Átlagos csütörtök este a törzshelyünkön. A hátunk mögött egyszer csak megszólal valaki, hogy „záróra van”. A barátnőimmel először kissé zavartan összenézünk, mivel tudjuk, hogy az leghamarabb két óra múlva esedékes, aztán feltűnik, hogy a hangforrás papírkoronát visel. Már ez is sok mindent megmagyaráz, pláne a mögötte álló fiúcsapattal együtt, de belőle is dől a szó: ma van a legénybúcsúja, és most tart a kihívások teljesítésénél. Minket nem győzköd tovább a távozásról, de megkér, hogy készítsünk egy csoportképet róluk – úgy, hogy a sörzsiráf is legyen benne –, majd továbbáll. A barátai kapcsolnak, hogy nem kellene szorosan követni, mert így még véletlenül sem hisz majd neki senki.
Hasonló története biztos mindenkinek van, aki volt már legény- vagy lánybúcsún, esetleg belefutott egy-egy ilyen csapatba. Búcsúk terén általában kétféle megoldásról hallok: az egyik az egyestés, városbejárós, kihívásokkal teli, ereszd el a hajam-party, a másik a több napos, közös lazítás vidéken a barátokkal – természetesen ez utóbbi sem zárja ki a bulizást, csak a hangsúlyok mások. A szokások sokfélesége mögött nem csak ízlésbeli kérdések állnak, hanem az is, hogy többféle korszak és kulturális szokás keveredik.
A szexuális forradalom elhozta a vetkőző fiúkat
Állítólag a spártai katonák szerveztek először nagy evés-ivást nősülő társuk tiszteletére a házasságot megelőző este. Az esemény újkori verziói gyakran kifejezetten elegáns, öltönyös vacsorák voltak, a vőlegény édesapjának jóvoltából. A 19. század végén akkoriban botrányosnak számító eset történt: híre ment annak, hogy egy lány meztelenül fog hastáncolni egy férfitársaság szórakoztatására. De a lezüllős bulikat állítólag a nyolcvanas évek szexkomédiái – például a Legénybúcsú – tették igazán népszerűvé, a Másnaposok pedig a külföldi partyk keresettségét növelte meg.
A lánybúcsúk terén a hatvanas évek szexuális forradalma hozott változást: szabadságot, italt, és chippendale fiúkat. A kezdetekkor bájos kis összejöveteleket tartottak, ahol a vendégek különféle ajándékokkal bővítették a menyasszony hozományát. Még régebben a lányság búcsúztatásáról szóltak ezek az alkalmak: tanácsokkal látták el a leendő arát érzékiség és szexualitás terén.
Bár az ivás-vetkőzés tematikájú bulik ma is népszerűek, mégsem a jelentenek végállomást a búcsúk evolúciójában. De ki más tudna többet a mai szokásokról, mint azok, akik profi szolgáltatóként vesznek részt rajtuk?
Zsúr, puszigyűjtés és fekvőtámasz
A fotózás a lány- és legénybúcsúk elmaradhatatlan eleme: vannak, akik ezt nem bízzák a véletlenre (azaz egymásra), inkább profit hívnak. „Ha van fotós, akkor senki nem marad le a csoportképekről, és az időzítővel sincs bajlódás. Jobban tudnak a programra figyelni, nem kell azon sakkozni, hogy ki, mikor, mit örökít meg. Ráadásul a képek is jobb minőségűek, mint a telefonosak. A Polaroid gépemet is szoktam vinni, sokan szeretik ezeket a kis retró képeket” – meséli Kárász Karolina fotográfus. Gyakran fotóz esküvőket, így sokszor fordult már elő vele az, hogy az egykori menyasszonyok hívták meg a barátnőjük lánybúcsúját megörökíteni – van, hogy erről az ünnepelt mit sem sejt.
Ezzel a képpel Budapesten is gyakran találkozunk
„Általában a nappali programokon vagyok ott: ilyenkor kapja meg a menyasszony a szalagját – ez szinte mindenkinek van, de a tiara sem ritka. Jó időben a parkban piknikezés, koktélozás népszerű, az egésznek van egy kedves, zsúros hangulata. Ezt erősítik a kiegészítők is: a torták, lufik, buborékfújók és csillagszórók. A lányok inkább összeöltöznek, mint beöltöznek – az utóbbit inkább a legénybúcsúkon látom. Az egyik legemlékezetesebb lánybúcsús program, amit fotóztam, az amerikai filmekből ismert fehérnemű-ajándékozási ceremónia volt. Mindenki hozott egy új bugyit, ezeket titokban összegyűjtötték, az ünnepeltnek pedig típus és csomagolás alapján ki kellett találnia, hogy melyiket kitől kapta. Kvízek, játékok – például a „mennyit tudsz a párodról” vagy az összevágott kép kirakása – szinte mindenhol van, bár úgy látom, hogy régebben komolyan vették ezeket. A petrezselyemárulás is gyakori, persze ezt lehet helyettesíteni almával vagy más aprósággal: a lényeg az, hogy a menyasszony próbáljon meg eladni valamit idegeneknek. Volt, aki egész sok pénzt gyűjtött, és a bevételt a lánybúcsú további részére költötte.” Karolina szerint az egynapos, bulival végződő lánybúcsúk mellett a két-, háromnapos ünneplés is közkedvelt: gyakori úti cél a Balaton, ahol vitorlázás, hajókázás, borkóstolás a slágerprogram.
Félrelépés helyett az elbotlás éjszakája?
A legénybúcsúnak egyes nézetek szerint elengedhetetlen kelléke egy utolsó, „szabad” szexuális kaland – vajon mennyire tartanak a nők attól, hogy életük párja félrelép? Menyasszonyokat és újdonsült feleségeket kérdeztünk:
• „Nem volt semmiféle megkötésem, hogy milyen programok lehetnek, vagy nem a legénybúcsún. Nem aggódtam, és féltékeny sem voltam, az utóbbi egyébként sem jellemző rám, mert szerintem, ha valaki félre akar lépni, azt máskor is meg tudja tenni – a megcsalást nem tudom megakadályozni azzal, hogy idegeskedek emiatt. Az egyetlen dolog, amitől tartottam, az volt, hogy a többnapos buli alatt úgy lesérül a párom, hogy nem jön helyre az esküvőig. Ezért annyit kértem, hogy legalább két héttel a nagy nap előtt legyen a legénybúcsú, hogy ha valami baj van, legyen ideje helyrejönni.”
• „Nem tudtam pontosan előre, hogy mi lesz a program a külföldi hosszú hétvégén, de igazából nem izgattam magam ezen, és ez szerintem így van jól. A napi beszámolót sem kértem, mégis, mindig elmesélte telefonon, hogy mi történik. Így csak a három nap alatt elfogyasztott alkoholmennyiség miatt aggódhattam, de azzal meg úgy voltam, hogy majd kiheveri.”
• „Ismerem a páromat, ezért nem tartok attól, hogy bármilyen félrelépés történne majd a legénybúcsún – még ha hívnak lányokat, akkor sem. A barátnőimen is ugyanezt látom, pedig szinte mindegyikőjük párjának legénybúcsúján volt erotikus program is.”
• A közösen eltöltött évek során kialakuló bizalom mellett az egyik fiatal feleség más indokot említ arra, hogy miért nem volt féltékeny: „Mire eljött a legénybúcsú ideje, már nyakig benne voltam az esküvőszervezés végső hajrájában, időm sem igen volt azon agyalni, hogy mit csinálnak. Addigra már tényleg annyi minden miatt fájhat az ember feje – régen rossz, ha még emiatt is kell.”
• Azonban vannak olyanok, akik az egyébként nyugodt menyasszonyoknak előszeretettel mesélnek rémtörténeteket a legénybúcsúkról: „rengeteg szörnyű sztorit hallgattam végig az ismerőseimtől arról, hogy miket szoktak ott csinálni. Volt egy olyan buli, ahol minden résztvevő keményen kivette a részét a vendég lányokból. Bízom a férjemben, és tudtam, hogy nem lesz ilyen program, de addig idegesítettek, hogy egy idő után csak elkezdett bennem is motoszkálni, hogy mi van, ha mégis lesz valami. Aztán elhessegettem ezt a gondolatot, attól viszont végig tartottam, hogy összetöri magát, mert elég rossz a mozgáskoordinációja, ha iszik – abban meg biztos voltam, hogy fog.”
• De vannak történetek, amik talán inkább megnyugtatóak: „a legviccesebb legénybúcsús sztori, amit valaha hallottam, pont azt támasztotta alá, hogy még akkor sem biztos, hogy történik valami, ha egyébként lenne rá esély. Az egyik távoli ismerősömnek rendeltek egy lányt, aki nagyjából mindent vállalt volna, ki is volt fizetve, de mire odaért, már mindenki teljesen kidőlt a piától. Annyira részegek voltak, hogy már csak fotózkodni tudtak vele – a lány így nagyon jól járt, a fiúknak meg legalább volt emlékük arról, hogy milyen szuper csaj volt ott a legénybúcsún.”
A többnapos legénybúcsúkon a buli mellett sok az aktív, minőségi kikapcsolódás is, például a gokart, paintball, evezés vagy az extrém sportok, de a fürdők és a gasztronómiai élmények is keresettek. A színes programkínálat és a – főleg nyugatabbról érkező vendégek számára – alacsony árak miatt Budapest nemzetközi szinten a legénybúcsúzás egyik fővárosának számít, a volt szocialista országok nagyvárosaihoz hasonlóan. „Voltam már beer bike-os és trabantos városnézésen is, külföldi és magyar résztvevőkkel egyaránt. A szervezett programok mellett általában a fiúknál is vannak játékok, ezekből az itatós verziók, kihívások nagyon mennek: a vőlegénynek mondjuk csinálnia kell tíz fekvőtámaszt a Hősök tere közepén, és ha sikerül, ha nem, inni fog. A legénybúcsús társaságok jobban ugratják egymást, mint a lányok: például beöltöztetik a vőlegényt nőnek, parókával, sminkkel, kis szoknyával. A játékok egy részébe ők is bevonnak idegeneket, főleg nőket: aláírást, telefonszámot, puszit, jókívánságot gyűjtenek tőlük, de volt társaság, aki a fehérneműjüket próbálta elkérni. Nagyon emberfüggő, hogy az ilyesmit mennyire élvezi az ünnepelt.”
Férfi-nő barátságok ide vagy oda, úgy tűnik, a búcsúkon általában még mindig tartják magukat a szokások: vegyes társasággal Karolina még nem találkozott. Olyat viszont már többször látott, hogy egyszerre volt a legény- és a leánybúcsú, aztán éjfél körül összefutott a két csapat, és együtt buliztak tovább.
Pénisz, amerre a szem ellát
Persze a lánybúcsúk között is van olyan, ahol nem a cukiság a tematika a díszítés és kellékek terén, hanem a pikáns kiegészítők. Ha szétnézünk néhány party-webshopban, láthatjuk, hogy pénisz alakúból van minden erre a különleges alkalomra, például tortaforma, szívószál, síp, és buborékfújó. De a kínálat az ellenkező nem számára is hasonlóan széles.
Rúdtánc és egy kis burleszk
Kreatív programokból a lánybúcsúkon sincs hiány. A Dollhouse Buda Stúdióban például különleges, hatvanperces party-órákkal várják a csapatokat, akik kétféle lehetőségből választhatnak: vagy egy rúdtánc órán vesznek részt, vagy egy székes koreográfiát tanulnak meg. „Van, hogy a program meglepetés a menyasszonynak: itt tudja meg, hogy hová jött, és mi fog történni. Egy pohár pezsgővel fogadjuk a vendégeinket, hogy egy kicsit oldódjon a hangulat, aztán előkerülnek a magas sarkú cipők – előre kérjük őket, hogy hozzanak. Rövid bemelegítéssel kezdünk. A rudas órán a lányok egyszerűbb forgásokat, lecsúszásokat tanulnak meg, ezeket nőies mozdulatokkal és táncelemekkel kötjük össze. Bátran jöhetnek olyanok is, akik korábban még sosem voltak ilyenen: a jó hangulat a lényeg, és hogy kipróbálják magukat. A legtöbb lánybúcsús vendégünknek teljesen új és egzotikus dolog ez – meséli Deák Manyi vezető oktató. Az óra végére egy nagyjából másfél perces koreográfia áll össze, amit fel lehet venni emlékbe. Fotózni is szabad óra közben, sőt, Manyi is készít csoportképeket. Az ünnepelt még egy oklevelet is kap arról, hogy részt vett az órán.
„A rudas órához a felszerelés miatt szükség van a stúdióra, a székeset viszont külső helyszínen is meg tudom tartani. Van, hogy a csapat kibérel egy lakást a lánybúcsúzáshoz, és oda hívnak engem is: nemrég volt egy francia társaság, ők egy burleszk stílusú koreográfiát tanultak meg. Alapvetően testhullámokat, csípőköröket, nőies mozdulatokat sajátíthatnak el, táncos összekötésekkel – ebben az a jó, hogy otthon is elő tudják adni, hiszen szék minden házban van.” Manyi olyan lelkesen mesél, hogy le sem tagadhatná, hogy szereti a munkáját. „A lánybúcsús csapatok boldogok és kedvesek, ez a pozitív atmoszféra engem is beszippant. Jó látni, mennyire örülnek annak, hogy közösen megtanulnak valamit: az elején kicsit meg vannak illetődve, az első forgásoknál általában még nagy nevetések vannak, de aztán egyre jobban belejönnek. Van, akinek annyira megtetszik a dolog, hogy aztán elkezd járni hozzánk.”
Bár a party-órák nőknek szólnak, volt már olyan is, hogy egy legénybúcsús csapat jelentkezett be, ők inkább a vicc kedvéért szerették volna kipróbálni magukat. „Ez be is jött, mert az óra többször nevetésbe fulladt, de az erőelemeket például jól meg lehet tanítani nekik.”
Nyolc vetkőzés egy éjjel
Bár program terén egyre több vetélytársa van a filmekből (is) jól ismert sztriptíznek, az még mindig keresett. „Legénybúcsú szempontjából négy-öt sűrű hónapunk van az évben: április végétől indul a szezon és egészen szeptemberig eltart. A péntekek, szombatok általában tele vannak, de előfordul hétköznapi fellépés is. Óriási a hajtás: van, hogy egy este öt-nyolc helyszínre megyünk, és volt már olyan is, hogy 900 kilométert utaztunk. Emögött kemény logisztika van és egy nagyon jó sofőr – meséli Mészáros Dóra, azaz Dorothy Black, aki lassan húsz éve vállal erotikus fellépéseket. – Azt tapasztalom, hogy Budapestet inkább a külföldiek választják a legénybúcsúhoz, ők csoporttal jönnek, szervezetten, ügynökségen keresztül. Ezeknek a cégeknek megvannak a bejáratott partnerei a lányok között is. Viszont a mi ügyfeleink 90 százaléka magyar, ők inkább elmennek vidékre, kibérelnek egy apartmant, házat vagy villát. A Balaton népszerű célpont, Eger és környéke is igen jön fel, csakúgy, mint a többi borvidék. De hívtak már olyan településre is, amiről azt sem tudtam korábban, hogy létezik.
A szóló sztriptíz műsorom három számból épül fel, nagyjából 12-13 percre jön ki. A duó show, amit Bíró Zsófi barátnőmmel csinálok, nagyjából 16-17 perces, négy számra táncolunk. Ennyi pont elég, ezt az időkeretet még változatosan ki lehet tölteni. Az ennél hosszabb műsor már a közönségnek is sok, ráadásul, ha túl sokat vagyunk levetkőzve, akkor könnyebben kialakul az a képzet, hogy mindent lehet, pedig nem. Szexuális szolgáltatást nem vállalunk: ezt a honlapomon és az előzetes levélváltásokban is hangsúlyozom. Persze van, aki ettől függetlenül megkérdezi, mi meg akkor szóban is közöljük, hogy nem. Volt, aki azzal erősködött, hogy van nála félmillió forint, de mondtam neki, hogy ez nem pénz, hanem elv kérdése.”
Dóra szerint minden társaság másképpen szórakozik, a résztvevőktől függ, hogy mennyire engedik el magukat. „Fogdosni nem nagyon szoktak, előfordul persze, de a tiszteletlenség a kirívó eset. Azt gondolom, hogy aki velünk szemben megengedi ezt magának, az így viselkedik a való életben is, nem hiszem, hogy csak az italtól fordul ki magából. A férfiak olyanok a legénybúcsún, mint amilyenek a mindennapjaikban. De 80 százalékban pozitív tapasztalatom van, ha nem lenne ennyi jó élményem, már rég nem is csinálnám ezt. Emögött az is ott lehet, hogy kicsit drágábbak vagyunk az átlagnál, és ezzel megszűrjük a közönségünket. A vendégek megbecsülik a műsort, amit kapnak: saját fény- és hangtechnikával dolgozunk, minden számhoz megvannak a jelmezeink. Igényesek vagyunk, odafigyelünk arra, hogy hajnali háromkor se legyünk kevésbé motiváltak, kedvesek és ápoltak, mint este hétkor, mert a vendégek ugyanazt a színvonalat várják.”
A beszélgetésünkből még egy érdekes dolog derül ki: mostanában egyre több menyasszony veszi a kezébe az irányítást, és rendel műsort vőlegénye legénybúcsújára. „Ebből is látszik, hogy bíznak bennünk, tudják, hogy miattunk nem kell aggódni.”
Ezt a három dolgot gondold át, mielőtt belefogsz a szervezésbe!
· Ezt a bulit nem magadnak szervezed – azt tartsd szem előtt, hogy mit élvezne az ünnepelt. Csak semmi hajókázás a tengeribetegeknek, mint ahogy nem a borkóstoló a fő attrakció egy absztinens buliján. A „felelsz vagy mersz” sem az introvertáltakkal az igazi – ne hozd kellemetlen helyzetbe az ünnepeltet. Van, aki előre leadja a kívánságlistát, vagy esetleg nagy tervező, és időtlen idők óta beszél arról, hogy egyszer majd milyen búcsút szeretne. Ha nem ilyen könnyű a helyzet, megéri puhatolózni, vagy egyszerűen csak az emberismeretünkre hallgatni.
· A piszkos anyagiak – gondold át, hogy a társaság tagjai megengedhetik maguknak, hogy részt vegyenek az eseményen? Biztos belefér mindenkinek a limuzin, vitorlázás és a paintball is? A több napos rendezvényeken különösen fontos az, hogy a szállás, étkezések, belépők, programok mindenki számára vállalhatóak legyenek.
· A vendéglistát érdemes egyeztetni az ünnepelttel, nehogy kimaradjon valaki, aki fontos, viszont eljöjjön olyan, aki nagyjából a „random ember” kategóriájába esik.