Egy sajátos öttusázó, aki fut, úszik, gyógyít, ír és iparkodik minél több követőt szerezni a vegetarianizmusnak – így jellemezte magát a ma húsz éve elhunyt Schirilla György.
Schirilla György 1966-ban, a jeges Duna átúszása után. Fotó: Fortepan
Pedig nem indult könnyen a sportpályafutása. 1939-ben született súlyos szívbetegséggel. A szülőket nem biztatták az orvosok, mindössze negyven évet jósoltak a fiúnak. Szívbaját tetézte, hogy tizenegy éves korára tolószékbe kényszerült, gyermekbénulás miatt egyik lábát sem tudta használni. Két évig kezelték a Mexikói úti kórházban, a kórteremben határozta el, hogy ha meggyógyul, olyan teljesítményt visz véghez, ami korábban még senkinek sem sikerült.
Felgyógyult, bár egyik lába vékonyabb lett. Ezt a testrészt csúfolta tizennyolc éves korában egy lány, mire a fiú úgy döntött, véget vet életének, és a jeges Dunába ugrik. A fulladást és a hirtelen szívhalált megúszta, kapott viszont egy tüdőgyulladást és egy hatalmas meglepetést: mindkét lábában elindult a vérkeringés.
Túlélése meghatározó élmény volt. Eldöntötte, hogy onnantól kezdve minden évben úszik a jeges Dunában. A fagyos kihívásra futással és jógával készült, bőrét élesztővel kente be, hogy bírja a hideg vizet.
Harmincöt éven át kerülgette a jégtáblákat, de a szárazföldön is aktív maradt: 1967-ben harminckét nap alatt futja le a Budapest és Moszkva közötti táv 2216 kilométerét. Egy évvel később elfut Kenderesre, erről az útjáról Gazdag Gyula készített filmet Hosszú futásodra mindig számíthatunk címmel:
1975-től évente körbefutja a Balatont, olykor nemcsak a saját futásával, hanem tanítványaival is törődve.
A sport mellett az egészséges táplálkozás is szenvedélyévé vált, tizenkét éves kora óta nem evett húst, viszont vízkúrákat tartott, és kimondottan károsnak nevezte a levesfogyasztást. Hosszú boldog élet című, 1989-es könyvében azt írja, hogy a leves a hús utáni legegészségtelenebb táplálékunk, „mert felhígítja a gyomornedveket, és ezt követően akármit is eszünk, az csak hiányosan tud felszívódni”. Úgy vélte, hogy az organikus nyers étel „a meghosszabbított ifjúság záloga”.
A pincérként, taxisofőrként és testnevelő tanárként is dolgozó Schirilla Györgyöt hatvanévesen, 1999. február harmadikán érte a halál. Fia pedig azóta is rendületlenül ápolja az apja teremtette hagyományt: minden télen úszik a jeges Dunában.