Malala Juszafzai élete

Ma lett 25 éves Malála Júszafzai, a történelem legfiatalabb Nobel-békedíjasa. A fiatal pakisztáni nő gyerekkora óta küzd a lányok tanuláshoz való jogáért és akkor került a világ figyelmének középpontjába, amikor 15 éves korában, bátor szerepvállalásáért a Talibán megpróbálta megölni. Közvetlen közelről lőttek rá egy kisbuszban és a golyók, bár megsértették, nem oltották ki sem az életét, sem elhivatottságát. Csodával határos módon túlélte a támadást és folytatta misszióját.

A G7 vezetőitől azt kérte nemrég, hogy az alacsony jövedelmű országoknak segítsenek a koronavírus okozta károk enyhítésében, hiszen internet és megfelelő infrastruktúra híján a vírus több millió lánytól vette el a tanulás lehetőségét.

Múlt hónapban Greta Thunberg svéd és Vanessa Nakate ugandai klímajogi aktivistával együtt a svéd parlament előtt kongatta meg a vészharangokat amiatt, hogy a klímaváltozással járó események milliók számára sodorják veszélybe az oktatáshoz való hozzáférést. Közben kering az közösségi médiában a Disney+-nak és a Marvel Studiosnak – kézzel írt – nyílt levele, amelyben Malála háláját fejezte ki, amiért a streemingszolgáltató Ms. Marvel című új sorozatában a főszereplő egy pakisztáni bevándorló családból származó fiatal nő.

Malála Júszafzai egy előadáson Cannes-ban, a Lumiere Színházban, 2022. június 23-án (Fotó: Eamonn M. McCormack/Getty Images for Cannes Lions)

Noha a támadás óta családjával Angliában él, Malála nem feledkezik meg a gyökereiről sem. Bár hazájába, a pakisztáni Szvát-völgyben, ma jobbak a körülmények, mint tíz éve, a szomszédos Afganisztánban az elmúlt időben sokat romlott a nők helyzete. 2021-ben ugyanis az Egyesült Államok két évtized után katonailag kivonult az országból és távozásukkal pillanatok alatt összeomlott az általuk létrehozott államszervezet és kormány.

A tálibok tavaly augusztus 15-én visszafoglalták Kabult és  visszatérésükkel a nők helyzete újra kritikussá vált az országban. A lányok lassan egy éve nem járhatnak középiskolába, a nők munkavállalása is bizonytalan. Katarban a Dohai Fórumon márciusban Malála arról beszélt, nem hisz benne, hogy ez az áldatlan állapot évekig eltarthat és azt javasolta, a nemzetközi közösség számára legyen a tilalom eltörlése az egyik feltétele annak, hogy elismerjék az afganisztáni tálib kormányt.

A misszió születése

Malála Júszafzai 1997-ben látta meg a napvilágot a pakisztáni Szvát-völgyben fekvő Míngora városában, pastu nemzetiségű, szunnita muszlim családba.  Sorsának alakulásában jelentős szerepet játszott apja, Zijáuddín Júszafzai költő és tanító. Már a név is, melyet a szülei adtak a kislánynak, mintha egészen rendkívüli életre predesztinálta volna. Malálát ugyanis egy 19 századi pastun hősi harcosról nevezték el, akit úgy is ismernek, mint az afgán Jeanne d’Arc-ot.

Zijáudín Júszafzai állítása szerint már jóval Malála születése előtt eldöntötte, hogy harcolni fog a nemek közti társadalmi egyenlőtlenségek ellen, melyeket anyja és öt lánytestvére sorsának alakulásán keresztül gyerekkorától kezdve megtapasztalt. Ezek közt szerepelt, hogy látta, családjának női tagjaival miként bántak alapból úgy, mintha kevesebbet érnének. Soha nem mehettek el hazulról kíséret nélkül, kevesebb és rosszabb minőségű ruhákat kaptak, étkezéseknél sohasem kerültek a tányérjaikra a legjobb falatok, és ami állítása szerint a leginkább bántotta, hogy ellentétben vele, lánytestvérei nem járhattak iskolába. Éppen ezért, amikor megházasodott, feleségével, Toor Pekai-jal abban állapodtak meg, hogy a saját családjukat az egyenlőség szellemében nevelik és gyerekeiknek, Malalának és két fiúknak (Khushal és Atal) ugyanazokat a lehetőségeket igyekeznek biztosítani.

Malála Júszafzai 12 évesen, peshawari otthonában, Pakisztánban (Fotó: Veronique de Viguerie/Getty Images)

Noha Zijáuddín Júszafzai és Malála is gyakran beszél arról, hogy kapcsolatuk lényege, hogy az apa soha nem fogta vissza lányát ambícióiban, tagadhatatlan, hogy a szülő saját ambíciói jelentős szerepet játszottak Malála életének alakulásában. A New York Times riportere, Adam B. Ellick több riportot is készített a családról még a támadás előtt. Ezek közül az egyikben Malála arról beszélt, hogy szeretett volna orvos lenni, de apja azt mondta neki, nem Malála, neked politikusnak kell lenned, pedig – tette hozzá – „én nem szeretem a politikát”.

„Melyikőtök Malála?”

Malála édesapja maga is egy igen jól ismert aktivista volt a régióban, aki szerette volna elérni, hogy a pakisztáni hadsereg bejöjjön a völgyben és elűzze a tálibokat, a kampányába lányát is bevonta. Afelől, hogy a tevékenysége veszélyes, sőt, akár életveszélyes is lehet, soha nem volt kétsége. Idealista volt és több ízben is arról beszélt, hogy mindenkinek egy meghatározott ideje van csak ezen a földön, és ha meg kell halni, ennél szebb célért nem is lehetne. Arra azonban, hogy a tálib nem őt, hanem Malálát veszi majd célba, nem gondolt, többek közt azért sem, mert a tálibok törzsi törvényei szerint tiltott a nők megölése.

Malála mindössze kilencéves volt, amikor az első beszédét tartotta az iskolában, melynek szövegét édesapja írta. Tizenegy volt, amikor először szólalt fel az ellen, hogy a tartományukban egyre nagyobb hatalomra szert tevő iszlám fundamentalista tálibok megtiltották, hogy a lányok is tanulhassanak.

A tálibok 2004 óta jelen voltak a Szvat-völgyben, a terület azonban 2008-ban került teljes mértékben a fennhatóságuk alá, és mikor megkaparintották a területet, azonnal bezárták a lányiskolákat, betiltották a zenét, a televíziót és korlátozták a nők jogait. Mint írta Malala: 

A lakosság három opció közül választhatott. Együttműködik az elnyomókkal, elmenekül, vagy vállalja a halált, de Malála egy negyedik utat választott. A fiatal lány tiltakozásul az interneten kampányolni kezdett a tálib intézkedések ellen. Gul Makar (Búzavirág) álnéven írta blogbejegyzéseit, amelyekben a fundamentalisták uralma alatti mindennapjairól számolt be. Írásai a BBC brit közszolgálati televízió honlapján is megjelentek és nagy nyilvánosságot kaptak.

A Szvát-völgyet fél év tálib uralom után visszafoglalta a pakisztáni hadsereg. Ekkor a fiatal lány életéről dokumentumfilm készült, számos nyilatkozatot adott és megkapta a civileknek adható legmagasabb pakisztáni kitüntetést. Malála nyílt szerepvállalása azonban nagy veszélyt hordozott magában. 

2012. október 9-én két tálib fegyveres megállította az őt szállító iskolabuszt egy katonai ellenőrzőpont közelében. Az akkor mindössze 15 éves Malála Júszafzait név szerint szólították. A halálra rémült, de rendkívül bátor utazótársai azt mondták, hogy nincs a buszon, ám a merénylők felismerték és többször rálőttek a lányra. A támadás során találat érte a fejét, a nyakát, a vállát és a leadott lövések másik két lányt is megsebesítettek. Malála azonban a csodával határos módon túlélte a támadást. Súlyos sérülései miatt helikopteren szállították kórházba, ahol életmentő műtéteket hajtottak végre rajta. Még Pakisztánban három beavatkozást végeztek el rajta, majd Angliába szállították, ahol folytatták a kezelését. Több mint egy héten keresztül volt kómában és a fél arca hosszú időn keresztül le volt bénulva.

Malala édesapjával és tesvéreivel egy Birmingham-i kórházban, a merénylet után (Fotó: Queen Elizabeth Hospital Birmingham via Getty Images)

A fiatal lány 2013 februárjában jelent meg először ismét a nyilvánosság előtt, és bejelentette: alapot hozott létre, amelynek célja, hogy minden lány, minden gyerek tanulhasson. A szervezet először Pakisztánban épített iskolákat lányok számára.

A 21. század ikonikus pillanatává vált, amikor Malála 2013. júliusban, 16. születésnapján talpig rózsaszínben a pódiumhoz lépett, hogy beszédet mondjon az ENSZ közgyűlése előtt.  Haját egy olyan fejkendő takarta el, mely a 2007-ben meggyilkolt pakisztáni ellenzéki vezető, Benazir Bhuttóé volt. Az egybegyűltek előtt a fiatal nő arról beszélt, hogy a terroristák azt hitték, meg tudják majd akadályozni abban, hogy megpróbálja elérni céljait, de tévedtek. A történtek mit sem változtattak az életén azt leszámítva, hogy a támadás nyomán meghalt benne a gyengeség, a félelem és a reménytelenség és helyükben erő és bátorság lépett.

 Mint fogalmazott,

Az elmúlt években nehéz olyan díjat mondani, amit Malála Júszafzai ne kapott volna meg, vagy olyan jelentős politikai vagy közéleti szereplőt találni, akivel ne találkozott volna. Könyvet írt saját és más, hasonló sorsú lányok életéről, dokumentumfilmek készültek róla, alapítványa, a Malala Fund pedig világszerte segít lányoknak bekerülni és bent maradni az iskolapadokban. 2021-ben a brit Vogue címlapján szerepelt és interjút közölt vele a lap és a magazinban olyan hírességek méltatták, mint Michelle Obama volt first lady vagy az Apple ügyvezetője, Tim Cook. 

Egyébként, noha a fiatal pakisztáni nő története közismert, magánéletét sohasem tette közkinccsé. Annyit lehet róla tudni, hogy 2020-ban politológiai, filozófiai és közgazdaságtani diplomát szerzett az Oxfordi Egyetemen és időközben megházasodott. Hozzáment Asser Malikhoz, a Pakisztáni Krikett-tanács menedzseréhez. Esküvőjéről szóló bejegyzése alatt többek közt Reese Witherspoon amerikai színésznő kívánt neki sok boldogságot.

Mikor Trevor Noah dél-afrikai stand-up komikus a műsorában azt kérdezte tőle 2019-ben, nem furcsa érzés-e, hogy kicsit mindenki úgy bánik vele, mintha egy szent, vagy istenség lenne, Malála azt válaszolta, hogy erről szó sincsen. Tanárai sohasem kivételeztek vele és az egyetemi felvételijén sem jött szóba a Nobel-békedíja. Ez igen valószínűtlen,  de van valami Malála stílusában, amitől mégis hihető. A fiatal nő, aki mindössze 17 éves volt, amikor a lányok tanuláshoz való jogáért folytatott küzdelemért a legmagasabb szinten elismerték, több ízben beszélt arról, hogy ő egyáltalán nem tartja magát különlegesnek és, ha a családja nincsen, ő sem lenne az a Malála, aki végül lett.

Arról is beszélt, hogy számára két mennyország létezik. Az egyik, amelyik reméli, hogy a halál után vár rá, a másik Szvát-völgy, mely kristálytiszta patakjaival és hegyeivel a legszebb hely számára a földön.  Malála először 2018-ban, hat évvel az őt ért merénylet után, szigorú biztonsági intézkedések mellett tért vissza Pakisztánba, de akkor is csupán látogatóba.