Édesanyám negyven évet dolgozott tanítónőként, nagyjából ugyanennyi ideig szervezett rendszeresen nyári táborokat. Ahogy szóba került minap a felelősség, eszébe jutott ez a történet. „Egy bányató mellé jártunk rendszeresen táborozni a gyerekekkel. A tó egyik partjára ki volt írva nagybetűkkel, hogy tilos fürdeni. Rekkenő hőség volt, elég sokáig tartott, mire odaértünk a táborhelytől. Ahogy elmentünk a tábla mellett, az egyik gyerek megkérdezte, hogy bemehetünk-e azon a részen fürdeni. Biztos, hogy nem, hiszen tilos, válaszoltam, és átsétáltunk a tó másik partjára, ahol már semmi nem tiltotta a fürdést. Nem sokkal azután, hogy bementünk a gyerekekkel, egyikük felkiáltott, hogy nagyon fáj a lába. Kimentünk vele a vízből, óriási vérző seb volt a lábszárán. Kiderült, hogy ahogy játszott, volt valami éles fémdarab a sekély víz alján, amire ráesett. Elláttuk a sebét, majd elvittük a közeli kórházba. Felhívtam a szüleit, borzasztóan rosszul éreztem magam a történtek miatt, de a szülők egyáltalán nem haragudtak. Bárkivel előfordul, mondták, ne aggódjak. Megkérdezték a gyereket, hogy eljöjjenek-e érte, de ő úgy döntött, hogy a tábor végéig marad.”
Anyukám esete jó példa arra, hogy balesetek akkor is előfordulnak, ha a legkörültekintőbben jár el a szervező. A baj az, hogy más balesetek elvben elkerülhetők lennének, ám a szervezők olykor mintha a legkevesebb energiát sem fektetnék a megelőzésbe. Egy ilyen eset jutott el tavaly az ombudsmanhoz, aki mostanra arra a következtetésre jutott, hogy a magánkezdeményezéseknél hiányoznak azok a garanciák, amelyek biztonságossá teszik a táborokat. Székely László szerint „nem elfogadható, hogy a táboroztatás alapvető, a gyermekek testi-lelki épségét garantáló feltételei teljes mértékben a profitorientált szolgáltatók mérlegelésére vannak bízva”.
Baleset és konyharuha
A biztos vizsgálatát egy édesanya kérte, akinek a gyermekét tavaly nyáron érte baleset egy táborban. A gyerek egy védőfelszerelés nélküli trambulint használt, amikor a fedetlen rugók közé csúszott, és súlyos lábsérülést szenvedett. Utána hosszú kórházi ellátásra szorult. A helyszínen nem volt egészségügyi felszerelés, a gyerek sebét egy konyharuhával kötözték be. A táboroztató felelősségét az anya hiába próbálta megállapíttatni a hatóságokkal. Amikor ugyanis a népegészségügyi hatóság ellenőrizte a trambulint, a védőfelszerelés már a helyszínen volt.
Úgy tűnik tehát, a felelősség nagy része egyelőre a szülőket terheli a táborok kiválasztásánál, de mik azok a szempontok, amiket mindenképp figyelembe kell venni? Egyáltalán hol és hogyan álljunk neki a táborkeresésnek?
Biztonsági öv és pihenés
A Felelős Szülők Iskolája alapítója, Tibenszky Moni Lisa szerint egy jó tábor ezekre a pillérekre épül: bizalom, fizikai és lelki biztonság, élmény és érték. „A tábor mint szolgáltatás ugyan piaci termék, de alapvetően a bizalomról szól. Igénybe vevője a gyermekünk, aki a legféltettebb kincsünk, ezért kell különös figyelemmel, felelősséggel lennünk a választásra – mondta el a NLCafénak Tibenszky Moni Lisa. – Az internet ugyan tele van csillogó hirdetésekkel, de ennél sokkal jobb, ha a saját köreinkből tájékozódunk. Elég lehet, ha ismerjük a táborvezetőt, vagy a barátok, szomszédok révén gyűjtünk referenciákat. Nagyon fontos, hogy ismerjük magát a helyszínt is. Vannak, akik nyílt napot tartanak, mások nyitottak a külön, személyes konzultációra. Ne legyünk szemérmesek, éljünk ezekkel a lehetőségekkel, függetlenül attól, hogy milyen korú a gyerekünk!”
Még magasabbra?! (Profimedia)
Tibenszky Moni Lisa szerint a fizikai biztonság mellett ugyanannyira fontos a gyerekek lelki biztonsága is, bár ez utóbbit nehezebb definiálni. „Arra, hogy van-e a buszban biztonsági öv, sokkal könnyebb rákérdezni, mint azt végiggondolni, hogy megfelelő-e a napirend a gyerekünknek, jut-e például elég idő a pihenésre, milyen szakképesítéssel rendelkeznek a táborban dolgozók, illetve hogy elegendő felnőttet foglalkoztatnak-e a szervezők. Azt is hamarabb eszünkbe jut megkérdezni, hogy van-e elsősegélycsomag, de legalább ennyire fontos tudnunk, hogy ért-e bárki az elsősegélynyújtáshoz” – említ egy-egy konkrét példát.
Papír vagy tapasztalat
A Táborfigyelő weboldal több mint ötven táborszervezővel dolgozta ki azt a közös szempontrendszerét, ami szintén sokat segíthet a tájékozódásban. „Igyekszünk előszűrni a táborokat. Azokba a táborokba, amiket nálunk találnak a szülők, magam is jó szívvel elküldeném a gyerekemet” – nyilatkozta az NLCafénak Tóth Béla ügyvezető.
A sokat emlegetett szakmai biztosítékokról azt mondja, előny lehet, ha valakinek van pedagógus végzettsége, ugyanakkor ez önmagában még semmire nem jelent garanciát, a tapasztalatok és a gyerekektől, családoktól kapott visszajelzések sokkal többet számítanak.
A Táborfigyelő csapata szerint ezek a szempontok határozzák meg a jó tábort:
1. Megállapodás, szerződés a szervezőkkel, avagy milyen jogi személy áll a tábor mögött?
2. Táborfelügyelők létszáma és személyisége
3. Tematika, alapprogram
4. Szabadidős programok
5. Korosztályi bontás
6. Szállás, alvás minősége
7. Étkezés színvonala
8. Kütyük, okos eszközök használatára vonatkozó policy a táborban.
(A biztonságos tábor kiválasztásának a Táborfigyelő szakemberei által összeállított szempontjai itt érhetők el részletesen.)
(A Felelős Szülők Iskolája tippjei és cikkei a táborválasztás szempontjairól itt érhetők el.)
A táborok minimum szakmai követelményének reformja ma egyelőre ott tart, hogy Székely László ombudsman megfontolásra javasolta az emberi erőforrások miniszterének a táborok feltételrendszerének komplex átvizsgálását, szabályozását.
A Felelős Szülők Iskolája szintén lobbizott amiatt, hogy a táboroknak nincs minőségbiztosítási rendszere. A Táborfigyelő jelenleg is egy hosszú távú, komplex táborminősítési rendszeren dolgozik. A szakma, illetve az alapjogainkért felelős ombudsman tehát nagyon is aktívan áll a kérdéshez.
Addig is, amíg kellően szigorítanak a jelenlegi szabályokon, marad a körültekintő kiválasztás, a gondos mérlegelés és a referenciák gyűjtögetése…