A történet röviden annyi, hogy Bassanio (Telekes Péter) kölcsönkér legjobb barátjától, Antoniótól (Stohl András) egy nagyobb összeget, hogy elutazhasson Belmontba, és megkérhesse a szép és gazdag Portia (Bach Kata) kezét. Mivel Antoniónak éppen nincs ennyi pénze, mert minden hajója tele rakományokkal kihajózott, ezért Shylocktól (Kern András), a zsidó uzsorástól kérnek kölcsön.
Ő azonban csak azzal a feltétellel kölcsönöz Antoniónak, hogyha nem tudja időben visszaadni a pénzt, akkor kivághat egy font húst a kalmár testéből cserébe. Mivel senki sem hisz abban, hogy a gazdag Antonio nem fizet időben, így könnyedén aláírják a szerződést. Közben Bassanio egyik barátja, Lorenzo (Józan László) beleszeret Shylock lányába, és megszökteti őt, ezért az apa egyre dühösebb Antonióra, a velencei kalmárra. Mielőtt az összes poént lelőném, abbahagyom a történet leírását, inkább az előadásról beszélnék.
Öten mentünk el megnézni a darabot, és mindnyájan remekül szórakoztunk. Bár az előadás első két percében kicsit megijedtem, amikor a baráti társaság maszkokban bevonult, hogy valami nehezen emészthető, túl modern darab következik, de “csalódtam”, mert modern volt, de csöppet sem nehezen emészthető. Kifejezetten élvezetes volt, fordulatos, és a poénok ültek.
Stohl Andrást még nem nagyon láttam rosszul játszani, szerintem ő egy kifejezetten jó színész, aki nemcsak filmben, de a színpadon is remekül megállja a helyét. A szereplők mind mai ruhát hordanak, de ez csöppet sem zavart minket, sőt az “öltözködési gegek” is remekül átjöttek. Kern András isteni volt a zsörtölődő, zsugori uzsorás szerepében, a vállán vitte végig a darabot, de mindnyájunknak tetszett Telekes Péter is, Bassanio szerepében.
Jó volt a felvonások elején az élő zene, mostanában a Pesti Színházban erre különösen nagy hangsúlyt fektetnek, és jól beillesztik a darabba a zenészeket, ami külön öröm.
Tűzrőlpattantak a női szereplők, akik simán átrázzák a tárgyaláson a férjeiket, hiszen senki sem ismeri fel a feleségét a tárgyalóteremben, fiúruhában és béna álszakállal, és csak nehezen esik le a férjeknek, hogy ők oldották meg az igazi konfliktust, persze fifikás női aggyal.
A társaságunknak kifejezetten vidám perceket szerzett Bassanio szolgája, Leonardo (Adányi Alex), aki a teljes előadás alatt tátott szájjal állt, ami nem kis teljesítmény. Bár egyetlen szó szerep sem jutott neki, ennek ellenére a közönség nagy része jól szórakozott a figuráján, mert tényleg nem csukta be a száját a színpadon, ami nem kis feladat! Talán egyetlen dolog volt, ami közel a színpadhoz egy kicsit kellemetlennek tűnt: amikor Józan László egy robogóval rabolta el szíve hölgyét, akkor a kipufogógáz miatt egy kicsit nehéz volt egy ideig levegőt venni, de valószínűleg a hátsó sorokban ez nem okozott fennakadást, a robogós poén pedig jól illett a darab hangulatába.
