Nagy csetepaté az iskolai mosdóban, minden nedves, még a padlón is hatalmas tócsák. Belép a tanító, összecsapja kezét és felkiált: mi folyik itt!? „Víz” – feleli az egyik kisfiú. Ez a vizes ribillió bármelyik iskola mellékhelyiségében előfordulhatott volna, ahogyan elő is fordul. A pedagógus kérdésére a válasz azonban meghökkentő lehet első hallásra. De rögtön érthetővé válik, ha hozzátesszük, hogy a megszólaló kisfiú autista. Reakciója érzékletesen mutatja, hogyan gondolkodik egy autizmussal élő. Nincsenek elvonatkoztatások, képzeletbeli társítások, csak a közvetlenül érzékelhető valóság. Ez az autizmus spektrumzavar egyik jellegzetessége.
A világ, ahogyan ők látják
Az érintettek szülei, a szakemberek és az irodalom sok-sok, a fentihez hasonló példát említ. Amikor egy autista gyereknek azt mondod, mielőtt beléptek a lakásba, hogy törölje meg a lábát, könnyen előfordulhat, hogy ő ekkor leveszi a cipőjét, kibújik zoknijából, és az immár mezítelen talpát törli meg a lábtörlőben. Ahogyan az is, hogy az olyan kijelentésekkel, mint a „kisírom mindkét szemem”, „én ebbe bele fogok halni”, vagy „fejjel megyek a falnak”, nagyon megrémisztheted. Az Autisták Országos Szövetségének honlapján olvastam a következő történetet: az apa és a nagybácsi egy szerencsés barátjukról beszélgettek: „Megütötte a főnyereményt”, mondták, mire az autista fiú: „Fájhatott neki.”
Tudom, hogy a fenti példák az autista világlátás sokféle tipikus formája közül csupán egyetlent illusztrálnak a felsorolhatók közül. Én mégis szívesen szemezgetek ezekből, mert engem ezek vittek közelebb ahhoz, hogy valamit megértsek az érintettek világából. Mert a megértés az első lépés a segítséghez.
Az autizmussal élő gyermek problémájának lényege a szociális, kognitív és kommunikációs készségek fejlődésének zavara, amely a személyiség fejlődésének egészét áthatja, fogalmaznak a Kis Lépések az autizmussal élő gyermekekért és környezetükért Alapítvány szakemberei. Ők immár tíz esztendeje foglalkoznak autista gyerekek fejlesztésével és családjaik támogatásával. Nemzetközileg elismert tudományos módszerük a gyerek motiválásán alapul, és nagy hangsúlyt fektet az érintett és a terapeuta közötti bensőséges kapcsolatra. A terápia középpontjában a pozitív megerősítés áll, hiszen ez minden tanulás egyik legfontosabb tényezője.
Buli, napszemüveg, baseballsapka
Nem lévén szakember megengedhetem magamnak, hogy azt gondoljam, nem kell az autista gyermeket sem a saját képünkre formálnunk, ahogyan senkit sem. De azért viszont mindent meg kell tennünk, hogy hidat verjünk az ő és a mi világunk között, melyen biztonsággal átsétálhat bármikor. Ennek lehet fontos pillére az a módszertani és terápiás központ, amelynek kialakításához most adományokat gyűjt az alapítvány. Egy hely, ahol megértik, miért nagyon nehéz egy autista kisgyereknek a mindennapokban tájékozódni, és ahol megértik a szüleit, milyen kihívásoknak kell megfelelniük nap mint nap. Egy hely a fejlődéshez: ahol az autista kisgyerek a maga tempójában fejlődhet és sajátíthatja el azokat a viselkedési formákat, amelyek segítik, hogy önállóan boldogulhasson a mindennapokban. Egy hely a támogatáshoz: ahol az érintett család minden támogatást megkap, hogy a közös életük könnyebb és vidámabb legyen.
Hogyan lehetünk mindennek részesei mi is? Felajánlásainkkal – melynek összegét mindegyikünk lehetőségeihez szabhatja – támogathatjuk a kezdeményezést, amely mellé a Halott Pénz zenekar tagjai is odaálltak. Sőt, a nemes ügyhöz csatlakozva még nyerhetünk is! Hiszen az adományozók között gazdára lel a banda és az alapítvány által felajánlott számos ajándék: a legszerencsésebb másodmagával ott lehet a Halott Pénz (amúgy már telt házas), szeptember 1-i koncertjén, ahol a tagokkal személyesen is találkozhat a színfalak mögött. Az alapítvány munkatársai még a héten várják a felajánlásokat az Adjuk össze oldalán, EZEN A LINKEN. Siess!