Tegnap este tízkor kétségbeesetten dobott egy kupac lapot elém a gyerekem. Anya, segíts, nekem nem megy! – felkiáltással. És most a kitűnő tanuló, értelmes lányomról van szó, mert a fiamnál nem lepődnék meg ezen, ugyanis őt kicsit sem izgatja a suli. De nála igen. Ugyanis ő volt az, aki az első osztály harmadik napján kikérte magának, hogy segítsek a bepakolásban, és én boldogan oldalogtam el jó messzire. És így teszek már hét éve, ugyanis megoldja egyedül is a leckéit, néha rákérdezek, időnként noszogatom, meg aláírom a jegyeit, de nagyjából ennyi a közreműködésem a tanulmányaihoz, és ez rendben van is így, mert az ő dolga. Tudja, hogy segítek, ha kell, néha szoktunk németezni, de semmi több. Most azonban már napok óta a töritémazáróra készül, tegnap este viszont bedobta a törölközőt, mert nem találta a fogalmakat sem a tankönyvben, sem a Google-ben úgy, hogy számára érthető legyen.
Morogtam, de fogtam a kupacot, és nekiláttam. Aztán már dühöngtem, mert a leninizmust, a marxizmust, a géprombolást nem olyan egyszerű egy mondatban meghatározni, főleg egy 12 évesnek. Szerintem nem is most kellene erről tanulniuk, mert annyira távol áll ez tőlük, hogy elég lenne gimiben eljutni az 1900-as évek elejére, addigra érettebbek lennének erre. És a legnagyobb megdöbbenésemre tényleg nem voltak benne a könyvében a definíciók.
Órán sem írtátok le? – kérdeztem, de nemleges választ kaptam. A fiamnál gyanakodtam volna, hogy csak lusta volt jegyzetelni, de a lányomra ez igazán nem jellemző. Nekiláttam, és próbáltam gyorsan és világosan elmagyarázni a lényeget. 11 óra elmúlt, mire végeztünk, de akkor már esélyünk sem volt megtanulni a kigyűjtött fogalmakat. Ráadásul még azzal sem vádolhatom, hogy későn állt neki, mert a halom papíron jól látható volt, hogy dolgozott vele, nem is keveset. De vajon miért fogalommagyarázás a témazáró veleje? És miért olyan fogalmakat kell tudni, amelyek nem szerepelnek a könyvben és nem szerepelnek a füzetben sem? Illetve random közmondásokat miért kell megmagyarázni, anélkül, hogy tanulták volna, hogy ki és hol mondta?
Az egyéni munkát, a kutatást hasznosnak tartom, de akkor a válaszokat meg kell beszélni órán, helyre tenni azokat a dolgokat, amelyek nem teljesen világosak a gyerekeknek. És beágyazni nagyobb összefüggésekbe, hogy a szerencsétlen gyerek is lássa, értse, hogyan és miért fontos. Az ilyen típusú magoló tanulásnak semmi értelmét nem látom, ráadásul csak elveszi a gyerek (és a szülő) kedvét is a tanulástól. Aztán eszembe jutott Tibor bácsi, aki bajszos volt, és testes, nekem ő tanította a történelmet fölsőben. Olyan érdekes történeteket mesélt, hogy tátott szájjal hallgattuk, egy pisszenés sem volt az ő óráin. Mindenkinek kötelezően le kellett írnia az általa diktált vázlatot, és annyi elég is volt ahhoz, hogy alaposan tudd a történelmet. Óra elején mindig 3 gyerek felelt, ezt letudtuk 10 perc alatt, így aztán mindig készültünk is, hiszen előbb vagy utóbb fel kellett állni, és szóban is számot kellett adni a tudásunkról. Nem volt számítógép, viszont voltak használható tankönyvek, és olyan pedagógusok, akik nem röstellték elmondani a tananyagot, színesen, élvezhetően. Kedves Tibor bácsi, köszönöm neked, hogy rendesen tanítottál, bárcsak a lányomat is te okítanád, biztosan jobb sora lenne…