Szabó Lőrinc 1900-ban látta meg a napvilágot, túlélt két világháborút. Amilyen zűrzavaros időszakban született, olyan zűrzavaros volt az egész élete is. Alig töltötte be a 18. életévét, máris besorozták katonának. Később gépészmérnöknek tanult, de hamar átnyergelt a bölcsészkarra, tanulmányait azonban ott sem fejezte be.
Első verseivel Babits Mihályt kereste meg, aki felfigyelve az ifjú tehetségre, nemcsak bevezette őt az irodalmi életbe, és bemutatta mindenkinek, aki akkoriban számított, hanem egyik legjobb barátjává fogadta Szabó Lőrincet. Sőt az akkoriban elég szűkös körülmények között élő fiatal költőt még a lakásába is befogadta. Mivel Szabó nagyon jól fordított latin, görög, német, francia és angol nyelvről magyarra, így Babits nagy hasznát vette az ifjú titánnak. Szabó első versei 1920-ban jelentek meg a Nyugatban, első saját kötetét pedig 1922-ben adták ki Föld, Erdő, Isten címmel, rendkívül egyedi hangvétellel, amellyel szinte azonnal kivívta magának a szakma elismerését.
Átengedte menyasszonyát a legjobb barátjának
Szabó a magánéletében is éppen olyan különc volt, mint a karrierjében. Személyisége mindig is rejtélyes és kissé ellentmondásos volt. Imádta a nőket, gyakran járt piros lámpás házakba, az éjszakai élet az ő alapvető tartozéka volt, legalábbis fiatalkorában, mégis az érzelem, a szerelem volt az igazi hajtóereje. De mind a magánéletben, mind a munkában sokat veszített ezáltal, például Babits barátságát és pártfogását.
Hogy mi az, ami tönkreteheti két férfi barátságát egy életre? Általában egy nő, akit mindketten szeretnek. Nem volt ez másképp Szabó és Babits életében sem. Szabó Lőrincért megvesztek a nők, Babitsot azonban inkább csak hírneve és pozíciója miatt környékezték meg a hölgyek, többek között Szabó menyasszonya is. Tanner Ilona, írói álnevén Török Sophie mindenáron be akart törni művészetével a köztudatba, és ebben ki más is segíthetett volna neki leginkább, mint az akkori irodalmi élet egyik legjelesebb képviselője, Babits Mihály. Ilonát még az sem nagyon zavarta, hogy ő éppen Szabó Lőrinc menyasszonya. Látszólag azonban Szabót sem érdekelte annyira ez a “szerelmi” háromszög. Babits szintén ráállt a különös szerelemre, de a barátsága Szabóval ráment erre.
Szabó Lőrinc a visszaemlékezéseiben úgy írt a történtekről, hogy ő és Babits férfi módra tisztázták egymással a helyzetet, és Szabó egyszerűen átengedte Babitsnak szíve hölgyét. Ezután együtt hívták fel Ilonát, akivel közölték a döntésüket, miszerint Babits veszi majd őt feleségül, ami 1921-ben meg is történt. A két egykori barát évekkel később találkozott újra egymással munkaügyben, és a találkozó olyan jól sikerült, hogy Babits ismét találkozgatni akart Szabóval barátilag is. Kis idő múltán azonban Babits sorra lemondta a találkozóikat, arra hivatkozva, hogy a felesége nem örül az újbóli barátkozásnak. Legendás barátságuk így örökre véget ért.
Felesége legjobb barátnőjébe szeretett bele
Szabó nem sokáig búslakodott menyasszonya után, még ugyanabban az évben, 1921-ben megnősült. Mikes Klárát, az Est-lapok irodalmi szerkesztőjének lányát vette el. Mivel a magánéleti problémák miatt Szabó egyszer csak kikerült Babits pártfogása alól, kénytelen volt itt munkát vállalni. Házassága azonban nem éppen úgy alakult, ahogyan azt gondolta. A Nyugattal szemben Szabó elindította a Pandora című folyóiratot, amely néhány szám megjelenése után anyagi okokból megszűnt. Másfél éves munkanélküliség és rengeteg adósság szakadt a nyakába a költőnek. Elégedetlensége következtében Szabó a műveiben keményen ostorozta a társadalmat, lázadt a fennálló rend ellen.
A szakmai sikertelenségek mellett Szabó szerelmi élete is különösen alakult, és rengeteg titkot rejtett, amelyet a költő évtizedeken át cipelt. Házassága mellett több futó viszonya akadt, de az igazi problémát nem ezek a kalandok jelentették. Szabó ugyanis 1924-ben szerelmes lett, méghozzá felesége barátnőjébe. Vékesné Korzáti Erzsébet szintén házasságban élt, így kapcsolatukat titokban kellett tartaniuk. Egy ideig sikerült is ezt kivitelezni, de négy év elteltével Szabó felesége számára is nyilvánvalóvá vált kettejük kapcsolata. Mivel a társadalmi elvárások és az egymás iránt érzett felelősségtudat miatt egyikük sem akart válni, a szerelmi négyszöget végül mind a négy fél megsínylette. “Bárcsak egyesíteni lehetne valahogy kettőtöket az életemben, akkor volnék igazán boldog!” – írta Erzsébetnek. Szabó ugyanis úgy érezte, hogy mindkét nőre szüksége van a boldogságához. A hölgyek viszont képtelenek voltak így élni.
Nem lehettek igazán egymáséi, a halál nyújtott megváltást
Bár Szabó kitartott a felesége mellett, mégis Erzsébetben találta meg lelkének és művészetének múzsáját. Szabó és kedvese levelezéséből kiderül, mennyire megszenvedték ezt a vágyott boldogságot. Mindkettőjük lelkében forrongott a szerelem, a szenvedély, de emellett a lelkiismeret-furdalás, a bűntudat, sokszor a harag és a féltékenység is ölte őket. Mély kötődés volt az övék, hiszen még egy ilyen egyáltalán nem könnyű helyzetben is képesek voltak egymás mellett jóban-rosszban kitartani, méghozzá 25 éven át.
Szabó élete azonban a második világháború után váratlan fordulatot vett. Politikai okokból letartóztatták, és a művészeti-irodalmi élet peremére került, 1949-ig nem is publikálhatott. Mire az ’50-es években végre rendeződött a karrierje, a magánélete végleg megpecsételődött. A szerelmi csatározásokat, a háborgó érzelmeket ugyanis mindnyájan nagyon rosszul viselték. Szabó felesége többször is öngyilkosságot kísérelt meg, végül pedig Erzsébet is önkezével vetett véget életének egy idegösszeroppanás után.
Szabó ebbe szó szerint belebetegedett, majd évekig próbálta feldolgozni szerelme, lelki társa elvesztését, de hiába. A költő, úgy tűnt, maga is megbánta a döntést, miszerint nem vállalta fel élete szerelmét. Csak akkor fedte fel valódi érzelmeit, kapcsolatukat a nagyvilág előtt, amikor már késő volt. Kedvese halála után így írt: “Nem rejtegetlek többé… Eleget bujkáltunk, míg bírtad, míg lehetett… Be kár, hogy csak most, későn… Óh, ez a halál sokra tanított, a legtöbbre…”
Beleszakadt a szíve szerelme elvesztésébe
Szabó a tragikus esemény után visszavonultan élt, munkahelye a saját könyvtárszobája lett, ahol egyre-másra ontotta magából a gyönyörűbbnél gyönyörűbb költeményeket elvesztett kedveséről. Művészetében teljesen hangot váltott, költészetét ellepték a filozofikus fejtegetések, a lét valódi lényegének keresgélése, az elmúlt 25 évének felidézése. A Huszonhatodik év című kötete titkos kapcsolatáról szól, hiszen ezt az évet már az imádott hölgy nélkül volt kénytelen kezdeni. És az összes többi évet is. Amíg bírta. A szeretett kedves elvesztésébe ugyanis szó szerint beleszakadt a szíve. Több trombózison és szívrohamon esett át, majd végül tüdőrákban halt meg 1957. október 3-án. Utolsó éveinek gondolatai is mind Erzsébet körül forogtak:
Törvényen kívül, mint egy állat, úgy küzdöttél, Törékenyem. Szomorúbb, s szebb kevés volt csúcsra oly igaz út. Igazabb, mint én, szívek szíve lettél…
További történetek a múltból az NLCafén:
- Buja vágyak, tragikus sorsfordulók – élete kavalkádját varázsolta vászonra Rembrandt
- Botrányos pálya, titkos magánélet – 177 éves lenne Cézanne
- Izgalmas élet, tragikus vég: így dorbézolt Krúdy Gyula
- Egy élet titkai a sorok mögött – 75 éve halt meg Babits Mihály