Makó Klaudia 17 éve foglalkozik a szexmunkások jogvédelmével, 2015-ben csatlakozott a Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesületéhez (Szexe) a jogsegély-szolgálati programjuk ügyvédjeként.
Az Abcúg vele készült interjújában hangsúlyozza, hogy meg kell különböztetni a szexmunkást a prostituálttól; előbbi kategóriába csak az tartozik, aki 18 évnél idősebb, és önkéntes elhatározásból végzi ezt a munkát, mindenki más prostituált. Makó elsősorban szexmunkások ügyeivel foglalkozik.
Mint mondja, nagyrészt szabálysértési ügyekkel találkozik, de kuncsaftjainak harmada családon belüli erőszak miatt keresi fel őt. Az pedig minden esetben igaz, hogy csak kevesen tudják végigvinni az ügyüket, mert nagyon gyakori, hogy a hatóságok nem együttműködők a szexmunkásokkal, kifejezetten megalázóan viselkednek velük, és a legtöbbször a lányokat hibáztatják azért, mert bántották őket. Kiemeli: sokszor vannak abból problémák, hogy a szexmunkások nem tudnak kivenni lakást munkavégzés céljából, mert a prostitúció elősegítése 2012 óta külön bűncselekménynek számít, és a tulajdonosok félnek, hogy a bérleti szerződéssel bűnrészesek lesznek. Ezért a legtöbb esetben a bérbeadóval nem közlik az érintettek, hogy mire használják majd a lakást.
A szabálysértések és a komolyabb ügyek esetében is az a baj Makó Klaudia szerint, hogy a szexmunkások a rendőrség részéről nem számíthatnak védelemre. “Inkább azt mondják neki, ne tegyél feljelentést, hisz te csak egy kurva vagy. Vagy azt, hogy majd téged fogunk lecsukni, mert illegális, amit csinálsz, holott tudniuk kellene, hogy nem az” – fejti ki.
Szerinte az is gond, hogy még mindig nem jelölték ki a türelmi zónákat, ezért hiába dolgoznak a lányok nem tiltott területen (tehát nem főutak mentén és mondjuk nem iskolák közelében), mégis gyakran beviszik, előállítják őket.
Sokszor napokig bent tartják az ügyvéd ügyfeleit úgy, hogy közben a gyerek meg otthon vár. Makó Klaudia hangsúlyozza, hogy minden második magyar szexmunkásnak gyereke van, a párkapcsolatában pedig ilyenkor támogatásra nem számíthat, mert rettentően ritka, hogy valakinek ilyen munka mellett jó kapcsolata legyen.
Inkább az a jellemző, hogy családon, kapcsolaton belül bántalmazzák a szexmunkásokat. Bár ilyenkor rendőrséghez kellene fordulni, de mivel a hatóságok szinte mindig az áldozat hibáztatásával együtt oldják meg az ügyet, a bántalmazott nők sokszor inkább hagyják a jogi utat, vagy menet közben feladják a küzdést. Makó Klaudia szerint ezen a helyzeten csak úgy lehetne javítani, ha végre kiállnának és elmondanák, hogy “a hatóságok dolga az, hogy bajba jutott embereken segítsenek. Azért, mert valaki szexmunkás, még nem lehet elítélni, nem mondhatod, hogy ő egy kurva.”