Elgondolkodtató, hogy sokkal több szó esik mindenhol – a magazinoktól a kocsmákig – a női vibrátorokról, mint a férfiaknak tervezett önkielégítő segédeszközökről, miközben köztudott, hogy a férfiak sokkal nagyobb arányban (értsd: kivétel nélkül) maszturbálnak rendszeresen.
Maradjunk csak a magazinoknál: míg a vibrátorokat bátran osztályozzák, ajánlgatják nőknek és pároknak, a férfijátékszerek többé-kevésbé tabunak számítanak. (Nyilván nem illenek bele a macsó, hódító férfi mint példakép imázsába.)
Az pláne elgondolkodtató, hogy technológiailag a fentiek ellenére sokkal, de sokkal előrébb tart az ipar, ha a férfiakat kell kiszolgálnia, mint ha a nőket. Itt most természetesen nem holmi anatómiailag pontos művaginákra gondolunk, hanem
mesterséges intelligenciával ellátott, nemcsak a konkrét aktusra, hanem az elő- és utójátékra is reagáló, élethű szexrobotokra.
Hogy mennyire gyorsan fejlődik a technológia – ami persze nem csoda, hiszen szexről van szó –, arról sokat elmond, hogy két éve még szenzációnak számított, hogy egy élethű baba előre felvett beszélgetéspaneleket produkált, egyszerű párbeszéd illúzióját keltve; ma pedig egészen összetetten, emberi stílusban, hangon és hangsúllyal reagálnak a feléjük közeledő férfira, sőt különböző, beállítható személyiségtípusok mentén “beszélgetnek” az emberrel. Ahogy a dolgok állnak, további egy-két év, és elhagyhatjuk az idézőjeleket.
Az pedig egyre kevésbé igaz, hogy a realisztikus szexrobot egy nagyon szűk – és gazdag – réteg perverziója lenne. A piac annyira fiatal, hogy még nincs nyilvános összesítés a példányszámokról és a bevételekről, de azt tudjuk, hogy az Abyss Creations nevű kaliforniai cég évente hatszáz robotot ad el világszerte; ez persze nem sok, de ha hozzávesszük, hogy egyre több cég van, a választék hatalmas, és gondolnak a nem túl gazdag vevőkre is, illetve, hogy egy tavalyi brit kutatás szerint
a fiatalok negyede simán kipróbálná, milyen egy robottal “randizni”,
lehet némi tippünk, mekkorára nő majd a kereslet hamarosan.
Ez persze önmagában is (legalább részben) ijesztő, főleg, hogy nem látjuk a társadalmi hatásait az egyre elfogadottabb és olcsóbb szexrobotoknak. Most pedig egy cég átlépett egy határt, ahonnan nem biztos, hogy van visszaút – azaz nagyjából ez az utolsó pillanat, hogy (akár jogilag) szabályozzák az ügyet. Kiadtak ugyanis egy ultramodern szexrabszolgát, amelynek választható személyiségtípusai közt megtalálható egy, amely konkrétan arról szól, hogy tulajdonosa megerőszakolja.
A TrueCompanion Roxxxy nevű robotja ettől függetlenül is figyelemre méltó, technológiailag mindenképpen. Nem egyszerű, megfelelő testüregekkel ellátott gumibabáról van szó: szájában, vaginájában és ánuszában érzékeny, összetett motorok gondoskodnak arról, hogy az illúzió tökéletes legyen. A tervezők gondoskodtak a testmelegről is: keringési rendszere és “szíve” is van, azaz egy finom szivattyú keringeti a vérhez hasonló állagú és hőmérsékletű folyadékot a testében.
A szóban forgó üzemmód a Frigid Farrah fantázianevet kapta, amely már hangzásra is gyanús. Ennek lényege, hogy a robot kézzel-lábbal (és persze szavakkal) hárítja tulajdonosa közeledését. Ahogy a gyártó diplomatikusan fogalmaz: Frigid Farrah “visszahúzódó, szégyenlős”, és “nem értékeli túlzottan”, amikor a “felhasználó megérinti intim zónáit”. Még hivatalosabban: “nem törekszik arra, hogy eljátssza a beleegyezést” az aktus előtt. A vállalat célja ezzel az, hogy “bárki kiélhesse a legtitkosabb szexuális fantáziáit“, ezek szerint még akkor is (bár ezt nem hangsúlyozzák), ha az a fantázia az erőszakról szól.
A másik problémás, bár a fentiekhez képest szinte szelíd üzemmódot Young Yokónak hívják, aki, ahogy neve sugallja, “oly fiatal, alig tizennyolc, és csak rád vár, hogy tanítsd”.
Roxxxy persze hamar a nemi erőszak kultúrájának “kabalafigurája” lett a feministák (értsd: a másik ember méltóságát és döntéshez való jogát tiszteletben tartó emberek) részéről. A New York Times például úgy mutatta be:
9995 dollárért a tiéd, bármikor megerőszakolhatod!
A TrueCompanion úgy tesz, mintha nem értené, mi a probléma. Egyik – meg nem nevezett – munkatársuk az Independentnek úgy nyilatkozott: Roxxyt nem programozták megerőszakolásra (pontosabban megerőszakolhatóságra – hiába, a groteszk téma groteszk szavakat szül), egyszerűen életszerűen viselkedik. “Te sem próbálod megcsókolni a nőt az első randi elején, nem? Farrah is csak szól, ha túl gyorsan mozdulsz rá, hogy még csak most találkoztatok” – fogalmazott, hozzátéve: egyébként sem tapasztalta, hogy a vásárlók erőszakra vágynának.
Az persze természetes, hogy egy cég megvédi saját termékét. Nem ők az egyetlenek azonban: kész kis mozgalom alakult a szexrobotok védelmében. Képviselői állítják, mindez nem hogy árt, hanem egyenesen jót tesz a társadalomnak, az agresszív, erőszakra hajlamos férfiak ugyanis így legalább nem hús-vér nőkön élik ki magukat. Mindent elmond például Shin Takagi The Atlanticnak adott nyilatkozata. Takagi tavaly
Trottla néven gyermektestű szexbábokat gyártó céget alapított.
Szerinte mindez a gyerekek védelmét szolgálja, hiszen a pedofilok kevésbé vadásznak majd rájuk, ha létezik nem büntetendő opció is. “Segítek az embereknek, hogy legálisan és etikusan kiélhessék vágyaikat. Nincs értelme elnyomott vágyakkal élni.”
Szerencsére ezen nemcsak a feministák, hanem a tudósok is fogják a fejüket. A Responsible Robotics szervezet friss jelentése például nem talált semmilyen arra utaló jelet, hogy robotokkal visszaszorítható lenne az erőszak (beleértve a pedofil aktusokat) és a prostitúció – sőt. Bár a témában reprezentatív mintányi megszólalót még névtelenül is nehéz összefogdosni, az adatok inkább arra utalnak, hogy a robotokon elkövetett “erőszak” még bátoríthatja is a használót, illetve azt az illúziót kelti, hogy az ilyesmi normális, megengedhető valódi emberekkel is. Arról nem is beszélve, hogy a megerőszakolás lényege a másik megalázása, a fölötte való uralkodás; ennek illúziója, bármilyen élethű is, nem elég. Ebben az értelemben a robot inkább gyakorlóterep, mint hasznos feszültséglevezető segédeszköz.