Azt mondtad, hogy kriminológusként nyilatkozol, börtönpszichológusként nem. Miért?
Már nem vagyok aktív börtönpszichológus, és igazából nagyon kevés ideig voltam, ezért nem akarok ebben a minőségemben beszélni. Azokkal szemben lenne tiszteletlenség, akik tényleg bent dolgoznak a körleten pszichológusként. Persze, az is igaz, hogy majdnem tíz évig oktattam börtönpszichológiát fegyőröknek. Most is szoros kapcsolatban állok a börtönök világával, sőt az elítéltekkel is foglalkozom a rajzaikon keresztül, szerkesztek börtönblogot, és szinte mindennap találkozom a börtön köré csoportosuló problémákkal.
Mi volt a legnehezebb a rabokkal való beszélgetések során? Őszinték voltak veled?
Pár kivételtől eltekintve a rabok nem akarják a terápiát, ők ugyanis nem maguktól mennek pszichológushoz, mint mások, hanem a börtönben ez kötelező. Nincs igényük az önismeretre, és nem is szívesen mondanak el olyan dolgot, amiből a gyengeségük és a sérülékenységük kiderülhet. Az első dolog, amit a börtönben megtanulnak az elítéltek, hogy nincs bizalmi kapcsolat, nem lehetsz gyenge, mert akkor eltipornak. Miközben szomjaznak az emberi szóra, arra, hogy normális hangon, odafigyelve beszélgessen velük valaki… Érdekkapcsolatok, szövetségek természetesen vannak, és ezek nagyon fontosak. A span az olyan ember, akit jól ismersz kintről, ez maximum két ember lehet, ők jelentik a legszorosabb benti köteléket. Nem jó szó, de ők a barátok. A földi már egy lazább kapcsolatot jelent, ez inkább csak azt takarja, hogy egy faluból, egy vidékről származnak, esetleg hallomásból ismerik egymást. Az igazán erős érdekszövetség a gang, ez a földikből, a telepiekből és a csatlakozókból áll. A telep lakótelepet jelent. A gang törvénye erősebb bármilyen törvénynél, még a rabtörvénynél is, pedig az nagyon fontos a börtön falain belül.
Mi a rabtörvény?
Mondok példákat: például az rabtörvény, hogy soha nem köpik be azt, aki a tetoválásokat készíti. Vagy nem mondják meg azt, hogy kinek van tiltott mobiltelefonja, és honnan szerezte. A rabtörvény tiltja azt is, hogy bárki a fogvatartottak közül köpjön az őröknek, de ha a gang azt parancsolja, akkor vamzerkodni fognak. Ez azt jelenti, hogy terjeszteni fognak valakiről valamilyen valótlan dolgot, amivel ki tudnak tolni a másikkal. Ha a gang ezt akarja, akkor az őröknek is továbbadják. A gangesedés egy viszonylag új jelenség a magyar börtönökben, úgy 10-15 éve létezik, Amerikában már a hatvanas évek óta vannak gangek a börtönökben.
Milyen a rabok és a börtönőrök viszonya?
A rabok és a börtönőrök két különböző társadalomhoz tartoznak a börtönben, bár mindketten ismerik egymás szabályait és törvényeit. Nem jó szó, hogy ellenségek, de mindenképpen szembenálló felek. Vannak dolgok, amelyeket nem tudnak az őrök betiltani, ilyen például a kábítószer. Törvényszerű, hogy a börtön falain belül vannak drogok: kristály, biofű, dizájner drogok, és régebben nagyon divatos volt a Rivotril is, ami egy nyugtató. Általában a csomagokban kerülnek be ezek a cuccok, és ha nagyon-nagyon akarnák, akkor észrevennék az őrök. A személyzet is becsempészheti ezeket, pénzért, de erről csak nagyon óvatosan beszéljünk, mert ez nagyon súlyos vád.
Miért hunynak szemet az őrök a drog fölött?
Egy bizonyos szintig azért engedik, mert különben börtönlázadás lenne. Ameddig nincs balhé, addig nincs kutatás sem, így aztán közös érdek a nyugalom megőrzése. Nem a magyar börtönöket szidom ezzel, nagyon távol áll tőlem, hogy ilyet tegyek. Klasszikusnak mondható nemzetközi, globális és szisztematikus jelenségeket feltáró kutatási eredményekre hivatkozom most, hogy csak egy példát említsek: Anthony L. Guenther a hetvenes években Amerikában kimutatta, hogy a tiltott tárgyak milyen szerepet játszanak a börtönökben, és nagyon hasonló következtetésekre jutott, mint én. Guenther munkásságáról rendszeresen szoktam az egyetemi előadásaimon beszélni. Azt szoktam mondani, hogy ha a drogot nem engednék be, akkor a börtön összeomlana, mert a drog a téglák között a malter, ami összetartja az egészet. Ha nem lenne, az mindkét csoportnak, az őröknek és a raboknak is rossz lenne. Ezért is lenne nagyon fontos a börtönökben kábítószerügyi ártalomcsökkentési programokat indítani.
Kiket sanyargatnak a rabok?
Elsősorban a gyengéket bántják, és ahogyan az állatvilágban is az erősebb marad fenn, a börtönben is ez a szabály. Abban az esetben, ha “hajlandó” arra, hogy a homoszexuális aktusokat elviselje, akkor maradhat, és akkor köcsög lesz belőle. A gyengének az is növeli az esélyeit, ha jól rajzol, és meg tudja tanulni a tetoválást. Vagy ha aranyos gyerekfigurákat rajzol, például Micimackót, akkor ő fogja a rabok gyerekeinek a leveleibe ezt belerajzolni. Ha a gyenge rab értelmiségi, és jól ír, jól fogalmaz, akkor ő fogja az összes kérvényt, beadványt elkészíteni, amitől értékessé válik, és nem bántják, mert szükségük van rá. Odabent farkastörvények uralkodnak, és ha nem tartanak hasznosnak valamiben, akkor felfalnak. Már az érkezéskor felmérik a friss húst, és ha gyenge, akkor a fentieken kívül még egy mentsvára lehet: ha gazdag a családja. Akkor mindenfélét megvetetnek vele, és amíg teljesíti a kívánságokat, addig nem bántják.
Létezik az érinthetetlenek kasztja odabent?
Persze, ők a nagymenők, őket tisztelik, igazából ők az egyetlenek, akik jól élnek a börtönben. Ők ugyanúgy élnek tovább, mint korábban kint. A haverjaik között vannak, akik mindent megszereznek, mindenki igyekszik a kedvükben járni. Ők változnak meg a legkevésbé a börtönben, nem torzulnak.
Egyszer azt nyilatkoztad, hogy a börtönben jelen van a szexizmus és a rasszizmus is…
Nézd, én úgy gondolom – és ezt elég sok szakember is hasonlóan látja –, hogy nem lehet hosszú éveken keresztül érintés, testi gyöngédség nélkül kibírni, mert abba beleőrülsz. Egy férfibörtönben, ahol hosszú éveken keresztül élnek összezárva az emberek, ez elkerülhetetlen. Vannak olyan elítéltek is, akik azzal alázzák meg a rabtársukat, hogy kajakra meghúzzák. Ez egy létező szleng a börtönben, azt jelenti, hogy nagyon durva anális behatolással bántja és alázza meg, aminek aztán híre megy. A kajakra a megalázás eszköze, és ezek a férfiak, akik ezt csinálják, nem vallják magukat melegnek, sőt sokszor homofóbok, mégis gyakran több anális aktust tudnak maguk mögött, mint a vállaltan homoszexuálisok. Ez egyébként nagyon érdekes jelenség, amit tudtommal nem kutatnak. Hogy a női börtönben mindez hogyan zajlik, azt nem tudom pontosan, ott ugyanis soha nem dolgoztam. De a leszbikus kapcsolatok ott is jellemzőek lehetnek, miközben a nők elférfiasodnak, mert ott is keménynek kell lenni, annak a világnak is hasonlóak a szabályai.
Hogyan torzul a rabok személyisége a börtönben töltött évek alatt?
A tényleges életfogytiglan esetén ma Magyarországon 40 év után kell elindítani a kegyelmi eljárást. Ennyit biztosan le kell töltenie annak, aki tényleges életfogytiglant kap, de nemrégen született egy elmarasztaló döntés hazánk ellen Strasbourgban, az Emberi Jogok Európai Bíróságán, és hallok olyan hangokat, hogy a 40 évet levinnék 25-re. Szerintem a 25 is brutálisan sok. Ha valaki 15 évet börtönben tölt vagy 10-et, annak annyira torzul a személyisége, hogy képtelen lesz visszailleszkedni a társadalomba. Szerintem ez semmiképpen nem megoldás. Egyébként örömmel jegyzem meg, hogy a magyar büntetés-végrehajtás fejlődik, kriminológiai és börtönprofilt készítenek az elítéltekről. Ez jó dolog, és már régóta működik a nyugat-európai börtönökben. Németországban, Hannoverben alkalmam volt megfigyelni egy hatékonyan működő hasonló rendszert, amit negyven éve vezettek be. Ott teljesen máshogyan működik a börtön, és máshogy áll a társadalom a börtönökhöz, valamint a szabadult rabokhoz. Meggyőződésem, hogy ez közvetetten a profilozásnak is köszönhető.
Az őrök is a börtönben élnek. Velük mi a helyzet?
A rabok természete és összetétele bevonzza az őrök csoportját. Hasonlóképpen működnek, saját szabályaik vannak, de a személyiségük ugyanúgy torzul, mint a raboké. Iszonyatosan keveset keresnek, bár most egy kicsit megemelték a fizetésüket, és ez biztosan hoz némi színvonalemelkedést. Börtönőr bárki lehet, még akár te is, ha elvégzed a megfelelő tanfolyamot, és egyenruhát húzol. Gyorsan megtanulod majd, hogy milyen dolgok felett kell szemet hunyni, és mik az őrök játékszabályai. A nők a börtönök világában csak alárendelt szerepet játszhatnak, és meg kell keményedniük, mert különben nem tudják elviselni a folyamatos megalázásokat. Beszólások, füttyögések, rajzok – ilyenekre gondolok. Sírni nem szabad, mert akkor örökre gyengének könyvelnek el. Például, ha egy női alkalmazottat vagy egy pszichológusnőt meghat egy elítélt története, és elsírja magát, akkor vége az ázsiójának, már ha volt egyáltalán. A nők vagy összeroppannak, vagy nagyon bekeményítenek, és akkor elfogadják őket. Jellemzően a nők a papírmunkát végzik, vagy reintegrációs tisztek, akiknek sajnos kevesebb a fizetésük.
Van fogalmad arról, hogy mi történik a zárkán belül?
Csak tippjeim vannak, azt ugyanis nem látjuk, nem tudjuk, és többnyire titok marad. Biztos, hogy gyakran előfordul orális vagy anális szexre való kényszerítés. Implicit módon persze kiderülhetnek ezek a dolgok is: ciccegéssel, beszólásokkal hozzák egymás tudomására, hogy mi történt. Ha érted a nyelvüket, akkor rájöhetsz dolgokra. A szexre kényszerítés megelőzésének egyetlen módja az egyszemélyes zárka lenne, de erre semmi esély, a magyar börtönök ugyanis túlzsúfoltak. Durvább inzultusok is vannak, például amikor megbüntetnek valakit; előfordult már, hogy egy darabot kivágtak az egyik rab lábából. Azok, akikre ennyire rászállnak, nem bírják sokáig, és megtalálják a módját, hogy kiszálljanak a verkliből.
Öngyilkosságot követnek el?
Igen, sajnos előfordulhat. Ezer módszer van mindennek a kijátszására. A lepedőjét szalagokra tépi, összefonja, és a partvis nyeléből hajlít egy akasztó szerű valamit, amit be lehet feszíteni a rácsok közé és arra akasztja fel magát. Nehéz kivédeni az ilyen eseteket, mert a rabok pontosan tudják, hogy mikor van 4-5 percük, amikor a körletfelügyelő nem kerül elő.
Történnek jó dolgok is a börtönben?
Hát, én például a börtönben tanultam meg angolul, mert egy tanzániai elítélttel, egy drogcsempésszel angolos kiejtéssel beszéltem úgy, hogy valójában németül mondtam el neki a dolgokat, de hamar ráéreztem az angolra, és arra ébredetem rá, hogy angolul beszélek. Ez például jó. Szokott cigit adni az őr a rabnak, és fordítva is. A cigi nagy érték, fontos kereskedőeszköz odabent. Vagy előfordulhat, hogy a rab ad kávét az őrnek. Ezzel vigyázni kell, mert az őr nem válhat a rabhálózat részévé, vagyis túl jóban sem lehetnek. Nehéz helyzetben vannak a börtönőrök, mert a rabok nagyon meg tudják keseríteni az életüket, és fordítva is igaz ez. A börtönön belül vannak olyan területek, ahol nincsenek kamerák, és itt rendezik el az ügyes-bajos dolgaikat, sokszor nem megengedhető módon. Hangsúlyozom, hogy konkrét dolgokról nincsen tudomásom, nem vádaskodom.
Előfordulhat, hogy egy őr megver egy rabot?
Sajnos, igen. Amikor pedig az őr hazamegy, és esetleg elmegy bulizni a barátaival, az ital hatására kikotyogja, hogy mik történnek odabenn, mert muszáj, mert a lelkiismerete nem bírja, és így egy idő után a felesége, a barátnője rájön. Akkor már otthon is szégyenkezik. Amikor még a börtönben dolgoztam, láttam egy verekedést a rabok és az őrök között, és az egyik elítélt komolyan megsérült. Én úgy láttam, hogy a börtönőr bántotta, de rajtam kívül mindenki másképp emlékezett. Csak ezt tudtam ismételni, hiszen ezt láttam, de az ügy végül úgy zárult le, hogy tévedek, és a többiek mondanak igazat. Bent a csapatok megvédik egymást, és valahová tartozni kell, mert különben véged van. Vagy őr vagy, vagy rab, de akkor falazni kell a társaidnak. Ez persze más szakmáknál is így van… Aztán ott van az a rengeteg ajtó: nagyon nehéz kinyitni, gyakran két kéz kell hozzá, és sokan még lábbal is rásegítenek, amitől aztán hatalmasat csattan, ez például remek eszköz: éjszaka 5-6 alkalommal kinyitja valaki így az ajtót, és tuti, hogy a körletben minden rab felébred. Egyszerű módszer, nincs fizikai erőszak, mégis hatásos. Vagy bevisznek egy kutyát a körletbe: a romák és a muzulmánok tisztátalan állatnak tartják, a muszlimok nem képesek elviselni, és ha egy kutya árnyéka vetül az ételre, akkor inkább nem esznek, sőt, még a kutyaugatást sem bírják. Aztán ott vannak a hippisek, vagyis a zárkaellenőrzések. Ilyenkor lehet normálisan ellenőrizni, és lehet állat módjára is, mindent kiborogatva, szétdobálva. Persze, ugyanez megvan az őrök között is: például a legfiatalabb, legtapasztalatlanabb motoz, mert ez nem egy kellemes munka, arról nem is beszélve, hogy baleset is történhet: ha mondjuk a labdaüzemből jönnek vissza a rabok, akkor elrejthetnek egy–két tűt, és a motozásnál biztosan belenyúlsz.
Hogy viselkednek azok a rabok, akik hamarosan szabadulnak?
Félnek, és erre van is okuk. Például bármikor belerángathatják őket egy balhéba, pusztán irigységből, hogy ne mehessen ki. Ettől is félnek, de a kinti élettől is: kapnak-e munkát, lesz-e hol lakniuk, találnak-e párt maguknak. A fiatalokból gyakran visszaesők lesznek, mert a börtön előtt nem tanultak meg kint élni, és a cellában töltik az éveik nagy részét. A középkorúak megfontoltabban viselkednek, ha van családjuk, rokonuk, mert velük is törődniük kell, és ők jobban igyekeznek, hogy ne kerüljenek vissza.
A rasszizmus jellemző a börtönökre?
Igen, a legtöbb börtönben szélsőséges nézeteket vallanak egyes rabok, az asztalokra, zárkajtókra vagy csak a falakra horogkereszteket rajzolnak. Nehezen lehetne tagadni, hogy az őrök között is léteznek ilyen beállítottságú személyek. A rendszer egyébként elindult egy sokkal jobb irányba, és nagyon bízom abban, hogy igazi változás jön, talán a magasabb börtönőri fizetés valamilyen garanciát fog jelenteni.
Mikor érezted azt, hogy már nem tesz jót neked a benti munka?
Kopaszra borotváltam a fejem, és kigyúrtam magam. A mai napig nem tudom eldönteni, hogy az őrökre vagy a rabokra akartam hasonlítani. Megijedtem ettől. Nem voltam alkalmas arra, hogy abban a világban éljek, mert a kegyetlenség minden formája taszít. Nagyon könnyű ezt mondani, tudom. Én eljöttem, elmenekültem, nem harcoltam tovább. Aki valaha bármilyen erőszak vagy hosszan tartó abúzus áldozata volt, vagy lehúzott mondjuk öt évet a körleten börtönőrként, az nagyon jól tudja, hogy miről beszélek. A szó helyett az íráshoz folyamodtam. Más munkát találtam a büntetés-végrehajtásnál. Nem tudom viszont elfelejteni a benti dolgokat, ezért kezdtem írni a börtönblogot. Ki kellett írni a traumákat magamból, és eddig még nem is sikerült teljesen. A börtönnel kapcsolatban nagyon kell vigyázni, hogy mit mondok, mert könnyen félre lehet érteni. Nem akarom bántani sem az őröket, sem a rabokat, hanem fel akarom hívni a figyelmet egy olyan jelenségre, amiről szerintem keveset beszélünk, mert félünk és szégyenkezünk. Ez az igazság.
/a dőlt betűvel szedett szavak a börtönszleng kifejezései/
Életrajz:
Még több a börtönökről:
- “Végre úgy éreztük, újra élünk!” – börtönszínházi találkozón jártunk
- Így néznek ki a világ börtönei belülről – fotók
- Kómában egy rab, akit megvertek a börtönőrök