Nem sokkal halála előtt a kórház már közölte, hogy Liu Hsziao-po több szerve, a veséje, a tüdeje, a mája is felmondta a szolgálatot, és vérmérgezés is fellépett nála, családja pedig visszautasította, hogy mesterségesen lélegeztessék, s így tartsák életben.
A csütörtöki közlemény szerint, amelyet a senjangi helyhatóság igazságügyi osztálya adott ki, több szervének leállását követően Liu életét nem sikerült megmenteni.
A 61 éves korában meghalt Liu 2010-ben nyerte el a Nobel-békedíjat, ami igencsak felbőszítette a pekingi kormányt. A Nobel-bizottság az emberi jogokért folytatott erőszakmentes küzdelmét ismerte el, de a kitüntetést soha nem vehette át, mivel ellenzéki tevékenységét a kommunista Kínában ellenforradalmi tevékenységnek, rendszerellenes felforgatásnak tekintették, s emiatt többször is börtönbe került. Legutóbb 2009-ben ítélték 11 év börtönre a Charta 08 című kiáltvány miatt, melyben másokkal együtt politikai változást, a jogállamiság és az emberi jogok érvényesülését sürgette Kínában. Börtönévei alatt feleségét, Liu Hsziát házi őrizetben tartották Pekingben.
Liu Hsziao-po csak súlyos betegsége miatt hagyhatta el a börtönt június végén. Felmerült a külföldi gyógykezelés lehetősége, de a kínai hatóságok úgy ítélték meg, állapota nem tette lehetővé, hogy máshova szállítsák. Nyugati kormányok felszólították Pekinget, hogy engedje el Liut, és biztosítsa neki a lehetőséget kezelése helyszínének megválasztására, de Peking erre nem volt hajlandó.
A Nobel-békedíj odaítéléséről döntő norvég bizottság vezetője kijelentette: felelősség terheli a kínai kormányt Liu Hsziao-po haláláért. Berit Reiss-Andersen szerint “nagyon aggasztó, hogy (a kínai vezetés) nem engedte, hogy az ellenzéki aktivista megfelelő orvosi kezelést kapjon, mielőtt még visszafordíthatatlanná vált a betegsége”. “Súlyos felelősség terheli a kínai kormányt Liu idő előtti haláláért” – közölte a bizottság elnöke csütörtökön a Reuters hírügynökséggel.
Az ENSZ emberi jogi főbiztosa mély sajnálatát fejezte ki Liu halála miatt. Zeid Raad al-Husszein úgy vélte, az emberi jogi mozgalom meghatározó alakját veszítette el, akinek tevékenysége továbbra is fontos ösztönzést jelent majd az emberi jogok védelmezőinek. Közleményében arra kérte a kínai hatóságokat: tegyék lehetővé, hogy Liu felesége elhagyhassa Kínát.
Az orvosok közlése szerint Liu állapota múlt héten kezdett rohamosan rosszabbodni, hétfőn került az intenzív osztályra. A kínai hatóságok által közölteket a hírügynökségek nem tudták más forrásból megerősíteni, mert Liu családtagjai is folyamatos megfigyelés alatt álltak, és tilos újságírókkal beszélniük. A kínai sajtó nem adhatott hírt az ellenzéki aktivista haláláról.
Egy német és egy amerikai orvos Liu és családja kérésére még szombaton felkereste a beteget, hogy felmérje egészségi állapotát és konzultáljon kezeléséről. Joseph M. Herman, a Texasi Egyetem rákközpontjának munkatársa, illetve Markus Büchler, a Heidelbergi Egyetem orvosa elismerően nyilatkoztak a kezelés minőségéről, amelyben Liut részesítették, és egyetértettek a diagnózissal is, bár a kínai hatóságokkal szemben ők úgy ítélték meg, hogy Liu szállítható állapotban volt. Mindkét külföldi orvos közölte, hogy intézményükben szívesen adnak helyet Liunak, de Peking elutasította a lehetőséget.
Liu Hsziao-po irodalomprofesszorként dolgozott, ösztöndíjas tudósként oslói, hawaii és New York-i egyetemeken is, majd 1989-ben épp a diáklázadás kirobbanásakor tért vissza Pekingbe, és a mozgalom egyik vezéralakjává vált.
A tüntetés elfojtását követően 20 hónapot töltött börtönben. Később, egy 1996-ban a közreműködésével kibocsátott, a szabad vallásgyakorlást, a sajtó- és szólásszabadságot, valamint a politikai pártok alapításának és a tüntetések szervezésének szabadságát követelő közlemény miatt három évet töltött átnevelő kényszermunkatáborban. 2003 és 2007 között a véleménynyilvánítás szabadságáért harcoló, s elsősorban írókat és költőket tömörítő PEN Club kínai szervezetének elnöki tisztségét töltötte be.
Az ellenzéki aktivista ez idő alatt számos esszét írt és publikált a Kínai Kommunista Pártról. 2009-ben “államellenes felforgatás” vádjával ítélték tizenegy év börtönre.