Nemrégiben két szerencsétlenül végződött kirándulásról is beszámoltunk: túrázás közben megcsúszott és szakadékba zuhant egy középkorú nő a solymári erdőben, kar- és fejsérülést szenvedett, kimentéséhez a tűzoltók speciális kötélpályát építettek. Egy öttagú család pedig a Székelykőn rekedt, mert letértek a kijelölt turistaösvényről, és elakadtak egy sziklán – a hegyimentőknek hat óra alatt sikerült lehozni őket.
Ugyan nem lehet elébe menni minden szerencsétlenségnek, de jó részüket – számos kellemetlenséggel együtt – meg lehet előzni. A túrázásnak is megvan a maga 10 parancsolata, melyet lelkes természetjárók saját tanácsokkal egészítenek ki – ezekből válogattunk.
Vigyázz! (Profimedia)
A távot nekünk kell teljesíteni
Körültekintően, az erőnlétünknek és egészségi állapotunknak megfelelően válasszunk úti célt és útvonalat, így elkerülhetjük, hogy veszélybe sodorjuk magunkat, vagy a kimerüléstől legyünk rosszul. Tervezéskor vegyük figyelembe a terep adottságait, a távolság és a nehézségi fok tekintetében tartsuk be a fokozatosság elvét. Érdemes a kijelölt turistautakon maradni– ezeken kisebb eséllyel tévedünk el, és a jelzéseket követve könnyen vissza lehet találni rajtuk. Egy térkép nem árthat: bármennyire nagyszerűek is a technológia vívmányai, nem szabad csak ezekre támaszkodni, mert tönkremehetnek, lemerülhetnek, és olyan helyen is járhatunk, ahol nincs térerő.
Ázunk, fázunk?
Nézzünk utána, milyen lesz az idő! Persze meglepetés még így is érhet, éppen ezért legyen nálunk valami, ami megvéd a csapadéktól– a legjobb egy esőkabát. Ha vihar közeleg, és még van időnk, igyekezzünk minél lejjebb jutni, megtalálni a legközelebbi menedékhelyet; távolodjunk el a kiálló szikláktól, fémszerkezetektől, magányos fáktól. Nyáron a hőséggel is érdemes kalkulálni: az emelkedők megmászását ne a legmelegebb órákra időzítsük.
Cipellő helyett cipő vagy bakancs
A túracipőnk talpa semmiképpen ne legyen sima, hanem recézett, fogja rendesen a lábunkat, állja a strapát a köves, süppedős talajon is. Így a megcsúszásokat, ficamokat vagy súlyosabb sérüléseket megúszhatjuk.
Eszem-iszom
Próbáljuk eltalálni az optimális mennyiséget, hogy ne legyünk rosszul az éhségtől, szomjúságtól, de ne is cipekedjünk feleslegesen. A melegben nem jó ötlet romlandó ételt csomagolni, válasszunk inkább gyorsan hasznosuló energiaforrást, például müzliszeletet vagy aszalt gyümölcsöt. Folyadékból a víz a legjobb: a mennyiség kalkulálásakor nézzük meg, hogy útközben vannak-e források, kutak. A legpraktikusabb, ha hátizsákba pakolunk: a kényelmes hátrész fontos, csakúgy, mint a mellkas- és derékpánt, mellyel magunkhoz tudjuk rögzíteni a táskát. Ha lötyög a felszerelésünk, az hosszú távon igen kényelmetlen.
Mosolyogj, de főleg: nézz a lábad elé!
A fotózás – tisztelet a kivételnek – az életünk része lett, azonban legyünk óvatosak a tájképek, szelfik készítése közben! Áprilisban súlyosan megsérült egy huszonkét éves fiatal a Magas-Tátrában, amikor a napfelkeltét szerette volna lefotózni – egy rossz lépés miatt tizenöt métert zuhant.
Nem a Bambiban vagyunk
Kirándulás közben találkozhatunk olyan állatokkal, akik veszélyt jelenthetnek. Ide tartoznak azok is, amelyeket a legtöbben aranyosnak tartunk: a teheneket, borjakat, juhokat semmiképp ne ingereljük. Az erdei állatokkal szemben pedig igyekezzünk a lehető legtermészetesebben viselkedni, ne mutassuk ki az ijedtségünket!
Büszkeség=balítélet
Ne szégyelljünk visszafordulni, ha elromlik az idő, ha túl nehéz az útvonal, vagy fáradtak vagyunk, fáj valamink.
Hogyan hívjunk segítséget?
Balesetek a legnagyobb odafigyelés mellett is előfordulhatnak – őrizzük meg a nyugalmunka, és hívjunk segítséget! Pont az ilyen helyzetek miatt nem szerencsés, ha úgy akarunk kiszakadni a világból, hogy nem viszünk telefont. Inkább némítsuk le, korlátozzuk a bejövő hívásokat, kapcsoljuk ki a mobilnetet – de legyen nálunk egy feltöltött készülék, melyről hívhatjuk:
· az egységes segélyhívó rendszert: 112
· a Magyar Barlangi Mentőszolgálatot: 0630/248 2291
Ezenkívül megpróbálhatjuk magunkra vonni a figyelmet kiáltásokkal, integetéssel, fényjelekkel. A sebesült ember mentésénél figyeljünk saját biztonságunkra, ne mozgassuk a sérültet, és ne hagyjuk magára!
Ne szó nélkül induljunk útnak, főleg, ha egyedül túrázunk. A hosszabb, kihívásokkal teli útvonalnál különösen fontos, hogy valaki tudjon róla, hogy útnak indultunk, és arról is, hogy merrefelé tartunk – legyen, aki ellenőrzi, hogy megérkeztünk a célunkhoz, és adunk életjelet.
Mik ronthatják még el a kirándulást?
● Kullancsok: vírusos agyvelő- és agyhártyagyulladást, valamint Lyme-kórt terjesztenek. Az utóbbitól nem véd meg az oltás, ezért extra odafigyelésre van szükség. Használjunk riasztósprayt, és minél kevesebb bőrfelületet hagyjunk szabadon. Ne simogassuk az erdei állatokat – tele lehetnek ezzel a veszélyes vérszívóval. A túra végén végezzünk alapos önvizsgálatot: ha találunk magunkban kullancsot, azt ne nyomorgassuk, és ne öntsük le semmivel, mert a stresszes állat még több méreganyagot lövell a szervezetünkbe. Használjunk kullancseltávolító kanalat!
● Napégés: a hűvös erdőben sem vagyunk teljes biztonságban a nap káros sugaraitól, így nem árt védekezni: legyen nálunk naptej, napszemüveg és kalap, viseljünk olyan ruhát, ami óv a leégéstől.
● Horzsolás, fejfájás: egy kisebb egészségügyi csomag még rövidebb túra esetén is hasznos lehet. Sebtapasz, jód vagy sebkezelő gél és egy tiszta kendő jól jöhet a sérülések ellátásához, ezek mellett néhány szem fájdalomcsillapító sem árthat.
● Átázás, átfázás: a ruhánk feleljen meg az időjárásnak, legyen réteges, jól szellőző, de ugyanakkor víz- és szélálló. Van, aki télen-nyáron a teljes testet fedő ruházatot javasolja, mely a naptól és a kullancsoktól is véd.
Mi se tegyünk kárt senkiben, semmiben!
A köveket, kavicsokat (és egyáltalán semmit) ne rugdossuk a mélybe, mert eltalálhatunk és megsebesíthetünk valakit. A természet érték, melyet védeni kell hosszú és rövid távon egyaránt, éppen ezért:
· Tartsuk be a tűzgyújtás szabályait: egyetlen felelőtlen döntés elpusztíthat egy kirándulóhelyet az ott élő növényekkel és állatokkal együtt.
· Ne szemeteljünk: ha nem találunk kijelölt szemétlerakó helyet, akkor vigyük magunkkal a hulladékot!