Mesébe illő a történetetek, hol ismerkedtetek meg pontosan?
A Vandorboy útitárskereső zárt Facebook-csoportban rakott ki Ákos egy hirdetést. Én Frankfurtban élek, vendéglátózom, ő pedig Rakamazon lakik, kamionozik, és Olaszországba jár legtöbbet dolgozni. Két hónapja szakítottak a barátnőjével, de Ákos már kifizette a görögországi nyaralást, ehhez szeretett volna maga mellé útitársat találni. Nem párkapcsolatot keresett, csak nem akart egyedül utazni, a haveri körében pedig mindenkinek van valakije, így esett a választása arra, hogy meghirdeti, hogy valaki csatlakozzon hozzá. Beleírta a hirdetésbe direkt, hogy nem szexpartnert vagy társat keres, hanem egy olyan lányt, akivel jól érezheti magát a nyaralás alatt.
Sokan támadták a hirdetésért, pedig ingyen utat kínált valakinek, csak a saját ellátásáért kellett volna fizetnie annak, aki elutazik vele. Mikor láttam a posztját és alatta a kommenteket, hogy milyen sokan bántják, ráírtam Messengeren. Nem azért, hogy jelentkezzek útitársnak, csak hogy megvigasztaljam, amiért ilyen negatív kommenteket kapott. Innentől kezdve nagyon sokat beszélgettünk, és három hét múlva mondta nekem, hogy a legszívesebben engem vinne el magával erre az útra.
Már a beszélgetés alatt érezted, hogy neked való férfi lenne?
Nem, akkor még nem gondoltam, hogy lehet majd köztünk valami, szimpatikus volt, jó volt vele beszélgetni, de akkor még ennyi volt csak bennem. Amikor Spanyolországba mentem augusztus elején a barátnőmmel, akkor kattant át a fejemben, hogy miért ne mehetnék el Ákossal nyaralni, úgyhogy írtam neki, hogy leszek az útitársa, ha még mindig szeretne elvinni magával. Addig 74 jelentkezője volt, de egyikükkel sem jutott dűlőre, és nem sikerült választania közülük, volt, aki a gyerekét is vinni akarta, másoknak pedig nem lett volna pénzük a saját költségeiket fedezni, amit Ákos nyilván nem akart átvállalni. Azt hiszem, akkor döntöttem el magamban, hogy vele akarok menni, amikor először beszéltünk videochaten, mert egyből megtetszettünk egymásnak. De amúgy teljes valónkban nem találkoztunk, csak akkor, amikor indultunk a közös nyaralásra.
Ez az egész akkor nagyon gyorsan történt.
Július elsején adta fel a hirdetést, augusztus 17-én találkoztunk, és indultunk 10 napra Görögországba. A vasútállomáson volt a találka, ott már tudtuk, hogy nekünk dolgunk van egymással. Az egész utat végigbeszélgettük, amíg kiértünk autóval Görögországba, ott aztán bemutatott a családjának és a barátainak, akik azonnal befogadtak, sőt a második napon a bátyja már azt mondta, hogy tuti én leszek a felesége, és költözzek hozzá Rakamazra. Érezték rajtam, hogy Ákosban maga az ember fogott meg, nem a pénztárcája vagy a menő autója.
Görögország felé az úton már tisztáztátok, hogy párkapcsolatot szeretnétek egymással?
Nem, még csak annyit beszéltünk meg, hogy épp úgy képzeltük el a másikat, mint a valóság, de azért adtunk még időt ismerkedésre magunknak. Közös volt a szobánk, de az első este csak aludtunk egymás mellett, pedig már mindketten tudtuk, hogy mi lesz ebből az találkozásból. Utána másnap egész nap együtt voltunk a családjával, csónakáztunk, motoroztunk, majd vacsora közben összeveszett az egyik felszolgálóval az étteremben. Amikor visszamentünk a szállásra, mondtam neki, hogy olyan elviselhetetlenül viselkedett, ebből kerekedett egy nagy beszélgetés a szállásunkon, aminek az lett a vége, hogy megcsókoltam. Később mesélte el, hogy szerelem volt első látásra számára is, amikor találkoztunk, csak nem akart kezdeményezni, mert nem akarta, hogy azt higgyem, egy párkapcsolat reményében írta ki a posztját a Vandorboyra. Ettől kezdve elválaszthatatlanok lettünk, éjjel-nappal együtt voltunk, nem volt egy másodpercünk külön.
Hogy oldjátok meg azóta a távolságot?
Sokat beszélgettünk a kocsiban hazafelé, hogy hogyan tovább, de egyelőre nem jutottunk közös nevezőre teljesen. Nem akarjuk, hogy csak egy szerelmi vakáció legyen, de a távolság veszélyes egy párkapcsolatban. Előre tudtuk, hogy ez benne van a pakliban, mondta is, hogy félt elvinni magával az utazásra, mert ha nagyon megszeret, akkor fájni fog a távollét utána, hogy én Frankfurtban dolgozom, ő pedig ingázik Olaszország és Rakamaz között. Augusztus 27-én értünk haza, és kibírhatatlan, hogy nem vagyunk együtt.
A végső célunk az, hogy kiköltözzünk egy éven belül Görögországba, ahol nyitnánk egy éttermet, ha kibírja a kapcsolatunk ezt a távolságot. Addig pedig azt tervezzük, hogy elmegyünk együtt decemberben majd Dubajba nyaralni, és május környékén már költöznénk is. Nekem nincs családom, amit hátrahagynék, hároméves koromban örökbe adtak, aztán 17 évesen, amikor megtudtam, akkor otthagytam a nevelőanyámat, nem volt túl jó kapcsolatunk, nem volt szép gyerekkorom vele, valószínűleg csak a pénz miatt fogadott örökbe, mert 18 éves koromban kapott utánam egy szép summát, azóta nem is nagyon tartom vele a kapcsolatot. Főleg, mióta kiköltöztem Frankfurtba. Mivel Ákos is és én is jól állunk anyagilag, így elég reális a közös cél, csak ez a pár hónap lesz nagyon nehéz egymás nélkül. Akárhogy is, de meg fogjuk oldani, hogy találkozzunk rendszeresen, és mivel ez nem olyan vészesen sok, belátható idő, ami előttünk áll, talán nem lesz vele gond.