Tegnap egy blogon láttam az alábbi képpárt. A szöveg a következő: mai 14 évesek és én, amikor 14 éves voltam. Az eredeti képeken a két lány arca nincs kitakarva, de léteznek a világon személyiségi jogok is.
A két fotó önmagáért beszél: a jobboldalin egy kislány látható, egy sima pólóban, virágos hajráffal. A baloldali képen pedig egy olyan lány, aki igyekszik megfelelni a médiából és a környezetből a nőkre nehezedő társadalmi elvárásoknak, a nyomásnak, hogy egy nő mindig legyen szép és kívánatos.
Könyörgöm, egy 14 éves kislányról beszélünk!
Az angol nyelvű blogon, ahol a fotót láttam, szomorú, de súlyosan pontos okfejtés is szerepelt a képek alatt. Mielőtt továbbmennék, ezt a pár mondatot szeretném magyarra fordítva az olvasó elé tárni, ennél pontosabban én sem tudnám megfogalmazni.
„Így néz ki a pedofilkultúra elterjedése – a kislányokat egyre fiatalabb és fiatalabb kortól különféle szépségrituálékra kényszerítik, hogy a pedofil és nőgyűlölő férfitekinteteket kiszolgálják.
Mindez a kapitalizmus és a nőgyűlölet kereszteződésében található – a szépségápolási és divattermékeket kortól függetlenül reklámozzák a nőknek, mindaddig, amíg ez bevételt termel, és kiszolgálja a férfiak tekintetét.
Így néz ki a pornó kultúrája – a pornó könnyű elérhetősége miatt a nőket előbb tekinti a világ szexuális tárgynak, mint emberi lénynek, ezért mindegy, milyen nőről van szó, mindig szexuálisan elérhetőnek kell lennie és olyannak, aki bármikor a férfiak kedvére tehet.”
Volna itt még egy fotó, ami a fenti blogposzttól néhány bekezdésnyire egy másik blogon jelent meg. Nem kezdeném boncolgatni, hogy mennyire ízléses vagy sem, azonban nem tudok szó nélkül elmenni amellett, hogy pontosan ugyanezzel a felirattal pontosan ugyanígy ellátott melegítőnadrágért elég felkeresni a magyar plázák csaknem bármelyikét.
Mi ezzel a gond? Csupán az, hogy míg ezen a képen egy felnőtt viseli a kérdéses nadrágot, addig a magyar bevásárlóközpontok divatáru-butikjaiban simán lehet kapni ugyanilyet, 4-6-8 éves gyerekekre szabott méretben. Ezen érdemes elgondolkodni egy picit, ugyanis ezek szerint egy olyan világban élünk, ahol az tök normális, hogy teszem azt egy hatéves kislány fenekén a JUICY felirat díszeleg, mindez csillivilli kamugyémántokból kirakva.
Milyen képet közvetít ez a fiatal lányok felé? Milyen elvárásokat fogalmaz meg velük szemben, ha már akkor túlszexualizált ruhákkal találkoznak, amikor még magát a fogalmat sem értik? Berreghetnék még egy sort a tévéből áradó erőszak-szex kombinációról, meg az egy szál semmiben twerkelő tinisztárokról, de minek.
Kell ennél erősebb példa?
Tinisztárok léteztek már 10-15-20 évvel ezelőtt is, az iskoláslány-miniszoknyában ábrándosan pillázó és a csípőjét szuggesztív módon tekergető Britney Spears például jövőre lesz két évtizede, hogy betört a slágerlisták világába. Ez azonban csak annyit jelent, hogy a pedofilkultúra, köszöni szépen már húsz évvel ezelőtt is abszolút jelen volt az életünkben. Ezt a hozzáállást és a már említett férfitekintetet lehet felelőssé tenni azért, hogy egy mai anyuka – aki valószínűleg az iskolai bulikon maga is a Hit me baby one more time-ra ropta – számára nem lesz felháborító, ha a 10-12-14 éves lánya aprócska miniszoknyában és pornósztárokat meghazudtoló sminkkel indul el otthonról. Természetesen tisztelet a kivételnek, de ez pontosan azért van, mert a cikk elején részletezett társadalmi nyomás nem csak a mai tiniket befolyásolja, hanem már generációk óta igyekszik erősíteni a férfiközpontú világ elvárásait.
A pedofil- és a pornókultúra mellett itt kell megemlítenünk a szexuális erőszak kultúráját (rape culture), azt a társadalmi koncepciót, amely legitimálja a nemi erőszakot. Ennek egyenes eredménye, hogy nemzeti sporttá válik az áldozathibáztatás. Ha egy nő ellen nemi erőszakot követnek el, újra és újra ijesztő méreteket öltenek az őt, az áldozatot minősíthetetlen stílusban gyalázó megnyilvánulások. „Biztos kurva volt és nem fizették ki”….”mit sír a ribanc, ahelyett, hogy örülne, amilyen ronda, úgysem nyúlna hozzá senki más” – ilyen és ehhez hasonló hozzászólások pörögnek a közösségi oldalakon, arccal-névvel, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Csoda-e, ha egy ilyen környezetben tucatjával nőnek fel olyan kislányok, akik egy idő után beépítik a gondolkodásukba, hogy ha szépek, csinosak és kívánatosak tudnak lenni a férfiak számára, akkor lesz csak lehetőségük bármit elérni az életben.
Harvey Weinsteint elsöpörte a nők haragja. A botrány hullámai pedig egyre csak dagadnak és egyre-másra buknak el a Weinsteinhez hasonló, önnön hatalmukat a férfitekintet szolgálatába állított nőkön kiélő szörnyek. Jó lenne, ha nem állna meg ennyinél a dolog. Ha végre beindulna egy olyan, tartós társadalmi változás, átalakulás, amely végre egyszer és mindenkorra kiirtja a világból a gyerekek szexualizálását, a pedofil- és pornókultúrát, és azt, hogy a nőkre sokan előbb tekintenek szexuális objektumként és csak másodsorban emberként.