“Szén-monoxid-mérgezéssel kerültünk kórházba, fogalmam sem volt, mi lehet a baj, mikor hirtelen rosszul lett a 9 éves lányom. Mindig makkegészséges volt, egyik pillanatról a másikra elájult, hányt, görcsölt. Nagyon megijedtem, mert nem értettem a dolgot, de láttam, hogy nagy a baj, mentőt hívtam. Már az én fejem is fájt, azt hittem az idegességtől. A fiam is otthon volt, neki nem voltak tünetei, új házban lakunk, a falon ott lóg a szén-monoxid-riasztó, eszembe sem jutott erre gyanakodni. Közben hazaért a férjem, vártuk a mentőket, akik nem találták sötétben a házszámot, ezért az utcánkban sétáltak és dohányoztak. A férjem invitálta be őket, és amint beléptek, az ő oldalukra erősített szén-monoxid-riasztó kezdett jelezni. Mikor rájöttünk, hogy mi visít, akkor azonnal ablakot nyitottunk, de a mentősök nem akartak bejönni a házba. Nagy nehezen kikönyörögtem, hogy segítsenek lehozni az ájult gyereket az emeletről, mert nekem nem megy, nem bírom el. Az előszobában az egyik mentős leejtette a gyereket a kőre… Azt hiszem, a mentősök nem voltak a helyzet magaslatán, és még finoman fogalmazok. Ahogy kivitték a lányomat a friss levegőre, sokkal jobban lett, a mentőben magához tért. A kórházban kiderült, hogy a fiam szén-monoxid-szintje is nagyon magas, tiszta oxigént kaptak, maszkon keresztül, majd azt mondta az a fiatal doktornő, aki ügyelt, hogy sajnos engem nem láthat itt el, mert ez egy gyerekkórház, menjek át a mentősökkel egy másik kórházba. Mivel nem akartam a gyerekeket otthagyni, nem mentem, csak egy órával később, amikor beért az apjuk is a kórházba.
Én is rosszul voltam, utána egy hétig fájt a fejem, hívtam egy taxit és egy felnőtt toxikológiai osztályon két órán keresztül tiszta oxigént kaptam, majd visszamentem a gyerekekhez. Őszintén szólva, máig nem értem, hogy miért nem kaphattam egy oxigénmaszkot a gyerekosztályon. Ez pusztán emberség kérdése, úgy gondolom. Ágy sem járt nekem a kórteremben, ezért a lányommal egy ágyban töltöttem az éjszakát. Mellettünk egy anyuka azt mesélte, hogy ők már tíz napja éjszakáznak a gyerekük ágya mellett a földön, felváltva: egyik éjjel a férje, másik éjjel ő alszik bent egy szivacson. Nagyon örültem, hogy csak két napot kellett ott töltenünk, és az sem volt jó! A reggeli kevés volt a gyerekeknek, én nem is kaptam, úgyhogy kimentem venni, a zuhanyzó, a vécé szörnyű volt… Az orvosokból úgy kellett kihúzni minden szót, maguktól nem mondtak semmit. És még így is örülhetek, mert ha a kicsi nem lett volna rosszul este, akkor az egész család lefekszik aludni, és reggel senki nem ébred fel” – mesélte egy kétgyerekes anyuka.
- 30 százalék alatt: fejfájás, szédülés, émelygés jelentkezhet.
- 30 és 40 százalék között: fáradtság, zavarodottság a jellemző tünet.
- 40 és 60 százalék között: eszméletvesztés, alacsony vérnyomás (hipotónia).
- 60 százalék felett: oxigénhiány miatt halál követezik be.
A kazán hibátlan, a szagelszívó volt a felelős
“A házba azonnal jött egy szerelő, aki megállapította, hogy a kazán hibátlan, viszont a szagelszívó egy nagy széllökés miatt hosszú órákra bekapcsolt, és a szagelszívó és a kazán együtt, egy légtérben nem működhet egyszerre, ugyanis kiszívja a kazánból a szén-monoxidot. A szagelszívó olyan falba betolós fajta, ami a kihúzásra kezd működni, a betolásnál pedig abbahagyja, de mivel ki van vezetve a falon keresztül a szellőzője, ezért mozdulhatott meg annyira, hogy elindult. A szén-monoxid-riasztóról pedig kiderült, hogy nagyon sok fajta létezik, a legtöbb megbízhatatlan, ezért azonnal beszereztünk egyet a legjobbnak titulált típusból. A kórházban az orvos alátámasztotta, hogy gyakran az elszívóberendezés lehet a ludas ilyen esetekben. Utólag kiderült, hogy a házunk építtetője sem tudott erről. Azóta a konyha és a kazán közötti ajtó mindig zárva van, bár az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy az elszívót nem is használom az eset óta.”