csak” egy sorozatgyilkos.
Olvass többet gyilkosságokról:
- Szörnyetegek női ruhában – Asszonyok, akik könyörtelen gyilkosok voltak
- 40 év után kiengedhetik Charles Manson, a hírhedt sorozatgyilkos egyik követőjét
- Nők, akiket a féltékenység tett brutális gyilkossá