Donald Trump Joe Arpaio volt arizonai seriffnek, egyben régi támogatójának adta elnöki pályája első kegyelmét. A 85 éves korábbi rendőrfőnök 24 évig volt Maricopa megye seriffje, ám tavaly végül alulmaradt ellenfelével szemben.
Arpaio arról lett híres, vagy inkább hírhedt, hogy “Amerika legkeményebb seriffjének” nevezte magát, és az arizonai sivatagban különleges börtönöket hozott létre. A szögesdróttal körbevett “sátorvárosokban” a rabokat mindössze egy ponyva védte a sokszor akár a 45 fokot is meghaladó hőségtől, Arpaio emellett azonban további szadista szabályokkal igyekezett elérni, hogy a börtönnek a gondolata is kellően elrettentő legyen. “Saját koncentrációs táborom van, sátorvárosnak hívják” – viccelődött egyszer maga a seriff (az alábbi videón 0:30-tól), aki faji alapon is elkülönítette a rabokat.
Emellett letiltott mindenféle kényelmi szolgáltatást: nincs tévé, könyv, újság, az étkezés pedig mogyoróvajas, illetve párizsis kenyér volt, kivétel nélkül, mindenkinek. A rabok ruháját az amerikai börtönökben széles körben alkalmazott – messziről is jól látható – narancssárga helyett a régi időket idéző fekete-fehér csíkos egyenruhára cserélte, a közmunkára kivezényelt rabokat pedig egymáshoz láncolva vezettette ki a terepre, az élelmiszer-fejadagokat lecsökkentette, mivel úgy gondolta, napi három étkezés helyett elég lesz a bűnözőknek kettő is. Emellett a sót és a borsot is betiltotta, mivel úgy vélte, ez már kényelmi, élvezeti szolgáltatásnak minősülne.
Ezek a rendelkezések ugyan valóban rendkívül szigorúak, de nem törvényellenesek. Arpaio azonban a mexikói bevándorlókra is hasonló szigorral csapott le: rendszeresen razziákat tartott olyan helyeken, ahol a gyanúja szerint illegális bevándorlók dolgozhattak. Ha a gyanúsítottak nem tudtak megfelelő igazolványt felmutatni, már le is tartóztatták őket.
A 14 éves kora óta Arizonában élő Francisco Chairez a Washington Postnak írt beszámolójában mutatta be Arpaio börtöneinek működését, első kézből szerzett tapasztalatok alapján. A mexikói születésű férfi már egy amerikai gimnáziumban végezte a középiskolai tanulmányait, később pedig az Arizona State Universityn szerzett diplomát. Elmondása szerint Arpaio mexikóiakkal szembeni gyűlölete olyan mértékű volt, hogy több ismerőse a szomszédos Új-Mexikóba költözött, hogy elmeneküljön a seriff razziái elől.
Chairez három évvel ezelőtt ittas állapotban vezetve balesetet okozott, amiért egy év börtönre ítélték. Büntetését éppen Arpaio seriff egyik sátorvárosában kellett letöltenie.
“Közmunka-programra osztottak be, ami azt jelentette, hogy nappal kivittek minket dolgozni, este pedig vissza kellett térnünk a sátorvárosba” – írta a Washington Postban megjelent cikkében Chairez. “A börtön szabályai brutálisak és teljesen egyediek voltak. Arpaio gyűlöli az újságokat, ezért senki sem juthatott hozzá ilyesmihez. A közmunka-programosoknak az élelmiszert különböző, egyébként rendkívül túlárazott automatákból kellett megvásárolniuk. Mindenki más mogyoróvajas vagy párizsis kenyeret kapott, illetve valami meghatározhatatlan kinézetű, kartonpapír ízű masszát, amit a legszegényebb rabok ettek.
Közel 50 fok volt a sátrak alatt, hideg víz viszont nem volt, csak palackos víz, szintén automatákból, ezek azonban előbb-utóbb kifogytak. Sokan elájultak, volt, aki gutaütést kapott. Azon a nyáron legalább háromszor járt mentő a börtönben, de egy ember meg is halt az ágyában fekve.
“Lehűlni sem lehetett, mert a zuhanyokat tűzforróra állították. De télen talán még rosszabb volt, mert semmiféle fűtés sem volt, a vastag kabátokat és bélelt nadrágokat pedig tiltották, mert nem akarták, hogy a rabok kényelemben érezzék magukat. Ezért, amikor jött a hideg, magunknak kellett kitalálni, hogy mivel melegítsük magunkat. Az üres ásványvizes palackokat megtöltöttük a forró zuhanynál és műanyag zacskókban a lábunkra kötöztük. De még így is elképesztően hideg volt, iszonyatos fájdalmaim voltak egész télen.”
A keménykezű seriffet több alkalommal megpróbálták perbe fogni, többek között hatalommal való visszaélés, sikkasztás, szexuális zaklatási ügyek felderítésének mellőzése, a bevándorlási törvény illegális eszközökkel együtt való alkalmazása és választási csalás miatt. Végül tavaly júliusban bírósági határozatban tiltották meg neki, hogy rasszista indíttatásból, kifejezetten a mexikói származású – vagy annak tűnő – embereket vegzáljon, emellett kötelezték a hasonló alapon begyűjtött adatok megsemmisítésére.
Az éveken át húzódó ügynek – amelynek során többek között az amerikai igazságügyi minisztérium, a DoJ is “alkotmányellenes hatósági működéssel” vádolta Arpaiót – végül az lett a vége, hogy a fenti bírósági határozatnak ellenszegülő seriffet a “bíróság megvetésével” vádolták meg. Az ítéletet tavaly július 31-én mondta ki Susan Bolton bíró, aki bűnösnek találta Arpaiót, mivel a bírói álláspont szerint “szándékosan megsértette a bíróság határozatát” azáltal, hogy “nem gondoskodott róla, hogy beosztottjai is engedelmeskedjenek a határozatnak és nem akadályozta meg őket, hogy olyan személyeket vegyenek őrizetbe, akikkel szemben semmilyen bűnügyi vádat nem lehet megállapítani”. Azt, hogy a seriff milyen büntetést kap, idén októberben derült volna ki.
Trump közbelép
Ezt azonban már sosem fogjuk tudni, ugyanis augusztus 25-én Donald Trump a Twitteren jelentette be, hogy kegyelmet ad Joe Arpaiónak. A Fehér Ház közleményében az egykori seriffet a “kegyelemre érdemesnek” találták, aki több mint ötven éven át szolgálta az amerikai népet “megvédve a közt a bűn és az illegális bevándorlás veszélyeitől”.
A teljes képhez hozzá kell tenni, hogy Arpaio a fentiek mellett Donald Trump egyik legőszintébb és leghangosabb támogatója is volt. A 2012-es kampányban, amikor az egyik slágertéma a korábbi elnök, Barack Obama születési anyakönyvi kivonata volt – legalábbis az akkor még kevésbé komolyan vehető jelöltek között, Donald Trump kínosan hosszú ideig ragaszkodott hozzá, hogy szerinte az USA 44. elnöke nem amerikai születésű, Arpaio személyében pedig remek támogatóra talált. Az arizonai seriff ugyanis egy külön nyomozócsapatot küldött Hawaiira (Obama születési helye), hogy terhelő bizonyítékokat szerezzenek be a demokrata elnökről. Arpaio később rendszeres vendégévé vált Trump nagygyűléseinek, ahol a bevándorlás veszélyeiről szónokolt.
Nem csoda hát, hogy Trump rengeteg kritikát kapott a kegyelem miatt: a demokraták természetesen elítélték a döntést, de számos republikánus, illetve jogvédő szervezetek is csatlakoztak a tiltakozási hullámhoz, mondván, ezzel a lépéssel Trump az USA jogállamiságát degradálja, hiszen egy olyan embert mentesít a törvények következményei alól, aki hivatásával éppen a törvények betartásának szimbóluma kellene hogy legyen.
A republikánus Paul Ryan, az amerikai képviselőház elnöke, szóvivőjén keresztül üzent az elnöknek: “a házelnök nem ért egyet a döntéssel. A hatóságok képviselőinek különleges felelőssége, hogy tiszteletben tartsák mindenki jogait az Egyesült Államokban. Nem lenne szabad megengednünk, hogy bárki azt gondolja, ez a felelősség csökken a kegyelem után.”
Donald Trump a kritikák ellenére azt mondta, nincsenek kétségei azzal kapcsolatban, hogy jó döntést hozott-e.
“Fenntartom a kegyelmi döntésemet – mondta Trump még hétfőn, a Fehér Házban tartott sajtótájékoztató során. – Joe seriff egy hazafi, aki szereti ezt az országot, védi a határainkat, és egyébként rendkívül méltánytalanul bántak vele az Obama-kormány alatt.”
Eközben van, aki már azt találgatja, hogy a kegyelmi döntéssel Trump olyan vétséget követett-e el, amely alkalmas lehet az elnök elleni bizalmatlansági folyamat (impeachment) megkezdésére. Martin H. Redish, a Northwestern egyetem alkotmányjoggal foglalkozó professzorának a New York Timesba írt cikke szerint ugyanis a döntés az Egyesült Államok polgárait megillető alkotmányos jogokat aknázza alá, ezáltal fenyegeti az alkotmányos szabadságot, illetve támadja a bírói hatalmi ágat, és mint ilyen, kimerítheti a hatalommal való visszaélés fogalmát. Redish ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez egyelőre csak az ő szakmai véleménye, az impeachmenthez ennél több és szilárdabb bizonyítékra lesz szükség.