A kampány pár hónappal ezelőtt egy egészen apró kezdeményezésből indult el, de ha valami mögött pozitív célok vannak, oda előbb utóbb a támogató szervezetek is becsatlakoznak. Honti Nikolett fotós a Down-szindróma-világnap (március 21.) alkalmából felajánlott egy ingyenes fotózást egy érintett kisgyermeket nevelő családnak. Nem sokkal később egy másik fotóművész, Polacsek Eszter is csatlakozott hozzá, majd hirtelen azon kapták magukat, hogy több mint százötven fotóst próbálnak összepárosítani több száz érintett családdal. Mondhatjuk, hogy a kampány eredménye: a kiállítás és a két világ közelebb hozása egymáshoz egyaránt sikerrel zárult.
Fotó: Polacsek Eszter
Fotó: Polacsek Eszter
Fotó: Polacsek Eszter
Fotó: Polacsek Eszter
Fotó: Polacsek Eszter
Fotó: Polacsek Eszter
Fotó: Polacsek Eszter
Fotó: Polacsek Eszter
„Volt bennem egy alapvető kíváncsiság”
Honti Nikolett, a Gesztenyefotó tulajdonosa még sosem találkozott Down-szindrómás kisgyerekkel, így fotósként új élményt keresett, amikor közösségi oldalán meghirdette a lehetőséget.
„Feldobtam a Facebookon egy ajándék fotózás lehetőségét a Down-szindróma világnapja alkalmából. Találtam is egy családot, amely nyitott volt a lehetőségre, Eszter kolléganőm pedig rögtön mondta, hogy szívesen csatlakozna hozzám. Agyaltunk egy picit, és kitaláltuk, hogy ha húsz-harminc fotós összeállna, akkor ebből egy nagyobb kampány is lehetne. A kiállítás idejére már ott tartottunk, hogy kétszázhúsz család vett részt fotózáson, és több mint százötven művész csatlakozott hozzánk. Én soha nem álltam kapcsolatban Down-szindrómás kisgyerekkel, így volt bennem egy alapvető kíváncsiság. Amellett, hogy nekik jó, nekem is jó lehet a lehetőség, hiszen bővül a látóterem.”
Honti Niki és családja (Fotó: Polacsek Eszter)
A kampány gyorsan nőtt, hatalmas támogatottsággal a háta mögött, így a személyes célokat kezdte felülírni a társadalmi érzékenyítés lehetősége. Niki és a többi fotós is fantasztikus élményekkel lett gazdagabb.
„Az első tíz perc után kis fotóalanyom, Adél annyira szeretetteljesen állt hozzám – de egyébként minden fotós ilyen visszajelzést adott –, hogy bemutatkozáskor megfogta a kezem, és azt mondta, hogy akkor ez mostantól így lesz. Kérdeztem, hogy akkor ki fogja elkészíteni a képeket? Azt mondta, neki az már mindegy. Nyitottak voltak, ugyanúgy tudtuk kezelni őket, mint a teljesen átlagos családokat. Azonban még mindig úgy érzem, hogy minél jobban belelátok, annál kevesebbet tudok arról a világról, ahogy ők élnek.”
Adél (Fotó: Honti Nikolett – Gesztenye Fotó)
Ugyanolyanok, mint bárki más
A kiállításon a Down Dada Szolgálat is képviseltette magát, vezetőjük, Steinbach Éva örömmel állt a kampány mellé, hiszen tudja, mindkét világban van idegenkedés a másikkal szemben.
„Meglepődtem a kezdeményezésen, de örömmel fogadtam. Eleinte a családok nehezebben jelentkeztek, de ahogy látták, hogy egyre több családnak elkészültek a képei, felbátorodtak. Bár mindannyian különböző fázisokban tartanak a feldolgozásban, a fotózás mindenképp segít nekik ebben. Mindenkinek jó érzés, hogy meg tudja mutatni: az ő gyermeke ugyanolyan, mint bárki másé, és hogy van, akit érdekel a családjuk. A fotósoknak is jó, hiszen így ők is találkoznak ezzel a világgal. Ha sikerülne minél több helyre eljuttatni a kiállítás képeit, akkor a társadalmi érzékenyítésben is lehetne szerepük.”
Steinbach Éva, Down Dada Szolgálat (Fotó: Polacsek Eszter)
Éva, ahogy minden egyes dolgozó a sorstársi segítő szervezetben, személyesen is érintett a témában. Sajnos még mindig gyakran tapasztalják, hogy megszületik egy Down-szindrómás baba, és azt tanácsolják a családnak, hogy haza se vigyék ezeket a gyerekeket, mert azzal vége lesz az életüknek.
„Nekünk is volt egy Down-szindrómás kisfiunk, ő most tizennyolc éves lenne, de sajnos tizenöt éve már nincs velünk. Sokszor eszembe jutott a fotózáson, hogy milyen jó lett volna, ha rólunk is készül egy ilyen családi kép, de sajnos nincs. Itt több száz családról vannak fotók, akik teljesen normális életet élnek. Vannak nehézségeik, de minden családnak vannak, ez nem egy élhetetlen élet, ahol nincsenek örömök, jó napok, boldog pillanatok.”
Kamilla (Fotó: Kiss Éva Brigitta - Kiskincs Photography)
Bori (Fotó: Polacsek Eszter)
Gergő (Fotó: Polacsek Eszter)
Nándi (Fotó: Nagy Gáborné Katalin)
A kezdeményezés olyan jó értékeket képviselt, hogy több országban, köztük Skóciában és Ausztriában is volt olyan fotós, illetve család, akik csatlakozott. Niki és barátai remélik, hogy hosszabb távon évről évre más témájú kampányokat is elindíthatnak majd, hasonló rendszerben, hasonló megközelítéssel.
Pontos adataink nincsenek, de nagyjából évente 50 és 100 közé tehető azon babák száma, akik Down-szindrómával születnek, ez az elmúlt évekhez képest valamennyivel csökkent, pár éve még 100 fölött volt. A Veleszületett Rendellenességek Országos Felügyelete és Nyilvántartása (VRONY) rendszerében kellene hogy pontos adat szerepeljen, de sajnos nem minden újszülöttet jelentenek le. Előfordul, hogy a Down Dada Szolgálatnál többen jelentkeznek, mint akik a hivatalos statisztikában megjelennek…
A kiállításon készült fotókat, valamint a kampány további képeit ide kattintva megtaláljátok.